180801. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kompozició elsősorban építőipari és faipari célokra alkalmas cellulóztartalmú rugalmas lemezek előállítására

3 180801 4 rint a cellulóz-rostokat több lépésben impregnálják a poli­­merizációképes műanyaggal, és így jelentősen csökkentik a cellulóz-rostok összetapasztásához szükséges ragasztóanyag mennyiségét. Az 576 340 sz. svájci szabadalmi leírás eljárást ismertet a hagyományos cellulóz-rostlemezek felületi minő­ségének javítására és porozitásának csökkentésére. Az ott ismertetett technológia szerint a kész rostlemez egyik vagy mindkét oldalára előre elkészített üvegvliest visznek fel, amit ismert akrilgyanta-típusú kötőanyaggal ragasztanak a rost­lemezhez. A kötőanyagba finomszemcsés töltőanyagot (pél­dául kalcitot) is kevernek, ami eltömi a rostlemez felületi pórusait. Ezzel az eljárással sima, pórusmentes felületű, fo­kozott rugalmassággal és szilárdsággal rendelkező rostleme­zeket kapnak. Az ismert cellulózrost-lemezek az építőiparban széles kör­ben felhasznált gipszkartonokénál lényegesen nagyobb mér­tékű ellenállással rendelkeznek mechanikai hatásokkal (tö­rés, hajlítás, karcolás stb.) szemben. A cellulózrost-lemeze­­ket ennek ellenére csak igen szűk körben alkalmazzák az építőiparban a gipszkartonok helyettesítésére, ami elsősor­ban annak tulajdonítható, hogy a cellulózrost-lemezek előál­lításához felhasznált kiindulási anyagok nagyságrendekkel költségesebbek a gipszkartonok alapanyagainál. Az ismert rostlemezek gyártásának lényeges műveleti lépése az, hogy a cellulóz-rostanyagból szitálással eltávolítják az apró rosto­kat és a porszerű anyagokat, ezek ugyanis nem nemezelhe­­tők, így az alapszerkezetben hibahelyeket képeznek, követ­kezésképpen rontják az alapszerkezet szilárdságát és rugal­masságát. Célul tűztük ki, hogy olyan kompozíciót és eljárást dol­gozzunk ki elsősorban építőipari és faipari célokra alkalmas lemezek előállítására, amellyel az ismert cellulóz-rostlemeze­­kével lényegében azonos szilárdsági és rugalmassági jellem­zőkkel rendelkező termékek alakíthatók ki a cellulóz-rostok­nál lényegesen könnyebben hozzáférhető, olcsó kiindulási anyagokból, elsősorban az iparban eddig még nem hasznosí­tott hulladékanyagokból. Kísérleteink során azt tapasztaltuk, hogy ha egy (a) cellulóz-lignin tartalmú poranyagot vagy őrleményt, (b) polimerizációképes szerves ragasztóanyag vizes vagy szerves oldószeres diszperzióját, (c) szervetlen vagy szerves szálas anyagot, és (d) adott esetben szokásos építőipari és/vagy faipari segéd­anyagokat tartalmazó kompozíciót a ragasztóanyag polimerizációjá­­nak beindítása közben préselünk, olyan rugalmas lemezek­hez jutunk, amelyek az ismert cellulóz-rostlemezekével meg­egyező szilárdsági jellemzőkkel rendelkeznek, és mechanikai hatásokkal szembeni ellenállóképességük lényegesen megha­ladja a gipszkartonok megfelelő jellemzőit. A gipszkartonok törőszilárdsága 32 kp/cm2, ezzel szemben a találmány sze­rint előállított lemezeké 60 kp/cm2-nél nagyobb érték. A haj­lítószilárdság vizsgálata során a gipszkarton már 8 kp/cm2 terhelésnél törik, míg a találmány szerint előállított, azonos méretű lemezek hajlítószilárdsága 115 kp/cm2 vagy annál nagyobb érték. Ezek az adatok megfelelnek a cellulóz-rostle­mezek szilárdsági és rugalmassági adatainak. A találmány szerint előállított lemezek — az ismert cellu­­lóz-rostlemezektől eltérően — a cellulóztartalmú kompo­nenst porszerű, nemezelődésre képtelen anyag formájában tartalmazzák, tehát olyan alapanyagra épülnek fel, amelyet eddig lemezek előállítására teljesen alkalmatlannak tartot­tak. Meglepő, és a jelenlegi műszaki ismeretekkel teljes mér­tékben ellentétes az a felismerésünk, hogy ha ehhez az alap­anyaghoz viszonylag csekély mennyiségű (néhány % nagy ságrendű) szerves vagy szervetlen szálas anyagot keverünk, a keverékből a szokásos mennyiségű és minőségű polimeri­zációképes szerves ragasztóanyagok felhasználásával a cellu­­lózrost-lemezekével legalább azonos szilárdságú és rugal­masságú termékeket alakíthatunk ki. E jelenség okát nem ismerjük, feltételezzük azonban, hogy a cellulóztartalmú porszemcsék beépülnek a szálas anyagok összekuszálódása­­kor kialakuló laza, rugalmas rosthálóba, egyenletesen kitöl­tik a rostközi hézagokat, majd a polimerizáció során szilár­dan rögződnek a rosthálóban, anélkül azonban, hogy a rostháló rugalmasságát csökkentenék. A találmány szerint kialakított rugalmas lemezek nem sérülékenyek, könnyen vághatok, fürészelhetők, csavaroz­hatok és szegelhetők, így rendkívül előnyösen használhatók fel építészeti és faipari célokra. Több lemez összeillesztésével rétegelt építőipari szerkezeti elemeket, például térelválasztó elemeket képezhetünk ki. Ha a lemezek egyik vagy mindkét oldalára vékony borítóanyagot, például papír-, fém-, textil­vagy műanyaglapot ragasztunk, a lehető legváltozatosabb külalaké belsőépítészeti burkolóelemeket (vakolatkiváltó táblákat) alakíthatjuk ki. Ezek a vakolatkiváltó táblák a falra erősítés (csavarozás, felszegelés, felragasztás) után köz­vetlenül festhetők vagy tapétázhatok, sőt megfelelő minősé­gű borítóanyagok (így színes papír, tapéta, textil, műanyag stb.) felhasználásakor a felület utókezelésére, például festésé­re nincs szükség. A lemezeket a faiparban közvetlenül fel­használhatjuk göngyölegek, például gyümölcsösládák készí­tésére. Ha a lemezekre borítóanyagként fafumérlemezt ra­gasztunk, a bútorgyártásban kiválóan felhasználható réte­gelt falemezekhez jutunk. A találmány szerinti kompozíciókban (a) komponensként bármilyen cellulóz-lignin tartalmú poranyagot vagy őrle­ményt (például faőrleményt, háncstöretet, nádőrleményt, tőzegport vagy őrölt kukoricaszárat) felhasználhatunk, kü­lönösen előnyös azonban a fűrészpor alkalmazása. A fűrész­por a faiparban igen nagy mennyiségben képződik környe­zetszennyező hulladékanyagként, és ipari hasznosítására mindeddig nem volt lehetőség. A találmány szerint tehát egy értéktelen hulladékanyag előnyös hasznosítását oldjuk meg, a hulladékanyag okozta környezetszennyezés egyidejű kikü­szöbölése mellett. A találmány szerinti kompozíciókban (b) komponensként tetszés szerinti polimerizációképes szerves ragasztóanyagot felhasználhatunk. A „polimerizációképes szerves ragasztó­­anyag” megjelölésen hőhatásra és/vagy katalizátorok hatá­sára poliaddíciós, illetve polikondenzációs reakcióba lépő szerves anyagokat, így akrilsavésztereket, akrilnitrilt, fenol-, formaldehid-, karbamid- vagy melamin-tartalmú elökon­­denzátumokat és azok elegyek értjük. Ezeket a ragasztóa­nyagokat többek között a korábban idézett svájci szabadal­mi leírások részletesen ismertetik. A polimerizációképes szerves ragasztóanyaggal szemben támasztott alapvető kö­vetelmény az, hogy a tárolás körülményei között ne vagy csak csekély mértékben polimerizálódjon. A találmány sze­rinti kompozíciókban célszerűen olyan hőhatásra poliaddíci­­onálódó, illetve polikondenzálódó ragasztóanyagokat hasz­nálunk fel, amelyeknél a gyors reakció hőmérséklete szoba­­hőmérsékletnél legalább 20—50 C°-kal magasabb érték. Ka­talizátor hatására poliaddícionálódó, illetve polikondenzá­lódó szerves ragasztóanyagok alkalmazása esetén a katalizá­tort célszerűen közvetlenül a lemezpréselés előtt keverjük a kompozíciókhoz. Mindezekre az intézkedésekre természete­sen nincs szükség akkor, ha a kompozíciót az összekeverés után közvetlenül préseljük. A (b) komponensként felhasz-' nált polimerizációképes szerves ragasztóanyagot általában 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom