181054. lajstromszámú szabadalom • Eljárás triptamin származékok előállítására
3 181054 4 sítve (ilyenek például a metilcsoport és a hidrogénatom), nem lép kondenzációs-dklizálási reakcióba a butanal-származékkal. A találmány olyan új eljárásra vonatkozik, amely.lyel egyszerű módon, nagy kitermeléssel állíthatók 5 elő triptamin-származékok. A módszer további előnye, hogy különböző szubsztituált triptamin-származékokkal is végrehajtható, anélkül, hogy a helyettesítők bomlást szenvednének. A találmány szerinti eljárással előállítható tripta- 10 min-származékok az (I) általános képlettel foglalhatók össze, ahol R jelentése hidrogénatom, halogénatom vagy 1-6 15 szénatomos alkilcsoport; R1 jelentése hidrogénatom, 1-6 szénatomos alkilcsoport, fenilcsoport vagy 7-11 szénatomos fenil-alkil-c söpört; R2 jelentése hidrogénatom, 1—6 szénatomos alkil- 20 csoport vagy 7-11 szénatomos fenil-alkil-csoport; R3 jelentése hidrogénatom, 1-6 szénatomos alkilcsoport, 5-7 szénatomos cikloalkilcsoport vagy egy R4 -CO— általános képletű csoport, melyen 25 belül R4 1—5 szénatomos alkilcsoport vagy adott esetben 1—4 szénatcmos alldlcsoporttal helyettesített fenilcsoportot jelent; vagy 30 az -N: •/ x általános képletű csoport egy n/(CH2),. xCO csoportot jelent, ahol 35 1 értéke 4 vagy 5. 40 Az (I) általános képletben a..........vonalat az adott esetben jelenlevő kötés jelölésére használjuk. A találmány szerint az (I) általános képletű vegyületek - a szubsztituensek a fenti jelentésűek - 45 úgy állíthatók elő, hogy egy (II) általános képletű fenil-hidrazin-származékot - a képletben R és R1 a fenti jelentésű - egy olyan 4-amino-butanal-dialkil-acetálszármazékkal reagáltatunk, amely legalább egy (III) általános képletű csoportot tartalmaz, ahol 50 R2 és R3 a korábban megadott jelentésű, vizet és/vagy hidrofil szerves oldószereket tartalmazó közegben, 0,8-4,0 pH-értéken. A találmány szerinti eljárást tehát az jellemzi, hogy a (II) általános képletű fenil-hidrazin-szárma- 55 zékok és a (III) általános képletű csoportot tartalmazó 4-amino-butanal-dialkil-acetál-származékok kondenzációs-ciklizálási reakcióját, vizet és/vagy hidrofil szerves oldószereket tartalmazó közegben, 0,8-4,0 pH-n hajtjuk végre. go A találmány szerinti eljárásban kiindulási anyagként használt fenil-hidrazin-vegyületek egy erős savval képezett só formájában is felhasználhatók. Ugyanígy, a 4-amino-butanal-dialkil-acetál-származékok is felhasználhatók erős savakkal alkotott sók formájában is, ha primer, szekunder vagy tercier aminok vagy acilezett amin formában vannak. A reagáltatást úgy végezhetjük, hogy a fenil-hidrazin-származékot és a 4-amino-butanal-dialkil-acetál -származékot külön-külön feloldjuk a reakcióközeg ben, majd az egyik oldatot hozzácsepegtetjük ímásikhoz. Egy másik lehetőség, hogy a fenil-hidrazin-származékot és a 4-amino-butanal-dialkil-acetál-származékot együtt oldjuk fel egy olyan reakcióközegben, amelyben nem reagálnak egymással. Mindkét esetben úgy végezzük a reagáltatást, hogy a reakcióelegy hőmérsékletét előnyösen 60-140 °C-on, még előnyösebben 90-120 °C-on tartjuk, és a reagáltatást 30 perc - 6 óra időtartamig végezzük. Alapvető fontosságú, hogy reagáltatás alatt a reakcióelegy pH-értékét 0,8 és 4,0, előnyösen 1,5 és 3,5 között tartsuk. Ha a reakcióelegy pH-értéke meghaladja a 4,0-et, nem megy végbe a fenil-hidrazin-származék kívánt reakciója a 4-amino-butanal-dialkil-acetál-származékkal, és így, csak a kiindulási fenilhidrazin-származék és a 4-amino-butanal-dialkil-acetál-származék különíthető el a reakcióelegyből. Ha a reakcióelegy pH-értéke 0,8-nál alacsonyabb, különféle mellékreakciók lépnek fel, amelyek csökkentik a kívánt triptamin-vegyület kitermelését. Következésképpen, igen fontos, hogy a reakció egésze alatt 0,8 és 4,0 között tartsuk a pH értékét. A pH meghatározott tartományban tartására számos módszert alkalmazhatunk. Ezek közül a következőket emeljük ki: 1. A 4-amino-butanal-dialkil-acetál-származék oldatának hozzácsepegtetése során a fenil-hidrazin-származék egy erős savval készült sójának oldatához, egy erős sav híg vizes oldatát is a reakcióelegyhez csepegtetjük, olyan mennyiségben, hogy a pH-érték a kívánt szintre álljon be. 2. A fenil-hidrazin-származék és a 4-amino-butanal-dialkil-acetál-származék külön-külön elkészített oldatának pH-ját a kívánt értékre állítjuk be, majd az oldatok egyikét hozzácsepegtetjük a másikhoz. 3. A fenil-hidrazin-származék erős savval készült sóját és a 4-amino-butanal-dialkil-acetál-származékot együtt feloldjuk egy oldószerben, majd a kapott reakcióelegy pH-ját egy erős sav híg vizes oldatával a kívánt értékre állítjuk be, úgy, hogy a két vegyület reakcióba lépjen egymással. 4. 4,0-nél kisebb, előnyösen 0,8—3,8 pH-értékű oldatokat úgy készítünk, hogy a fenilhidrazin-származék egy erős savval készült sójának oldatához egy erős savat adunk. Ezután a kapott savas oldathoz hozzácsepegtetjük a 4-amino-butanal-dialkil-acetál-származék oldatát, amelynek pH-ja meghaladja a 4,0 értéket, előnyösen pedig 4,0 és 10,0 között van. A pH-értékek helyes megválasztásával elérhető, hogy egyesítés után a reakcióelegy pH-értéke a kívánt 0,8-4,0 tartományban legyen. 5. Ha a fenilhidrazin-származék erős savval készült sóját visszük reakcióba a 4-amino-butanal-dialkil-acetál-származékkal, alkalmas oldószerben, az első vegyületet a sztöchiometrikus mennyiséghez képest feleslegben alkalmazva elérhető, hogy a reakcióelegy pH-értéke a kívánt 0,8—4,0 tartományban legyen. 2
