181058. lajstromszámú szabadalom • Vasaláselem és eljárás annak előállítására
3 181058 4 horgonyzóelem szükségtelen, és ezzel lényeges megtakarítás érhető el. Mindez csak akkor lehetséges, ha sikerül minden rövidebb vasalásrúdtól a húzóerőt a következő hosszabb vasalásaidra úgy átadni, hogy minden vasalásaid végpontján a húzóerő nullára csökkenjen. A kitűzött feladatot a találmány szerint úgy oldottuk meg, hogy minden rövidebb vasalásrúd legalább egy hosszabb vasalásrúddal a teljes hossza mentén közvetlenül érintkezik, és azzal legalább szakaszokban erőátadóan van összekötve, előnyösen hegesztve. A találmány szerinti vasaláselem különbözik valamennyi ismert vasaláselemtől, így például tartóktól, hálóktól, stb., amelyeknél a nyomatékburkoláshoz szükséges járulékos vasalásrudak a hosszvasakhoz meghatározott minimális távolsággal vannak elrendezve és kengyelekkel, illetve keresztrudakkal vannak összekötve. Ezek egymástól ugyancsak bizo-. nyos minimális távolságban rendezhetők el egymástól. A hosszrudak és a járulékos rudak közötti összekötés ennélfogva — geometriailag szemlélve - csupán a keresztrudakon lévő hegesztési pontokra korlátozódik, amelyeknek húzó szilárdsága természetesen túl kicsi ahhoz, hogy a fellépő erőket felvegyék. A találmány szerint célszerű, ha két-két vasalásrúd közötti összekötés teljes keresztmetszetfelülete legalább a tehermentesítendő rövidebb vasalásrúd tökéletes erőátadásához kielégítő méretűre van választva. A tehermentesítendő vasalásrudak tökéletes erőátadásához szükséges keresztmetszet-felület az összekötésnél azonban mindig nagyobb, mint a korábbi műszaki szinthez tartozó megoldásoknál az említett pontszerű összekötés a hossz- és keresztrudak között, amelyeknél az erőfolyam útja a keresztrudakon át meg is hosszabbodik. Így ezeknél az excentrikus húzóerőkből származó nem elhanyagolható nyomatékokkal is számolni kell. A találmány további jellemzője szerint előnyös, ha a vasalásrudak közötti minden összekötés hegesztés, ahol a legnagyobb nyomaték ordinátája két oldalán lévő összekötések húzóereje (Zy) és a rövidebb vasalásrúdból, illetve rudakból átadandó összes húzóerőt (ZZ) a következő összefüggésből kap-A találmány szerinti vasaláselemnél a vasalásrudak közvetlen érintkezésével lehetőség nyílik olyan összekötések létrehozására, amelyek a fellépő húzóerőkkel legalább ekvivalensek, mivel az összekötések hossza és száma tetszés szerint megválasztható. Már ismeretes például a 230 074 számú osztrák szabadalmi leírásból olyan megoldás, amelynél a vasalásrudakat legalább három, azonos hosszú, de vékonyabb vasalásrúddal helyettesítik. Ennél a köteg rúdjai egymással érintkeznek és összekötés néhány helyen, vagy a teljes hossz mentén van kialakítva. Az egyes rudaknak azonos hosszúságú, de vékonyabb rudakból összehegesztett köteggel való helyettesítése különböző előnyökkel jár: felületnövelés, kihajlási szilárdság növekedés, kedvezőbb inercianyomaték és keresztmetszeti tényező, kisebb átmérő alkalmazása, valamint önköltségcsökkentés. A nagyobb átmérőjű rudak ugyanis a közepes átmérő tartományba tartozó rudakhoz képest lényegesen drágábbak. Az utolsóként említett előny különösen akkor számottevő, ha a vasalásrudakat jó minőségű acélból kell készíteni. A 230 074 számú osztrák szabadalmi leírásból ismert kötegelési javaslat azonban közvetlenül nem vihető át a tapadási hossz rövidítésének problémájára, mivel az erőfolyam továbbításához meghatározott kritériumok olyan összekötést tesznek szükségessé, amely kritériumoknak megfelelő összekötés a fenti nyomtatványból nem olvasható ki. Ez a nyomtatvány sokkal inkább három, vagy több azonos hoszszúságú rúd kötegelésére korlátozódik, amelyek összekötése lényegében csak az egyszerű összetartásra szolgál. A találmány szerinti vasaláselemnél az erőfolyamnak a továbbvezető vasalásrúdba történő folyamatos átadását étjük el, ahol a keresztirányú komponens minimális értékű, azaz a két vasalásrúd fél átmérőjének összegével azonos. Ezzel az excentrikus húzóerőkből származó nyomatékokat minimálisra csökkentjük. Ugyancsak lényeges, hogy kettőnél több vasalásrúdból álló vasaláselemnél egy, már rövidebb vasalásrúddal összekötött vasalásrúd és egy hosszabb vasalásrúd közötti összekötések keresztmetszet-felületeinek nagyobbnak kell lenniük, mint egy kétrudas vasaláselemnél. Dyen esetben nem csupán egy vasalásrúd erejét kell átvenni, hanem azt az erőt is, amely a rövidebb vasalásrúd, illetve- rudakból származik. Ez azt jelenti, hogy az összekötések húzóerőátadási képességének az említett rövidebb vasalásrudak összes keresztmetszet-felületéhez kell igazodnia. Többrudas vasaláselemnél tehát ez esetben egyszerű erőátadás csupán a középső vasalásrúd végeinél történik. A találmány szerint olyan megoldás is lehetséges, amelynél két-két vasaláselem közötti összekötés teljes keresztmetszetfelülete arányos a tehermentesítendő keresztmetszet-felülettel. Mivel a húzóerő átadásának mértéke a legnagyobb nyomatékú helytől a vasalásrúd végeinek irányába nő, a találmány további jellemzője szerint célszerű az olyan kiviteli alak, amelynél mindig azonos hosszúságú összekötőszakaszok és azonos hoszszúságú összekötetlen szakaszok követik egymást. Célszerűen kettőnél több összekötött vasalásaidnál a leghosszabb vasalásrúd legalább közelítőleg központi elrendezésű. Gyártási szempontból az azonos hosszúságú összekötő szakaszok és azonos hosszúságú nem összekötött szakaszok előnyösebbnek mutatkoznak. Ennél a végektől a legnagyobb nyomaték helyéig az összekötő szakaszok növekvő keresztmetszet-felületét kapjuk. Az összekötések előnyösen — amint már a fentiekben említettük ,— hegesztéssel alakíthatók ki. Ennél előnyös, ha minden összekötő szakasznál legalább egy hegesztőfém-gyöngy van megszilárdítva, amely a hegesztés előtt a vasalásrudak közé bevezetett huzalról van leolvasztva, ahol a huzal átmérője kisebb, mint a vasalásrudaké. A hegesztő fém-gyöngyök és ezzel együtt a bevezetett huzalok száma a kívánt erőátadás mértékétől függ. Abban az esetben, ha egy hegesztő fém-gyönggyel kialakított összekötés nem elegendő, a vasaláselem 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
