180790. lajstromszámú szabadalom • Eljárás föcstej tartósítására
MAGYAR SZABADALMI 180790 NÉPKÖZTÁRSASÁG LEÍRÁS Nemzetközi osztályozás: fEp Bejelentés napja: 1979. X. 19. (HO-2190) NSZO3 A 23 C 3/08 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1982. IX. 28. ( Szabadalmi Tár. J Megjelent: 1985. IV. 30. Szabadalmas: Horváth József főállattenyésztő, Budapest Eljárás föcstej tartósítására 1 A találmány eljárás föcstej tartósítására, főleg szarvasmarha-borjaknak, azok 70 napos ún. választási koráig való táplálására és életképességük fokozására, melynél az anyaállatból kifejt tejet tárolóedénybe helyezzük és ebben tartjuk. A szarvasmarha-tenyésztés fontos feladata, hogy az állategyedek egészséges, szilárd szervezetűek legyenek, és a tej-, valamint a hústermelés szempontjából a lehetséges maximális gazdasági eredményt szolgáltassák. A nagyüzemi állattenyésztés ezt többféle módon tudja szolgálni. Ezek közé az intézkedések közé tartozik az optimális takarmányozás — mennyiségi és minőségi szempontok egyidejű figyelembevételével —, a meddőség elleni küzdelem, továbbá az újszülött borjak életképességének fokozása. Közismert, hogy milyen tetemes gazdasági hátránnyal jár mind az ún. „visszaüzekedő” tehenek tartós alkalmatlansága utódok létrehozására, mind pedig az, ha az újszülött borjak nem érik meg gazdaságilag értékesíthető életkorukat. Mai ismereteink szerint kialakult módszerek vannak a rendszeresen visszaüzekedő teheneknek az ínszeminálással egybekötött, vagy ahhoz kapcsolódó kezelésére és ezáltal a szaporulat fokozására, míg az újszülött borjak életképességének fokozását nagymértékben lehet javítani azáltal, hogy ha a borjakat minél több föcstej elfogyasztására kényszerítjük. A föcstej — mint az köztudott - számos olyan életbevágóan fontos anyagot tartalmaz, amely az újszülött borjú ellenállóképességét és ezáltal életben maradási valószínűségét növeli. E felismerések ellenére a valóságos helyzet mégis az, hogy az ellés után az anyaállat kb. 10 napon keresztül termel föcstejet, amelyet emberi táplálkozásra nem használunk, az újszülött borjú azonban annak csupán egy töredék 2 részét képes elfogyasztani. Az anyaállat szervezete már 7 nap elteltével fokozatosan visszaáll a normális tej kiválasztására, amely már nem tartalmazza a föcstej különleges, kedvező komponenseit. Ezért nagy előny fűződnék ahhoz, ha meg lehetne hosszabbítani azt az időtartamot, amelyen keresztül a borjú föcstejet kaphat. A nagyüzemi állattenyésztés szempontjából rendkívül káros az az általános gyakorlat, hogy az állattartó-telepeken kfejt föestéjnek csak egy kis részét itatják meg az újszülött borjakkal, míg nagyobb részét mint hasznavehetetlen mellékterméket egyszerűen kiöntik. Ennek az az oka, hogy a föcstej megfelelő, egyszerű és gazdaságos tartósítása mindeddig nincs megoldva. Az ellés után a tehenek legtöbbje átlagosan 15 és 25 liter közötti mennyiségben ad föcstejet, míg az újszülött borjú az első napon 4—5 itatás során, a második és harmadik napon 3 itatás során kb. 6 litert, majd a negyedik napon két itatás során mintegy 8 litert fogyaszt el ebből. A többi értékes föcstej veszendőbe megy. A tartósításnak eddig egyetlen módja volt ismeretes: a mélyhűtés, amely azonban energiaigényes, és ezért drága. A tapasztalat szerint ugyanis ha nem kellő mértékben hűtjük le a föcstejet, akkor a benne lévő mikroorganizmusok hatására összetétele károsan megváltozik, és a borjaknak hasmenést okoz. A mélyhűtéssel elvileg meg lehet ugyan oldani a különböző tehenektől származó, és különböző korú (1—10 napos) föcstejek összeöntését, a mélyhűtési technológia drága volta miatt azonban ez a módszer nem tudott elterjedni. A föcstejet általában — csakúgy mint a normális tehéntejet — fejőgéppel veszik el az anyaállattól, a borjúnevelés 5 10 15 20 25 30 180790
