180868. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 5-helyettesített 10,11-dihidro-5H-dibenzo [a,b] cikloheptén-5,10-imin-származékok előállítására

3 180868 4 nálunk, a redukálást 40 CD és 100 C° közötti hőmérsékleten mintegy 1—10 órán át végezve. Az I általános képletű vegyületek előállíthatok továbbá úgy, hogy egy 10-NHR-5-( = CHR2)-10,ll-dihidro-5ET­­-dibenzo(a,d)cikloheptént gyűrűzárásnak vetünk alá egy erős bázissal, így egy fémorganikus reagenssel, például n-bu­­til-lítiummal éter-típusú oldószerben, például tetrahidrofu­­ránban vagy 1,2-dimetoxi-etánban 0C° és 30 C° közötti hőmérsékleten 5 perc és 1 óra közötti időn át. Ha R2 jelentése hidroxi-(l—3 szénatomot tartalmazója 1- kilcsoport, akkor a megfelelő származék szintézisének záró­lépése lehet egy megfelelő alkoxi-karbonil-prekurzor redu­kálása. E célra redukálószerként előnyösen lítium-alumíni­­um-hidridet használunk, éter-típusú oldószerben, például dietiléterben, tetrahidrofuránban vagy 1,2-dimetoxi-etánbf n 15 C° és 100 C° közötti hőmérsékleten 1—6 órán át végezt e a redukálást. Ez a redukciós lépés szolgál ugyanakkor az R2 csoportnak megfelelő „hídfő”-szénatommal ellentétes hely­zetben lévő „hídfő”-szénatomhoz kapcsolódó klóratom hi d­­rogenolizálására is (lásd például az A reakcióvázlatot). Ha R jelentése hidrogénatomtól eltérő, akkor a megfelelő I általános képletű vegyületek egy, R helyén hidrogénatomot hordozó I általános képletű vegyület alkilezésével is előállít­hatok, alkilezőszerként egy R'-halogén általános képletű vegyületet — ahol R' jelentése R jelentésével azonos, de hidrogénatomtól eltérő, míg a „halogén” kifejezés klór-, bróm- vagy jódatomot jelent — használva. A reagáltatást rendszerint valamilyen közömbös oldószerben, például ben­zolban vagy toluolban hajtjuk végre, de bizonyos esetekben — fizikai tulajdonságaiktól függően — maga az alkilezőszer is szolgálhat oldószerként, természetesen ilyenkor megfelelő fölöslegben használva. Előnyös a reagáltatást valamilyen savmegkötőanyag, például egy szervetlen karbonát (így pél­dául nátriumkarbonát), egy szerves bázis (például piridin) vagy bázikus gyanta jelenlétében végezni. Az alkilezést egyébként 50 C° és 100 C” közötti hőmérsékleten 10 óra és 5 nap közötti reakcióidőkkel végezhetjük. Ha R jelentése alkilcsoport, akkor a megfelelő I általános képletű vegyületek előállíthatok egy N-acil-prekurzorból is. így például egy megfelelő N-alkoxikarbonil-származékból a megfelelő N-metil-származék, míg más alkanoilcsoportokat hordozó vegyületekből más N-alkil-származékok állíthatók elő redukálás útján. E célra redukálószerként előnyösen egy fém-hidridet, például lítium-alumínium-hidridet használunk éter-típusú oldószerben, például dietiléterben, tetrahidrofu­ránban vagy 1,2-dimetoxi-etánban. A reakció készséggel végbemegy szobahőmérsékleten, de alkalmazhatunk 0 C és 50 C' közötti hőmérsékleteket 10—13 órás reakcióidővel. Az I általános képletű vegyületek szokásos módon optikai izomereikre rezolválhatók, például úgy, hogy diasztereo­­mér párokat képzünk egy optikailag aktív savval, például D-(—)-di-p-toluoil-borkősawal és/vagy L-( + )-di-p-toluoil­­borkősavval végrehajtott sóképzés, az ezt követő frakciorált kristályosítás és végül a szabad bázis felszabadítása