180677. lajstromszámú szabadalom • Eljárás poliuretán vizes oldatainak vagy diszperzióinak előállítására
I- ■'4+Miî MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LE í RÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL A bejelentés napja: 1979. III. 14. (BA—3766) A bejelentés elsőbbsége: 1978. III. 15.(P 28 11 148.0) Német Szövetségi Köztársaság A közzététel napja: 1982. VIII. 30. Megjelent: 1984. IV. 27. 180677 Nemzetközi osztályozás: nszo3 CO 8 G 18/10 Szabadalmi Tír JpUJDONAFeltalálók: Szabadalmas: Dr. Nachtkamp Klaus, vegyész, Bergisch-Gladbach; BAYER Aktiengesellschaft, Leverkusen, Német Szö-Dr. Pedain Josef, vegyész, Köln; Dr. Grammel Jürgen, vetségi Köztársaság vegyész, Dormagen; Német Szövetségi Köztársaság Eljárás poliuretán vizes oldatainak vagy diszperzióinak előállítására 1 A találmány tárgya eljárás vizes poliuretán-oldatok és diszperziók előállítására. Stabil, vizes poliuretán-polikarbamid-diszperziók előállítása a polimer makromolekulaláncba hidrofil centrumok (ún. belső emulgeátorok) beépítése révén ismert (például 1 184 946 számú német szövetségi köztársaságbeli szabadalmi leírás, 1 178 586 számú német szövetségi köztársaságbeli szabadalmi leírás, 1 237 306 számú német szövetségi köztársaságbeli közzétételi irat, 1 495 745, 1 595 602, 1 770 068, 2 019 324 számú német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási iratok, D. Dieterich és munkatársai, Angew. Chem. 82,. 53 [1970]). Ezek között az eljárások között vannak olyanok, melyekben a poliuretán-polikarbamidok előállítása szerves oldószerben, és vannak olyanok, melyekben oldószermentes közegben történik. Az első esetben a nagy molekulájú poliuretánokat szerves oldószerben poliaddícióval -*• homogén fázisban — állítják elő, majd vízben diszpergálják. Mivel a diszperz részecskék szilárdteste szintén nagymértékben homogén, az ilyen diszperziókból nagyon jó minőségű film állítható elő. Ilyen filmekkel vonják be például a textíliákat. Ennek az eljárásnak — melyben mind anionos, mind kationos, mind nem-ionos emulgeátorok alkalmazhatók — a hátránya, hogy a szerves oldószert költséges eljárásban le kell desztillálni és rektifikálni kell. Ezzel együtt jár az eljárás rossz tér/idő kihasználása. A fentieken túlmenően az eljárás a szerves oldószer 2 alkalmazásának következtében robbanás- és tűzveszélyes. A fenti eljárás további hátránya, hogy a lánchoszszabbítási reakcióban előállított — tehát nagy moleku- 5 lájú — poliuretán-polikarbamidok jól kell oldódjanak a szerves oldószerben — például acetonban —, hogy a vízben való diszpergálás előtt kapott oldat homogén, lehetőleg tömény, ennek ellenére ne túl sűrű oldat legyen. Ennek a követelménynek sok olyan poli- 10 mer nem felel meg, melyekből különlegesen kemény, magas hőmérsékleten olvadó és oldószerálló bevonatot állítanak elő. Ilyenek például a difenil-metán-diizocianát alapú, sok karbamid-csoportot tartalmazó poliuretán-polikarbamidok. 15 Ismert poliuretán-diszperzióknak oldószermentes közegben történő előállítására az úgynevezett olvadék állapotban történő diszpergálási eljárás (1 770 068 számú német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási irat vagy 3 756 992 számú amerikai egyesült 20 államokbeli szabadalmi leírás, D. Dietrich és H. Reiff, Angew. makromol. Chem. 76, 85 [1972]). Ebben az eljárásban valamilyen — ionos csoportokkal módosított, véghelyzetű, acilezett amino-csoportokkal rendelkező — oligouretánt formaldehiddel 25 a megfelelő — az acilezett aminó-csoporton véghelyzetben levő metilol-csoporttal rendelkező — oligouretánná alakítanak, majd az így kapott vegyidet láncát hőkezeléssel — a véghelyzetű reaktív metilol-csoportok kondenzációs reakciója révén — meghosszabbít- 30 ják. Ez a lánchosszabbítási reakció végbe mehet víz 180677
