180727. lajstromszámú szabadalom • N-(1,3,4-Tiadiazol-2-il)-benzamidokat tartalmazó inszekticid készítmények és eljárás a hatóanyagok előállítására

„ - . - 180727 3 4 Az összes vegyület könnyen előállítható a (II) általános képletű 2-amino-5-R-helyettesített 1,3,4-tiadiazoIok (fii) általános képletű benzoil-halogenidekkel végzett acILe­­zésével, ahol a képletben R a fenti jelentésű és Halo klór- vagy brómatomot jelent. Az acilezést valamely bázis jelenlétében valósítjuk meg valamely oldószerben, így tetrahidrofuránban, dimetil-formamidban, dimetil-szulfoxidban vagy dietil­­-éterben. Bázisként előnyösen nátrium-hidridet alkal­mazunk, bár használhatunk szerves bázisokat is, így piridint, tdetil-amint és trietanol-amint, valamint szer­vetlen bázisként nátrium-hidroxidot, kálium-karboná­tot és lítium-hidrogén-karbonátot. A reakciót körül­belül » 10 és körülbelül 75 °C közötti, előnyösen 0 és 25 C közötti hőmérsékleten valósítjuk meg. A kiindulási anyagként alkalmazott amino-tiadiazo­­lokat ismert eljárásokkal állítjuk elő, általában oly mó­don, hogy tioszemikarbazont oxidativ úton, előnyösen vas(fIT)-kloriddaI ciklizálunk vagy tioszemikarbazidot e_rős savval dehidratálva ciklizálunk (lásd például Rao fent említett cikkét és a 3 726 892 számú, fentiekben szintén említett amerikai egyesült államokbeli szabadal­mi leírást). Az (I) általános képletű vegyületeket — ahol R a fenti jelentésű — előállíthatjuk a (IV) általános képletű vegyü­­letek ciklizálásával is — ahol E (IX) vagy (X) általános képletű csoportot jelent, amelyben R a fenti jelentésű —, ekkor a ciklizálást abban az esetben, ha E jelentése (IX) általános képletű csoport, valamely dehidratálószerrel végezzük és ha Ë jelentése (X) általános képletű csoport, a ciklizálást valamely oxidálószerrel valósítjuk meg. Alkalmas dehidratálószer például a foszforsav, han­gyasav, foszfor-pentaklorid, difoszfor-pentaoxid vala­mely erős sav jelenlétében, valamint a benzoesav- és alkánkarbonsav-kloridok és -savanhidridek. Előnyös dehidratálószerek az erős savak, különösen a metán­­szulfonsav és a tömény kénsav. A dehidratálással végzett ciklizálást 20 és 80 C kö­zötti hőmérsékleten, előnyösen szobahőmérsékleten vé­gezzük. Általában előnyös, ha a reakciót oldószer alkalmazása nélkül valósítjuk meg, bár kívánt esetben alkalmazha­tunk oldószereket is, így halogénezett benzolokat és halogénezett alkánokat, például klór-benzolt, diklór­­-benzolokat, kloroformot és metilén-dikloridot. Az előnyös oxidálószer a vas(IH)-klorid. Egyéb erő­teljes oxidálószereket is alkalmazhatunk, így például kalcium-ferri-cianidot. Az oxidativ úton végzett ciklizá­lást előnyösen rövidszénláncú alkanolokban, így például etanolban vagy propanolban végezzük a reakcióelegy forráspontján. Általában azonban a reakcióhőmérséklet 50 °C és 100 °C közötti, ha az megfelelő. 1. példa \ r N-[5-(4-/Trifluor-mctoxi/-fenil)-l,3,4-tiadiazol--2-il]-2,6-dimetoxi-benzamid 1,8 ml piridin és 5,2 g 2-amino-5-(4-trifluor-metoxi­­-fenil)-l,3,4-tiadiazol 50 ml tetrahidrofuránnal készített elegyét forrásig melegítjük. Ezután 15 perc alatt hozzá­adunk cseppenként 4,4 g, 20 ml tetrahidrofuránban oldott 2,6-dimetoxi-benzoil-kloridot. Az elcgyct ezután további 45 percen át keverjük, forralás közben. Ezután az oldószert vákuumban eltávolítjuk, és a maradékot vizes etanolból átkristályosítjuk. így 7,2 g címben sze­replő vegyületet kapunk fehér színű tűszerű kristályok alakjában, amelyeknek olvadáspontja 201—203 °C. 2. példa N-[5-(6-Metoxi-2-benzo[b]furil)-I,3,4-tiadiazol-, ( -2-il]-2,6-dimetoxi-benzamid ‘ " 100 ml 0,7 g 2-amino-5-(6-metoxi-2-benzó[fci]fuTÍI)­­-1,3,4-tiadiazolt tartalmazó tetrahidrofuránhoz hozzá­adunk 0,3 g nátrium-hidridet. A pezsgés megszűnése után 0,62 g 2,6-dimetoxi-benzoil-kloridot adunk az elegyhez, majd 1 órán át keverjük szobahőmérsékleten, ezután az oldószert csökkentett nyomáson elpárolog­tatjuk. A maradékhoz vizet adunk, és" n sósav-oldattal megsavanyítjuk. A szilárd anyagot szűréssel összegyűjt­jük, megszárítjuk és benzol-hexán elegyből átkristályo­sítjuk. így 0,12 g címben szereplő vegyületet kapunk, amelynek olvadáspontja 215—217 “C. Az 1. és 2. példa szerinti módon járunk el, és a meg­felelően helyettesített amino-tiadiazol és benzoil-halo­­genid reagáltatásával az alábbi példákban megadott vegyületeket állítjuk elő. A vegyületek megnevezése után táblázatban foglaljuk össze a reagensek és a ter­mékek mennyiségét és a termékek olvadáspontját. 3. példa N-[5-(2-Indenil)-l,3,4-tiadiazol-2-il]-2,6-dimetoxi­-benzamid 4. példa N-[5-(5-Metoxi-2-benzo[b]furil)-l,3,4-tiadiazol­-2-il]-2,6-dimetoxi-benzamid 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 Az (I) általános képletű vegyületek előállításához fel­használt kiindulási anyagok ismert eljárásokkal tehát •könnyen előállíthatok. Az alábbi példákban az (I) általános képletű vegyü­letek és az előállításukhoz felhasznált kiindulási anya­gok előállítását mutatjuk be. Az alábbi példák az (I) általános képletű vegyületek amino-tiadiazolok acilezésével történő előállítását szem­léltetik. 55 5. példa N-[5-(5-/Trinuor-metil/-2-benzo[b]furil)-l,3,4--tiadiazol-2-il]-2,6-dimetoxi-benzamid 60 6. példa N-[5-(6-/Trifluor-metil/-2-benzo[b]f uril)-1,3.4- 65 -tiadiazol-2-il]-2,6-dimetoxi-benzamid 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom