181054. lajstromszámú szabadalom • Eljárás triptamin származékok előállítására

5 181054 6 A találmány szerinti eljáráshoz kiindulási anyag­ként felhasználható fenil-hidrazin-származékok a (II) általános képlettel foglalhatók össze, míg a felhasz­nálható 4-amino-butanaI-díalkil-acetál-származékokra az jellemző, hogy legalább egy (III) általános kép­­letű csoportot tartalmaznak. A képletben R, R1, R2, R3 valamint a szaggatott vonal a korábban meg­adott jelentésű. A (II) általános képletű vegyületek közé tartozik például a fenilhidrazin, tolilhidrazin, klór-fenil-hid­­razin, bróm-fenil-hidrazin, 1,1-difenil-hidrazin, 1-ben­­zil-l-fenil-hidrazin, 1-metil-l-fenil-hidrazin és 1-ben­­zol-1 -fenil-hidrazin. A (III) általános képletű csoportot tartalmazó 4-amino-butanal-dialkil-acetál-származékok közé tar­tozik például a 4-amino-butanal-dimetil-acetál, 4-amino-butanal-dietil-acetál, 4-morfolino-butanal­­-dimetil-acetál, 4-piperidino-butanal-dimetil-acetál, 3,9-bisz(3-amino-propil)-2,4,8,10-tetra-oxo-spiro­­[5,5]undekán, amelyet a következőkben „ATU”­­-nak jelölünk, és amely az (A) szerkezeti kép­lettel jellemezhető. Ide tartoznak még a fenti ve­gyületek N-metil-, N-etil-, N,N-dimetil-, N,N-dietil-, N-ciklohexil-, N-toluil-, N-benzil-, N-acetil-, N-pro­­pionil-, N-benzoil-, N-hidroxi-etil-, N-hidroxi-propil- és N-hidroxi-butil-származékai. A 4-amino-butanal-dialkil-acetál-származékok pél­dául a következő módszerrel állíthatók elő. Az akril-nitril oxo-konverziójával előállított 0-cíano-pro­­pion-aldehidet egy alkohollal acetállá alakítjuk, majd a kapott vegyület cianocsoportját redukálva előállít­juk a megfelelő 4-amino-butanal-dialkil-acetál-szár­­mazékot. Ha a 4-amino-butanal-dialkil-acetál-vegyü­­let N-helyettesített származékát kívánjuk előállítani, a vegyület 4-amino-csoportját alkilezzük, arilezzük vagy acilezzük, szokásos eljárásokkal. A (III) általá­nos képletű csoportban a —CH20- csoport egy ace­­tál maradéka. Az acetálozandó alkohol egy hidroxil­­csoportot tartalmazó alkoholok, így metanol, etanol, propanol és több hidroxilcsoportot tartalmazó al­koholok, így etilén-glikol, 1,3-bután-diol és penta­­-eritrit közül választható. A találmány szerinti kondenzációs-ciklizálási reak­cióban a fenilhidrazin-származékot a 4-amino-buta­­nal-dialkil-acetál-származékkal ekvimoláris mennyi­ségben alkalmazhatjuk. A kiindulási anyagok bárme­lyike alkalmazható azonban feleslegben is. Általában a fenilhidrazin-származék erős savval képezett sóját célszerű feleslegben alkalmazni, mégpedig azért, mert a fenilhidrazin-származék gyenge bázis, amely­nek erős savval képezett sója enyhén savas, azaz 2 és 4 közötti pH-t alakít ki a reakcióközegben, és így felhasználható arra, hogy a reakcióelegy pH-értékét a reakcióhoz megkívánt tartományba állítsuk be. A reakcióelegy pH-értékét legalább egy erős szer­vetlen savval, például sósavval, kénsavval vagy fosz­forsavval, vagy szerves savval, például benzol-szulfon­­sawal, p-toluol-szulfonsawal vagy egy erősen savas ioncserélő gyantával állíthatjuk be. A találmány szerinti reakció végrehajtásához reak­cióközegként olyan közeget használhatunk, amely a következő vegyületek közül legalább egyet tartal­maz: víz és szerves oldószerek, például hidrofil alko­holok, például metil-, etil- és propil-alkohol, etilén­­-glikol, glicerin, hidrofil-glikol-éterek, például etilén­-giikol-monoetil-éter, etilén-glikol-monometil-éter és etilén-glikol-dimetil-éter, valamint dioxán. A reakció­közeget az előállítani kívánt triptamin-származék kémiai és/vagy fizikai tulajdonságaitól függően vá­lasztjuk meg. Például, ha a kívánt triptamin-szárma­zék aminocsoportja bázisos tulajdonságú, a reakció­közeg előnyösen fő komponensként vizet tartalmaz. Ha a kívánt triptamin-származék egy acilezett ami­­nocsoportot tartalmaz, a reakcióközeg legalább egy hidrofil szerves oldószerből vagy legalább egy hidro­fil szerves oldószer és víz elegyéből áll. A találmány szerinti eljárással előállítható (I) álta­lános képletű triptamin-származékok közé tartoznak a következő vegyületek: triptamin, N-acetil-tripta­­min, N-propionil-triptamin, N-benzoil-triptamin, N-toluil-triptamin, N-acetil-N-benzil-triptamin, N-bu­­tiril-triptamin, N-benzil-triptamin, N-ciklohexil-trip­­tamin, N,N-dimetil-triptamin, 1-fenil-triptamin, 1-benzil-triptamin, 1-metil-triptamin, 7-metil-tripta­­min, 5-klór-triptamin, 7-klór-triptamin, 5-bróm­­-triptamin, 4-metil-triptamin, 6-metil-triptamin, 5-bróm-N-benzoil-triptamin, 5-klór-N ,N-dimetil-trip­­tamin és 5-metil-N-benzil-triptamin. Egyelőre nem teljesen tisztázott annak a magya­rázata, hogy a találmány szerinti kondenzációs-cikli­zálási reakció miért játszódik le olyan simán. Megfi­gyeltük azonban, hogy 4,0 vagy ez alatti pH-értéken a fenil-hidrazin-származék és a 4-amino-butanal-dial­­kil-acetál-származék reakciója a kívánt triptamin­­-származékot szolgáltatja, 0,8 alatti pH-értéken azon­ban a triptamin-származék nem kívánt módon kon­denzációs reakcióba lép a 4-amino-butanal-dialkil­­-acetál-származékkal, és így egy hetero-triciklusos mellékterméket eredményez. Ennek megfelelően, annak érdekében, hogy a triptamin-vegyületet jó ki­termeléssel kapjuk, nemcsak arra van szükség, hogy elősegítsük a fenilhidrazin-származék és a 4-amino­­-butanal-dialkil-acetál-származék kondenzációs-cikli­zálási reakcióját, de a nemkívánatos melléktermékek keletkezéséhez vezető mellékreakciókat is vissza kell szorítani. Ennek érdekében a pH-értéke feltétlenül a 0,8—4,0 tartományban kell hogy maradjon. A kapott triptamin-származék elkülönítésének módszerét a reakcióelegyből a fenilhidrazin-szárma­zék típusától-, a 4-amino-butanal-dialkil-acetál-vegyü­­leítől és a reakcióközegtől függően kell megválasz­tani. A triptamin-származékot például úgy távolít­hatjuk el a reakcióelegyből, hogy az elegyet jéggel lehűtjük, aminek hatására a triptamin-származék erős savval képezett sója válik ki. További lehetőség, hogy bepároljuk a reakcióelegyet, majd a betömé­­nyített re akcióhegyhez vizes lúg-oldatot adunk, és így a triptamin-származék erős savval képezett sóját átalakítjuk a megfelelő szabad bázissá. Ezután a sza­bad bázis formájában előállított triptamin-szárma­zékot szerves oldószerrel, például kloroformmal vagy diklór-metánnal extraháljuk a reakcióelegyből, majd a szerves oldószert ledesztilláljuk az extraktumból, környezeti vagy csökkentett nyomáson, vagy a triptamin-származékot kikristályosítjuk az extrak­tumból. A találmány szerinti eljárás új, és lehetővé teszi, hogy különböző triptamin-származékokat kiváló ki­termeléssel, igen nagy tisztaságban állítsunk elő. Ezért a találmány szerinti eljárás rendkívüli jelentő-3 5 J0 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 (5

Next

/
Oldalképek
Tartalom