180722. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dimer indol-dihidroindol-karboxamid-származékok előállítására

5 180722 6 Azon vegyületeket, amelyek az —NH—CH2—CHO képletű aldehid-amino-csoportot tartalmazzák, előnyö­sen a megfelelő, —NH -CH2—(1—3 szénatomot tartal­mazó alkoxicsoport)2 általános képletű acetálok savas hidrolízise útján állítjuk elő. Azon vegyületeket, ame­lyek amidcsoportjának szubsztituense észtercsoportot is tartalmaz, mint például az —NH—(CH2)n—OAcálta­lános képletű csoportban, ahol az Ac és n jelentése a fent megadott, előnyösen a megfelelő hidroxi-amidok­­nak, amelyek az —NH—(CH2)n—OH általános képletű szerkezeti elemet tartalmazzák, valamely alkalmas, Ac20 általános képletű, ahol az Ac 2—18 szénatomot tartalmazó alkanoilcsoport, vagy 3—8 szénatomot tar­talmazó alkenoilcsoport, savanhidriddel végzett acile­­zése útján állítjuk elő. Hasonló módon, azon vegyülete­­ket, amelyekben az R6 jelentése az (alkil)—X általános képletű csoport, ahol az X az —NH—CO—(1—3 szén­atomszámú alkilcsoport) általános képletű csoport, oly módon állítjuk elő, hogy valamely savanhidriddel aci­­lezzük az —NH—alkilén—NH2 szerkezeti elemet tar­talmazó köztitermékeket. Az azidok valamely bázis, előnyösen valamely piridin-származék jelenlétében rea­gálnak az NH2—(CH,)n—SH általános képletű vegyü­­letekkel, és ily módon az N—(2'-merkapto-alkil)­­-karboxamidokhoz és a bisz-N-(2'-alkil)-karboxamid­­-diszulfidokhoz jutunk. Felhasználhatjuk az azidokat a megfelelő hidrazidok előállítására, amely utóbbiakból viszont közvetlenül elkészíthetünk más amidokat. Hasonló módon, óvato­san megacilezheîjük a hidroxi-alkil-amidokat, vagy az amino-alkil-aminokat, és így nyerhetjük a megfelelő alkanoiloxi-alkil- vagy acilamino-alkil-amidokat. Az acetálamidokat természetesen savval hidrolizáljuk, és így jutunk a megfelelő acetaldehid-amidokhoz. Egy másik és újabban előnyösen alkalmazott eljárás a hidrazidoknak primer amidokká való átalakítására (Ainsworth, 2 756 235 számú amerikai egyesült államok­beli szabadalmi leírás) abban áll, hogy Raney-nikkel jelenlétében hidrogenizáljuk a hidrazidokat. A találmány szerinti új vegyületek nevében csak az adott szénatomon levő új csoportokra utalunk. így pél­dául azon vegyületet, amelyben a vinblasztin 3-as szén­atomján a karbometoxicsoport helyett egy amidcsoport van, egyszerűen vinblasztin-3-karboxamidnak nevezzük, nem pedig vinbIaszíin-3-dekarbometoxi-3-karboxamid­­nak. A találmány szerinti vegyületek, beleértve a karbox­­amidokat is, szabad bázis formájukban fehér vagy sár­gás színű, amorf szilárd anyagok. Előnyös azonban, ha ez lehetséges, hogy valamely nem-toxikus savval képzett sóik formájában nyerjük ki és kristályosítsuk a karbox­­amidokat. Ezek a sók magas olvadáspontú, fehér színű, kristályos vagy amorf, vízoldható szilárd anyagok. A találmány szerinti eljárást a továbbiakban, a talál­mány oltalmi körének szűkítése nélkül, példákkal szem­léltetjük. 1 1. példa 4-Dezacetil-vinblasztin-3-karboxhidrazid Vízmentes etanolban mint oldószerben, zárt reakció­edényben fölöslegben vett hidrazinnal 18 órán át 60 C hőmérsékleten melegítjük a 4-dezacetil-vinblasztint. Le­hűtés és a reakcióedény kinyitása után csökkentett nyo­máson ledesztilláljuk a reakcióelegy illékony összetevőit. A 4-dezacetil-vinblasztin-3-karboxhidrazidból álló ma­radékot feloldjuk metilén-kloridban, majd az oldatot vízzel mossuk, elválasztjuk és megszárítjuk. Csökken­tett nyomáson ledesztilláljuk a metilén-kloridot, majd kloroform és benzol 1 : 1 arányú Negyében feloldjuk a maradékot, és szilikagélen kromatografáljuk ezt a min­tát, eluensként benzol, kloroform és trietil-amin 100 : 50 : 7,5 arányú elegyét használjuk. A kromatogra­­fálás során nyert első frakciók reagálatlan 4-dezacetil­­-vinblasztint tartalmaznak. A következő frakciókban a Neuss és munkatársai (Tetrahedron Letters, 1968, 783) által leírt 4-dezacetil-18'-dekarbometoxi-vinblasztin-3- -karboxhidrazidot találjuk. Az ezután következő frak­ciókat, amelyekben a vékonyrétegkromatográfiás vizs­gálat szerint 4-dezacetil-vinblasztin-3-karboxhidrazid van, egyesítjük, és csökkentett nyomáson ledesztilláljuk róluk az oldószereket. A maradékként nyert szilárd anyag 219—220 C°-on olvad, bomlás közben. Az ily módon előállított 4-dezacetil-vinblasztin-3-karboxhid­­razid infravörös spektrumában 1725—1735 cm- Énéi fellépő sávalapján tudjuk megkülönböztetni ezt az anya­got a Neuss és munkatársai (lásd fent) által előállított 18'-dekarbometoxi-származéktól, az infravörös spekt­rumban megtalálhatjuk a hidrazidcsoportnak tulajdo­nítható sávot is, 1690 cm~!-nél. A tömegspektroszkó­­píai úton mért molekulasúly 768, a C43H56N607 összeg­­képletre számított értékkel összhangban. A vegyület NMP-spektrumában 8=3,6-náI megtaláljuk a 18-as metoxikarbonil-csoport metii-jelét. 2. példa 4-Dezacetil-vinblasztin-3-karboxazid 15 ml vízmentes metanolban feloldunk 678 mg 4-dez­­acetil-vinblasztin-3-karboxhidrazidot (1. példa). Hozzá­adunk kb. 50 ml 1 normál vizes sósav-oldatot, majd kö­rülbelül 0 C° hőmérsékletre hűtjük az elegyet. Utána hozzáadunk körülbelül 140 mg nátrium-nitritet, és kö­­rülbel il 10 percen át 0 C° hőmérsékleten keverjük az elegyet. A nátrium-nitrit hozzáadására az elegy színe sö­tét vörösesbarnára változik. Ezután hideg, 5%-os vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldat fölöslegével meglúgo­­sítjuk az elegyet, és meíilén-kloriddal háromszor kiráz­zuk. A reakcióban keletkező 4-dezacetil-vinblasztin-3- -karbc xazid ekkor átmegy a metilén-kloridos fázisba. Alti Iában tisztítás nélkül, a fenti metilén-kloridos ol­dat formájában használjuk fel a 4-dezacetil-vinblasztin­­-3-karboxazidot a következő reakciókhoz, de az azid jellemzése céljából az oldat egy részletét a következő módon kezeljük: ledesztilláljuk az oldószert, ekkor amorf szilárd anyag formájában nyerjük az azidot. Di­­etil-éterrel szuszpendáljuk ezt az anyagot, majd kiszűr­jük az oldatíanul maradt terméket. Az ily módon nyert, sárgás színű, porszerű anyag fizikai állandói a követke­zők: / max = 269 mjji (e= 16,700); 290 mu. (váll) (s= =7,100); infravörös spektrumában nincs a karboxhid­­razidokra jellemző, 1690 cm-I-nél jelentkező sáv, az 1730 CTU'-nél levő sáv viszont változatlanul megvan. Ezenkívül 2135 cm_,-né] egy éles, jól meghatározott sávként jelentkezik a karboxazidcsoport elnyelése. Tö­megspektrumában m/e = 708-nál találunk molekulaiont 5 10 15 20 25 30 35 40 '45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom