180677. lajstromszámú szabadalom • Eljárás poliuretán vizes oldatainak vagy diszperzióinak előállítására

3 180677 4 jelenlétében és így rögtön a vizes poliuretán-diszper­­zió keletkezik. A fenti eljárás főként kationosan mó­dosított, illetve anionos karboxil-csoportokkal ren­delkező poliuretánok előállítására alkalmas. Az izocia­­nát-poliaddiciós reakciónak a — polikondenzációra hajlamos véghelyzetű acilamino-csoporton kötött me­­tilol-csoportok révén végbemenő — fenti lánchosszab­bítási reakcióval történő kombinálása lényegesen na­gyobb ráfordítási költségeket kíván meg, mint az elő­­polimerizációs eljárások szerinti izocianát-poliaddiciós reakció, melyeknél az'izocianát-csoport tartalmú elő­­polimereket klasszikus lánchosszabbítószerekkel — mint például víz, vagy diaminok — reagáltatják. A rá­fordítási költségeket az 1 770 068 számú ’német szö­vetségi köztársaságbeli közrebocsátási irat szerinti eljárásban úgy csökkentik, hogy a poliuretán-diszper­­ziók előállítását speciális keverők alkalmazása nélkül emulgeá tormentes és oldószermentes közegben végzik. A 2 446 440 számú német szövetségi köztársaság­beli közrebocsátási irat olyan eljárást ír le, melyben a poliuretán-diszperziót oldószermentes közegben ál­lítják elő. Ebben az eljárásban valamilyen szulfonát­­illetve azicianát-csoport tartalmú előpolimert a disz­­pergálási folyamat alatt — azaz a lánchosszabbítószer­nek a diszpergáló vízben történő előzetes oldása után — difunkciós, az izocianát-csoportokkal szemben reaktív vegyülettei reagáltatnak. A lánchosszabbítószert az előpolimernek vízben való diszpergálása után is hozzá lehet adni a rendszerhez. A fenti eljárásra jellemző, hogy a nagy molekulájú poliuretán-karbamid előállítása diszperz, azaz hetero­gén fázisban történik. A lánchosszabbítószer — dia­min, víz — a folyékony fázisban van és csak bizonyos idő elteltével hatol be a diszpergált részecskék köze­pébe. Kézenfekvő, hogy a lánchosszabbítószer — azaz a vízben oldott diamin — a diszpergált részecskék kül­ső felületének közvetlen közelében reagál. A részecs­kék közepe felé a lánchosszabbítószer koncentrációja folytonosan csökken. A fenti eljárással ezért olyan diszperziókat lehet előállítani, melyek szilárdtest részecskéi nem ho­mogének. Az így előállított poliuretán-karbamidok mechanikai szilárdsága kisebb, hidrolízisállósága rosz­­szabb, mint a homogén oldatban előállított termékeké. Gyakorlati szempontból ezért nem lehetséges a fenti eljárással 40%-nál nagyobb szilárdanyagtartal­­mú nagy koncentrációjú diszperziókat előállítani. Na­gyobb szilárdanyagtartalom esetén ugyanis — a lénye­gében a részecskék között levő lánchosszabbítószer hatására — a részecskék nagyobb aggregátumokká áll­nak össze. Ennek következtében a viszkozitás túl nagy lesz, nehéz lesz a feldolgozás és a vizes diszper­zió pasztaszerűvé válik. A találmány céljául tűztük ki oldószermentes, illetve oldószerben szegény eljárás kidolgozását, mely­­lyel vizes fázisban jobb tulajdonságokkal rendelkező poliuretánokat lehet előállítani. Az előállított poliure­tánok jobb tulajdonságait azáltal érjük el, hogy a fo­lyékony vizes közegben eloszlatott nagy molekulájú szilárdanyagot lehetőség szerint homogén fázisban végrehajtott poliaddícióval állítjuk elő. Meglepő módon azt tapasztaltuk, hogy különösen jó tulajdonságú poliuretánokat állíthatunk elő vizes diszperzióban, illetve oldatban, ha