útján. Az I általános képletű vegyületek előállításához használt közbenső vegyületek előállíthatóságát a kiviteli példákkal szemléltetjük. Miként említettük, az I általános képletű vegyületek gyó­­gyászatilag elfogadható sókká alakíthatók. A sók közül a savaddíciós sók előállítását szokásos módon, például úgy végezhetjük, hogy valamely I általános képletű vegyület ol­datát egy gyógyászatilag elfogadható sav, például sósav, fumársav, maleinsav, borostyánkősav, ecetsav, citromsav, borkősav vagy foszforsav oldatával keverjük össze. A kar­­boxilcsoportot hordozó I általános képletű vegyületek ugyanakkor például a megfelelő nátrium-, kálium- vagy kalciumsókká alakíthatók. Az I általános képletű vegyületek, valamint gyógyászati­lag elfogadható sóik képesek túlzott mértékű nyugtató vagy altató hatás nélkül kielégítő mértékű szorongásgátló hatást kifejteni mintegy 0,01—50mg/testsúlykg dózisban, napi 1—4 adagban beadva. Az I általános képletű vegyületek továbbá izomelernyesztő és görcsoldó hatásúak, illetve al­kalmasak extrapiramidális rendellenességek kezelésére az előbbi dózissal nagyságrendileg azonos dózisokban. Szak­ember számára érthető, hogy a konkrét esetben alkalmas dózis nagysága függ a kezelendő ember vagy állat kórtörté­netétől, és megállapítása a kezelőorvos feladata. Az I általános képletű vegyületek, valamint gyógyászati­lag elfogadható sóik a gyógyszergyártásban szokásos mód­szerekkel gyógyászati készítményekké alakíthatók. A gyó­gyászati készítményeket előnyösen egységdózisokként, így például tablettákként, pilulákként, kapszulákként, porok­ként, szemcsékként, steril parenterális oldatokként vagy szuszpenziókként vagy kúpokként készíthetjük el orális, pa­renterális vagy rektális beadás céljából. Egy egységdózis 0,1—500 mg hatóanyagot tartalmazhat. A találmányt közelebbről az alábbi kiviteli példákkal kí­vánjuk megvilágítani. 1. példa 5-Metil-10,11 -dihidro-5H-dibenzo(a,d)cikloheptén-5,10- -imin és oxalátsójának előállítása a)lépés 5-Oxo-10-(l-piperidil)-5H-dibenzo(a,d)cikloheptén előál­lítása 71,3 g 10-bróm-5-oxo-5H-dibenzo(a,d)cikloheptén, 50 ml piperidin, 1 liter terc-butanol és 33,6 g kálium-terc-butilát keverékét visszafolyató hütő alkalmazásával végzett forralás közben 2 órán át, majd szobahőmérsékleten egy éjszakán át keverjük. Ezután a reakcióelegyet szűrjük, majd a szűrletet szárazra pároljuk. A maradékot vízzel szuszpendáljuk, majd dekantáljuk. A maradékot metanollal újra szuszpendáljuk, majd szűrjük. így 59,8 g mennyiségben a 103—105 °C olva­dáspontú cím szerinti vegyületet kapjuk. b) lépés 5-Hidroxi-5-metil-10-(1 -piperidil)­­-5H-dibenzo(a,d)cikIoheptén előállítása Nitrogénatmoszférában 5—10 °C-on 140 ml 1,8 mólos dietil-éteres metil-lítium-oldat és 250 ml dietil-éter elegyéhez az a) lépésben kapott vegyületből 59 g 250 ml tetrahidrofu­­ránnal készült oldatát adjuk cseppenként, majd 2 óra eltelté­vel a reakcióelegyet jégre öntjük és az így kapott keveréket addig hagyjuk állni, míg a jég elolvad. Ezután az így kapott vizes elegyet dietil-éterrel alaposan extraháljuk, majd az ext­­raktumot vízmentes nátrium-szulfát fölött szárítjuk, szűrjük és szárazra pároljuk. A maradékot a következő lépésben közvetlenül felhasználjuk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom