180749. lajstromszámú szabadalom • Eljárás pirogallol és sói előállítására
5 180749 6 alkalmazunk a hidrolízishez szükségesnél nagyobb mennyiségben. Közvetlen hidrolízist végezve a katalizátorokat előnyösen oldat alakjában használjuk. Ha a fenti alkoxidos eljárásváltozatot alkalmazzuk, az alkoxiddal történő reakcióhoz oldószerként azt az alkanolt alkalmazzuk, amelyből az alkoxid származik, majd az ezt követő hidrolízist a reakcióhoz szükségesnél nagyobb fölöslegű víz jelenlétébeb hajtjuk végre. A hidrolízishez előnyösen 0,3 ml—1 liter vizet alkalmazunk minden gramm tetrahalogén-ciklohexanonvegyületre. A hidrolízist 0—250 °C-on, például 0—120 °C-on hajtjuk végre. A reakciókeveréket szokásosan melegítjük. Előnyös foganatosítást' módnál — különösen közvetlen hidrolízis esetében — a hőmérséklet 60—140 "C. A közvetlen hidrolízist előnyösen visszafolyatás közben hajtjuk végre. A hidrolízist a légkörinél kisebb vagy nagyobb nyomáson hajtjuk végre. A nyomás például 0,1—16 atm, célszerűen légköri nyomás lehet. A pirogallol és sói melegen oxigént abszorbeálnak, és a sók még környezeti hőmérsékleten is elnyelik az oxigént. Ezért túlzott melegítésük kerülendő és egyes esetekben előnyös lehet a hidrolízist közömbös atmoszférában, például nitrogén- vagy szén-dioxid-atmoszférában végrehajtani. A termék szokásos módon izolálható és tisztítható. A fenti eljárás II általános képletű kiindulóanyaga ismert módon, vagy hasonló vegyületek előállításánál ismert eljárásokkal állítható elő. 2,2,6,6-Tetraklór-ciklohexanont vagy 2,2,6,6-tetrabróm-cikIohexanont ciklohexanon klórozásával vagy brómozásával állíthatunk elő. 2,2,6,6-Tetraklór-ciklohexanon ciklohexanoi klórozása útján is előállítható. Mégis 2,2,6,6-tetrakIór-ciklohexanont vagy 2,2,6,6-tetrabróm-ciklohexanont előnyösen új eljárással állítunk elő. E módszer szerint 2,2,6,6- -tetraklór-ciklohexanon előállításakor folyékony fázisban klórt, 2,2,6,6-tetrabróm-ciklohexanon előállításakor pedig brómot III általános képletű ciklohexanonvegyülettel — ahol az Y szubsztituensek azonosak vagy különbözőek és — 2,2,6,6-tetraklór-ciklohexanon előállítása esetében hidrogén- vagy klóratomot, és 2,2,6,6- -tetrabróm-ciklohexanon előállítása esetében hidrogénvagy brómatomot jelentenek — reagáltatunk, katalizátorként tributil-foszfin vagy annak sója jelenlétében. A fenti eljárásban kiindulóanyagként használt I általános képletű vegyületek ismert vegyületek, vagy hasonló vegyületek előállítására alkalmazott szerves kémiai szintézisekben jártas szakember előtt jól ismert módszerekkel előállíthatok. A 2,2,6,6-tetraklór-ciklohexanon vagy a 2,2,6,6-tetrabróm-ciklohexanon előállításánál alkalmazott fenti katalizátorral a reakció kényelmesen hajtható végre és magas kitermelés érhető el. A katalizátor különösen akkor hasznos, ha a kívánt terméket azután pirogallollá hidrolizáljuk. A katalizátort katalitikus mennyiségben alkalmazzuk. Általában a katalizátor legalább 0,1%, előnyösen 0,5— 12% a ciklohexanonvegyület súlyára vonatkoztatva. Az eljárás különösen jelentős 2,2,6,6-tetraklór-ciklohexanon előállítása esetén, úgyhogy a szóbanforgó halogén inkább klór, mint bróm és Y inkább hidrogén- vagy klóratomot, mint hidrogén- vagy brómatomot jelent. A ciklohexanonvegyület előnyösen maga a ciklohexanon, bár közbensőleg halogénezett