181097. lajstromszámú szabadalom • Eljárás imidazol származékok előállítására
5 181097 6 b) a (II) általános képletű sóból nyert monohidrogénhalogeniddel végezzük és az (I) képletű vegyület mono-hidrohalogenidjét kinyeijük és az a) vagy B eljárások bármelyikével nyert terméket kívánt esetben az (I) képletű bázissá alakítjuk. A találmány szerinti eljárás értelmében az egyik kiindulási anyag egy vagy több (IV) általános képletű vegyület. Az egy vagy több (IV) általános képletű vegyiUetet egy (III) általános képletű vegyülettel reagáltatjuk. A reakciót ömledékben, vagy víz, mint oldószer jelenlétében végezzük. Az utóbbi az előnyösebb megoldás. Mind az ömledékben, mind a víz jelenlétében végbemenő reakciót 100-180 °C, előnyösen 110-170 °C hőmérsékleten végezzük, az első esetben légköri nyomáson, a második esetben a rendszer saját nyomásán. A reakcióban keletkező (II) általános képletű dihidrogén halogenidet a reakcióelegyből nem szükséges elkülöníteni, hanem az a) vagy b) eljárásnak megfelelően közvetlenül fel lehet dolgozni. A találmány szerinti a) eljárás értelmében az (I) képletű vegyület hidrátját állítjuk elő. A hidrát előállítása esetén az első lépésben kapott (II) általános képletű dihidrogénhalogenidből a megfelelő bázist tesszük szabaddá. A reakciót víz jelenlétében célszerűen, valamely szervetlen bázis, előnyösen valamely alkálifémkarbonát hozzáadásával végezzük: majd a felszabadult bázist vízben, vagy előnyösen 1-3 szénatomos alkanol és víz elegyében N-ciánimido-ditioszénsav-dimetilészterrel 20—100 °C közötti, előnyösen 70-90 °C közötti hőmérsékleten reagáltatjuk. A reakcióban az (I) képletű vegyület hidrátja keletkezik, mely pl. szűréssel elkülöníthető. A találmány szerinti b) eljárás értelmében az (I) képletű vegyület monohidrogénhalogenidjét állítjuk elő. Ebben az esetben az első lépésben kapott (II) általános képletű dihidrogénhalogenidből a megfelelő monohidrogénhalogenidet tesszük szabaddá. A reakciót víz jelenlétében célszerűen valamely szervetlen bázis, előnyösen valamely alkálifémkarbonát számított mennyiségben való hozzáadásával végezzük. A kapott monohidrogénhalogenidet N-cianimido-ditioszénsav-dimetilészterrel reagáltatjuk. A reakciót oldószerben, célszerűen vízben, vagy víz és 1—3 szénatomos alkanol elegyében 20—100 °C közötti, előnyösen 70—90 °C közötti hőmérsékleten végezzük. A reakcióelegyből az (I) képletű vegyület mono-hidrogénhalogenidje kiválik. A reakció lefutását vékonyréteg-kromatográfiás módszerrel ellenőrizzük (Adszorbens: szilikagél, Kieselgel 60 minőségben, futtatóelegy: Diklórmetán-metanol-0,1 n vizes sósav-oldat 15:9:1 arányú elegye). Az a) eljárásváltozat szerint kapott hidrátot önmagában ismert módszerekkel az (I) képletű bázissá alakíthatjuk. A kötött víz eltávolítása történhet pl. 50-105 °C-on végzett hőkezeléssel, vagy szerves oldószerből való átkristályosítással. Az átkristályosítást előnyösen nitrometánban, izopropanolban vagy más alkalmas módszerben végezhetjük. A b) eljárásváltozat szerint kapott monohidrogénhalogenidet célszerűen valamely szervetlen bázissal, előnyösen alkálifémkarbonáttal víz jelenlétében alakíthatjuk az (I) képletű bázishidráttá. A találmány szerinti eljárást közelebbről az alábbi példákkal szemléltetjük, anélkül, hogy igényünket a példákra korlátoznánk. 1. példa N-Ciano-N’-/2-[(5-metil-4-imidazolil)-metiltio]-etil/-S-metil-izotiokarbamid hidrát előállítása A) módszer 14.8 g (0,1 mól) 5-metil-4-hidroximetil-imidazol-hidroklorid és 11,3 g (0,1 mól) ciszteamin-hidroklorid keverékét megömlesztjük, és 15 percen át 160 °C-on keverjük. A reakció előrehaladását vékonyréteg-kromatográfiával ellenőrizzük. Lehűlés után az ömledéket 75 ml vízben oldjuk, és 10,6 g (0,1 mól) nátrium-karbonátot, majd ezt követően 50 ml etanolt és 14,6 g (0,1 mól) N-ciánimido-ditioszénsav-dimetilésztert adagolunk hozzá. A reakcióelegyet keverés közben 1 órán át forraljuk. Ezt követően az elegyet hűlni hagyjuk, és további 5—7 órán át szobahőmérsékleten keverjük, majd a kivált terméket szűrjük, vízzel mossuk, szobahőmérsékleten szárítjuk. Kitermelés: 23 g (80%) N-ciano-N’-/2-[(5-metil-4- -imidazolil) -metiltio]- etil/-S -metil-izotiokarbamid hidrát. Op.: 104-106 °C. Jellemző NMR sávok, ppm-ben (Varian EN—360, DMSO—d6(TMS): 2,13 s (3H), 2,56 s (3H), 2,4-2,9 t (2H), 3,3-3,9 m (2H), 3,66 s (2H), 5-7 b (2H), 7,46 s (1H). Jellemző IR sávok cm”1-ben C=N 2160; CH2-(S), CH3-(S) 2600-2800; NH- 3280; imidazol vázrezgések 1293, 768, OH 3510: Elemanalízis a CioH17N5OS2 képletre számolva: siámított: C =41,79%, H= 5,96%, N= 24,37%, 5=22,31%, talált: C =41,93%, H = 5,70%, N =24,60%, S =22,57%. B) módszer Az A) módszer szerint járunk el azzal az eltéréssel, hogy a ciszteamin-hidroklorid olvadékához adagoljuk az 5-metil-4-hidroximetil-imidazol-hidroklorid koncentrált (50%-os) vizes oldatát. Kitermelés: 23 g (80%). Op.: 104—106 °C. C) módszer 14.8 g (0,1 mól) 5-metil-4-hidroximetil-imidazol-hidrokloridot és 11,3 g (0,1 mól) ciszteamin-hidrokloridot 75 ml vízben oldunk, és az oldatot a rendszer saját nyomásán 15 órán át 130-140 °C-on tartjuk. A reakció lezajlását vékonyréteg-kromatográfiásan ellenőrizzük. Szobahőmérsékletre való hűtés után 10,6 g (0,1 mól) nátriumkarbonátot, majd 50 ml etanolt és 14,6 g (0,1 mól) N-ciánimido-ditio-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