a véghelyzetű izocianát-csoport tartalmú hidrofil csoportokkal mó- 2 dosított előpolimert a vízben történő diszpergálás előtt legalább részben blokkolt alakban levő lánc­hosszabbítószerrel — mely a víz hidrolizáló hatására hidrazinná alakul — keverjük össze, majd az így ka­pott keveréket vízzel elkeverjük. Szintén meglepő, hogy aromásán kötött izocianát-csoportokkal rendel­kező NCO-előpolimereknek a találmány szerinti el­járásban való alkalmazásával nagy mértékben oxidá­ció- illetve fényálló poliuretánokat kapunk. Az alábbiakban részletesen leírt találmány szerinti eljárásban a víz hatására hidrazinná alakuló vegyie­tekként azinokat és/vagy hidrazonokat alkalmazunk. Az izocianátoknak azinokkal történő átalakítására eddig még csak az az eljárás volt ismert, melyben 100 C hőmérséklet felett Diels-Alder átalakulásnál képződő vegyietekhez hasonló adduktumok kelet­keznek (1 044 405 számú német szövetségi köztár­saságbeli közzétételi irat, J. R. Bailey és munkatársai, J. Amer. Chem. Soc. 39, 279, 1322 (1917)]. A talál­mány szerinti eljárásban a reakciópartnerek víz hatá­sára olyan hőmérsékleten reagálnak, mely hőmérsék­leten az azinok víz jelenlétében az izocianátokkal szemben inertek. Ezért feltételezhetjük, hogy a hid-_ razon-csoportok hasadása az izocianátok hatására megy végbe, és ez azért meglepő, mert az azinok, illetve hidrazonok normál esetben csak savas közeg­ben hidrolizálnak (E. C. Gilbert, J. Amer. Chem. Soc. 51, 3394(1929)]. A találmány tárgya eljárás hidrofil csoportokkal módosított legalább két szabad izocianát-csoporttal rendelkező előpolimerekből (lánchosszabbítószerrel vizes fázisban) vizes poliuretán oldatok vagy — diszperziók előállítására, oly módon, hogy az izocia­nát-csoportokkal rendelkező előpolimert víz jelenlé­te nélkül azinokkal és/vagy hidrazonokkal, majd a kapott keveréket ezt követően vízzel keveijük össze. A találmány szerinti eljárással előállított oldatok vagy diszperziók bevonatok, lakkok és védőrétegek előállítására alkalmazhatók. A találmány szerinti eljárás kiindulási anyagai le­galább két véghelyzetű izocianát-csoporttal rendel­kező NCO-előpolimerek. Előnyösen difunkciós NCO- előpolimereket alkalmazunk. A találmány szerinti el­járásban előnyösen olyan előpolimereket alkalma­zunk, melyek egy vagy több — vízben való oldódás, illetve diszpergálhatóság szempontjából megfelelő — hidrofil-csoporttal rendelkeznek. A fenti megfontolások alapján látható, hogy az NCO-előpolimerek kémiai felépítése nem kritikus. Ez azt jelenti, hogy a találmány szerinti eljárásban minden — eddig a vizes poliuretán-diszperziók, illet­ve — oldatok előállítására alkalmazott — NCO-elő­­polimer alkalmazható. Ezeknek az előpolimereknek az előállítása például a következő irodalmi helyeken leírt eljárások szerint történhet: 1 495 745, 1 495 847, 2 446 440, 2 340 512 számú német szövetségi köz­társaságbeli közrebocsátási iratok, 3 479 310 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás, 1 158 088 és 1 076 688 számú német szövetségi köztársaságbeli szabadalmi leírások. A találmány szerinti eljárásban előnyösen alkal­mazásra kerülő hidrofil csoportokkal módosított NCO-előpolimerek előállítása például a fent említett irodalmi helyeken leírt eljárásokkal analóg módon történhet. Az ilyen előpolimerek kiindulási anyagai 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 55

Next

/
Oldalképek
Tartalom