vegyület is alkalmazható. Például2,2,6, 6-tetraklór-ciklohexanon előállítása céljából 2,2,6-triklór-ciklohexanonból is kiindulhatunk. A reakciót előnyösen oldószer jelenlétében hajtjuk végre. Alkalmas oldószerek a telített klórozott szénhidrogének (például 1—2 szénatomot és 2—4 klóratomot tartalmazó alifás szénhidrogének, mint tetraklór-metán, metilén-diklorid vagy tetraklór-etán), telített szénhidrogének (például 5—10 szénatomszámúak, mint pentán, hexán, ciklohexán, oktán vagy dekán), vagy telített karbonsavak (például 2—5 szénatomos telített alifás karbonsavak, mint ecetsav, propionsav vagy vajsav). 2,2,6,6-Tetraklór-ciklohexanon előállításánál oldószerként 2,2,6-triklór-cikIohexanont használhatunk. Mégis oldószerként előnyösen a megolvasztott kívánt terméket, például magát a 2,2,6,6-tetraklór-ciklohexanont alkalmazzuk. Oldószerek elegye is használható, de ezt a megoldást nem részesítjük előnyben. Előnyös módszert alkalmazva oldószert és katalizátort tartalmazó reakciózónába tápláljuk be a halogént és a ciklohexanonvegyületet. A reakciót szokásosan 60—160 °C, előnyösen 75— 110 °C, például 80—110 °C között hajtjuk végre. A reakcióhőmérséklet előnyösen alacsonyabb az oldószer forráspontjánál, ha oldószert alkalmazunk. Ha oldószerként megolvasztott 2,2,6,6-tetraklór-ciklohexanont használunk, a reakcióhőmérsékletet a jelenlevő egyéb vegyületek által módosított ciklohexanonolvadáspont jelenti. A tiszta 2,2,6,6-tetraklór-ciklohexanon olvadáspontja 82—83 °C. A reakciót előnyösen vízmentes körülmények között hajtjuk végre, azaz a jelenlevő víz mennyisége kevesebb 1 súly%-nál, előnyösen 0,5 súly%-nál a ciklohexanonvegyület súlyára vonatkoztatva. Az alkalmazott klór vagy bróm teljes mennyisége általában elegendő ahhoz, hogy az összes ciklohexanonvegyület a kívánt termékké alakuljon át. Ha a reakciót úgy hajtjuk végre, hogy oldószert és katalizátort tartalmazó reakciózónába tápláljuk be a halogént és a ciklohexanonvegyületet, a mellékreakciók csökkentése érdekében előnyös, hogy a ciklohexanonnal érintkező halogén mennyisége a reakciózónában mindenkor legalább sztöchiometrikus legyen a ciklohexanonvegyületnek a kívánt termékké való átalakulása céljából. Például ciklohexanonból kiindulva előnyös legalább 4 mól halogént használni egy mól ciklohexanonra számítva; előnyös, ha 1 mól betáplált ciklohexanonra 4—6 mól halogént számítunk. Ha a reakciót a fentiek szerint hajtjuk végre, azaz a halogént és a ciklohexanonvegyületet, oldószert és katalizátort tartalmazó reakciózónába tápláljuk be, a ciklohexanon óránkénti betáplált mennyisége általában nem több az ugyanezen idő alatt betáplált oldószer súlyának 1/2 vagy 1/3 részénél. Ha W súlyú oldószerrel indulunk, a ciklohexanonvegyület kezdeti óránkénti betáplált mennyisége így W/2. Amikor a reakció előrehalad, a létrejött kívánt termék további oldószerként hat, az oldószer összsúlya növekszik és ezért a ciklohexanonvegyület óránként betáplált mennyiségét növelhetjük, de az nem haladja meg az oldószer súlyának 1/2 részét. Célszerűen azonban a betáplálási sebességet állandó szinten tartjuk. A kívánt termékké (különösen a 2,2,6,6-tetraklór-ciklohexanonná) való maximális átalakulás biztosítása érdekében célszerűen folytatjuk a halogén betáplálását a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
