180924. lajstromszámú szabadalom • Eljárás leurozin tipusú alkaloidok előállítására

3 180924 4 nem adnak és az N-formil származékok a leírt eljárással nem állíthatók elő. Az igénypont szerint ugyanis a kataraniíin- N-oxid vagy más velbánamin-N-oxid gyakorla­tilag bármely vindolin származékkal közvetle­nül kapcsolható. Az N-dezmetil-N-formil-vindo­­lin azonban — melyet a leírás ismertnek felté­telez — a f.ormil-csoport erős elektronvonzása folytán a kapcsolás helyén elektronszegénnyé válik és a reakció nem megy végbe. Kutney és munkatársai <Helv. Chim. Acta 59 2858 (1976.), Heterocycles 4 997 (1976.)) is hason­ló szintézisutat választottak. Az eltérések a Po­­tier-eljáráshoz képest a következők: az A) lépésben oxidálószerként m-klór-per­­benzoesavat, a C) lépésben pedig tetrahidrofu­­rán jelenlétében t-butil-hidrogénperoxidot al­kalmaztak. A C) lépésben az N-atomot trifluor­­ecetsavas só képzésével védték meg az N-oxid­­dá alakulástól, s ezáltal a D) lépés fölöslegessé vált. Az utóbbi eljárás hátrányai a következők: az A-f-B lépés után kapott anhidro-származék alacsony olvadáspontja szintén nagyfokú szeny­­nyezettségre utal. A C) lépésben a N-atom átmeneti megvédé­sére egy többletlépés szükséges és az epoxidá­­lásnál nem mindig a kívánt termék keletkezik, azaz a reakció kézben tartása meglehetősen ne­héz. Ez utóbbi szintézis első két lépését a 842 200 számú belga szabadalom védi, melynek oltalmi igénye a cikkben ismertetett vegyületek köré­vel azonos. Kísérleteink során célul tűztük ki, hogy (I) általános képletű Ieurozin típusú vegyületek előállítására operatív, iparilag is jól megvalósít­ható szintézis-utat dolgozzunk ki. Célunk volt a reakció lépések számának csökkentése és a ne­hezen kézbentartható reakció kiküszöbölése, va­lamint az előállított termékek minőségének, el­sősorban tisztaságának javítása. Azt találtuk, hogy a C) reakciólépésben az oxidálást szerves oldószer és adott esetben gyökiniciátor jelenlétében oxigéngázzal hajtjuk végre, vagy ha az oxidálást nitril-típusú oldó­szer és adott esetben gyökiniciátor és valamely sav jelenlétében szerves hidrogén-peroxidokkal végezzük, akkor a reakcióban nem képződik N- oxid, tehát nincs szükség a nitrogén magános elektronpárjának előzetes megvédésére és azN- oxid utólagos megbontását célzó többlet reak­ciólépésre. Az így nyert termék különösen jó kristályosodó-készségével és nagy tisztaságával tűnik ki. Már a nyers termék is kitűnő kroma­tográfiás tisztaságot mutat — és a szakértő szá­mára váratlan módon — semmiféle N-oxidált termék nincs jelen, holott — mint fentebb emlí­tettük — a nitrogén magános elektronpárjának megvédése nem történik meg. Sav jelenléte az R helyén hidrogénatomot tartalmazó (II) álta­lános képletű vegyület oxidálása esetén szüksé­ges. Az így végrehajtott oxidálás további előnye a szelektivitás. Az oxidálni kívánt vegyület két olefin kötést tartalmaz; ezek közül csak az egyi­ken, mégpedig a kívánt helyen történik meg az epoxicsoport kialakulása, a módszerünk szerinti oxidáció tehát regioszelektív. Ezen túlmenően az epoxigyűrű kétféle térhelyzetben épülhet ki, amely lehetőségek közül csak az egyik valósul meg, a természetes anyaggal meg­egyező térszerkezetet szolgáltatva, az eljárá­sunkkal történő oxidáció egyúttal sztereosze­­lektív is. A fenti előnyökön túlmenően a kitermelési is javul, szemben az eddig 51 %-os kitermeléssel a jelen módszerrel 63 %-os hozam érhető el, mely ilyen rendkívül drága anyagnál jelentős gazdasági előnyt jelent. A találmány tárgya eljárás az (I) általános képletű vegyületek — e képletben R hidrogén­­atomot, vagy metil-, vagy formil-csoportot je­lent — előállítására (II) általános képletű di­­merből, — e képletben R jelentése az (I) álta­lános képletnél megadottal egyező — a (II) ál­talános képletű vegyületek szűkebb körébe eső oly vegyület esetében, melyben R hidrogénato­mot, vagy metil-csoportot jelent, szelektív oxi­dálás és a kapott R helyén hidrogénatomot, vagy metil-csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyület kinyerése, vagy kívánt esetben R helyén formil-csoportot tartalmazó (I) álta­lános képletű vegyületté alakítása útján, oly módon, hogy a) az R helyén hidrogénatomot tartalmazó (II) általános képletű vegyület szelektív oxidá­­lását valamely sav jelenlétében szerves hidro­gén peroxiddal nitril-típusú oldószerben, vagy nitril-típusú oldószer és más iners szerves oldó­szer elegyében és adott esetben gyökiniciátor jelenlétében végezzük, vagy b) az R helyén metil-csoportot tartalmazó (II) általános képletű vegyület szelektív oxidálását oxigén gázzal szerves oldószerben és adott eset­ben gyökiniciátor jelenlétében, vagy szerves hid­rogén peroxiddal nitril típusú oldószerben vagy nitril-típusú oldószer és más iners szerves oldó­szer elegyében és adott esetben gyökiniciátor jelenlétében végezzük, vagy c) az R helyén hidrogénatomot tartalmazó (II) általános képletű vegyületet valamely íormile­­zőszerrel kezeljük és a kapott, R helyén formil­­csoportot tartalmazó (II) általános képletű ve­gyületet szerves oldószer és adott esetben gyök­iniciátor jelenlétében oxigén-gázzal, vagy nitril­­típusú oldószer, vagy annak más iners oldó­szerrel alkotott elegye és adott esetben gyökini­ciátor jelenlétében szerves hidrogén-peroxiddal reagáltatjuk. Az a) eljárás foganatosítási módja szerint R helyén hidrogénatomot tartalmazó (II) általános képletű vegyületet oxidálunk, melyet vindolin­­ból kiindulva az 1—4. példákban leírt módon állítunk elő. Oxidálószerként szerves hidrogén-peroxido­­kat. mint például kumil-, vagy t-butil-hidro­­gén-peroxidot alkalmazunk. Az oxidációt nitril­­típusú oldószerben, vagy annak iners szerves 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom