180804. lajstromszámú szabadalom • Kartámasz autóbuszok középső közlekedőfolyosóját határoló ülések számára
3 t80804 4 dulatra van szükség. A paralelogramrudazat a kartámaszok számára pontos és megbízható vezetést biztosít. Részleteiben a szerkezetet úgy alakítjuk ki, hogy az erőtároló kioldócsapjára ható működtetőszerkezet azerőtároló és paralelogramrudak elülső, illetve az ülés elülső éle felé fordított része a kartámasz belsejében van elhelyezve és a működtetőszerkezet és a paralelogramrudak elülső része a kartámaszt alulról lezáró fenéklemezen van elhelyezve. A kartámasz állítására szolgáló lényeges hajtáshelyek és csuklóhelyek így védetten vannak elhelyezve, úgyhogy különösen a csuklóhelyek nem tudnak elpiszkolódni. A kartámasz alsó oldalán elhelyezett, felcsavarozott fenéklemez leszerelésével az egyes hajtórészek gyorsan hozzáférhetővé tehetők. A hajtórészek nem igényelnek külön helyet. A hajtórészeknek a kartámaszba való beépítése céljából az erőtároló dugattyúrúdjának a kartámasz elülső vége felé eső szabad vége egykarú emelőnek a toldatára van erősítve, amely távolabbi végével a fenéklemez toldatához van csuklósán csatlakoztatva és másik végéhez egyenlőtlenszárú működtetőemeltyű van csuklósán csatlakoztatva. Ennek hoszszabb szára a kartámasz elülső homlokfalából kiáll és rövid szára az erőtároló kioldócsapjának fejével dolgozik együtt. A működtetőemeltyű rövid szárának nyugalmi helyzetét ütköző határolja. A dugattyúrúd kinyúló kioldócsapot hordozó végének és a működtetőszerkezetnek a fenéklemez toldatához csuklósán csatlakoztatott egykarú emeltyűn való rögzítése következtében igen áttekinthető szerkezetet kapunk, amelynek helyigénye kicsi és amely adott esetben önmagában összeépíthető és összeépített egységként szerelhető fel a fenéklemezre. A kartámasznak a mindenkori megfelelő ülésen való csuklós csatlakoztatása érdekében a paralelogramrudak a kartámasz felé eső végei a háttámaszpárna és üléspárna számára szolgáló tartóállvány oldalkeretei révén egymással csuklósán össze vannak kötve, míg másik végei egymástól kissé nagyobb távolságban a fenéklemez toldatához vannak csuklósán csatlakoztatva. Ezenkívül a kartámasz elforgatható csatlakoztatása érdekében a mindenkor szóba jövő ülésen az alsó paralelogramrúd valamivel rövidebb, mint a felső paralelogramrúd és a fenéklemez toldata felé eső végénél a paralelogramrudakkal tompaszöget bezáró rövid emelőkarral van ellátva, amelyhez az erőtároló háza csuklópántszerűen van csatlakoztatva. Ez az elrendezés a felső véghelyzetben a kartámasznak kissé előrefelé emelkedő helyzetet biztosít, amikor a hozzátartozó ülésfelülettel párhuzamos és ezért igen kényelmes. Az alsó paralelogramrúddal egy darabként összekötött emelőkar tompaszögét úgy választjuk meg, hogy a kartámasz elforgatásához kedvező forgatónyomatékot kapjunk. Annak érdekében, hogy a kartámasznak pontosan behatárolt véghelyzetei legyenek, a paralelogramrudak minden véghelyzetéhez a tartóállvány oldalkeretén egy-egy ütköző tartozik. Az ülésfelület magasságában lefelé fordított kartámasz esetében az alsó paralelogramrúd az alsó ütközőnek és a felfelé fordított, használati helyzetben lévő kartámasznál a felső paralelogramrúd a felső ütközőnek ütközik neki. A találmányt részletesebben a rajz alapján ismertetjük, amely a találmány szerinti kartámasz vázlatos oldalnézetét ábrázolja. A rajzon teljes vonallal a kartámasz alsó, az ülésfelület alatti és pont-vonallal a magasan az ülésfelület fölötti, használati állásba forgatott kartámasz látható, amely a menetirányra keresztirányban elhelyezett egyik üléssor tartóállványa 2 oldalkeretéhez van csuklósán csatlakoztatva. Mindegyik — az 1 kartámasz csatlakoztatására szolgáló — 2 oldalkeret előnyösen az autóbusz két üléssora közötti kimélyített középső közlekedőfolyosó felé van fordítva. Mindegyik, a rajzon csak körvonalával ábrázolt 1 kartámasz keresztmetszete U alakú lehet, mégpedig úgy, hogy az U alak a kartámasz alsó oldalán nyitott. Ezt a nyitott oldalt egy 3 fenéklemez zárhatja le, amely a belső oldalon, mindegyik végtartományban, a 3 fenéklemezre merőlegesen álló, pl. hegesztéssel felerősített 4 és 5 toldattal van ellátva. A 6 háttámasz felé eső 5 toldaton mind a felső, mind az alsó tartományában 7, illetve 8 csatlakozóhely van kialakítva a 9, illetve 10 paralelogramrudak számára. Az 5 toldathoz a felső tartományban csatlakoztatott 9 paralelogramrúd valamivel hosszabb, mint az 5 toldat alsó tartományában csatlakoztatott alsó 10 paralelogramrúd, amelynek az 5 toldat felé fordított végén a paralelogramrúddal egy darabként kialakított, tompaszöget bezáró rövid 11 emelőkar van, amelynek jelentőségét később fogjuk ismertetni. A 9 és 10 paralelogramrudaknak az 5 toldattal szemben fekvő végei a 12 és 13 csuklóhelyek révén a tartóállvány 2 oldalkeretével úgy vannak csuklósán összekötve, hogy amikor az 1 kartámasz az alsó, az ülésfelület alatt fekvő véghelyzetében van, a 9 és 10 paralelogramrudak kb. 30—40°-os szög alatt ferdén felfelé állnak és a 12 és 13 csuklóhelyek közötti távolság kisebb, mint a 3 fenéklemez hátulsó 5 toldatán lévő 7 és 8 csatlakozóhelyek közötti távolság. A csatlakozóhelyek ilyen elrendezése és a paralelogramrudak ilyen kialakítása következtében a paralelogramrudazat kitérése a középvonalnak tekintett, 2 oldalkereten lévő 12 és 13 csuklóhelyekhez viszonyítva az ülésfelület alatt lévő kartámasz esetében ugyanakkora, mint a használati állásba elforgatott kartámasz esetében. A 3 fenéklemez elülső végtartományában felerősített 4 toldat felső végéhez egykarú 14 emelő van csuklósán csatlakoztatva, amely az 1 kartámasz alsó véghelyzetében kb. 45°-os szöget zár be a 3 fenéklemezzel. A 14 emelő felső oldalán, ezzel egy darabként 15 toldat van kialakítva és ennek 16 lehajlítása van, amely a 15 toldat felső oldalával derékszöget zár be. A 4 és 5 toldatok között 17 erőtároló, pl. gázrugó van elhelyezve, amelynek — szabad végén menettel ellátott — 18 dugattyúrúdja az egykarú 14 emelőn kialakított 15 toldat 16 lehajlításán megy át és két 19 csavaranya segítségével a 16 lehajlítással erőzáróan van összekötve. A 18 dugattyúrúd szabad homlokfalából a 20 kioldócsap fejrésze áll ki, amelynek benyomásával az erőtároló működtethető. A 17 erőtároló 21 házának a hátulsó 5 toldat felé fordított szabad vége csuklópántszerűen az alsó 10 paralelogramrúd rövid 11 emelőkarjának szabad végéhez van csuklósán csatlakoztatva úgy, hogy amikor az 1 kartámaszt a használati állásba felfelé elfordítjuk, a 17 erőtároló a rövid 11 emelőkaron lévő 22 csuklóhely és a 4 toldat felső végén lévő 23 csuklóhely körül ugyancsak elfordítható. A 17 erőtároló 20 kioldócsapjának működtetéséhez működtetőszerkezetet alkalmazunk. Ezt egy lényegében egyenlőtlen szárú 24 működtetőemeltyű képezi, amely forgástengelye tartományában a 17 erőtároló 18 dugattyúrúdjával együttműködő egykarú 14 emelő alsó végéhez elforgathatóan, csuklósán van csatlakoztatva. A rövidebb, gyengébben kialakított 25 szár a 20 kioldócsap fejével dolgozik együtt, míg a hosszabb és erősebben kialakított 26 szár az 1 kartámasz elülső homlokoldalából kiáll és szabad végén 27 fogantyúval van ellátva. Ha a 27 fogantyút felemeljük, a 20 kioldócsap benyomódik és az 1 kartámasz a 17 erőtároló hatása 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
