180664. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a spektinomicin új analógjainak előállítására

11 180664 12 A találmányt közelebbről a következő referencia­­példákkal és kiviteli példákkal kívánjuk megvilágítani. Szakember számára nyilvánvaló, hogy a példákban em­lített konkrét vegyületek helyett alkalmazhatók a meg­felelő sztereoizomerek. 1. referenciapélda 5-0-(3',4',6'-tri-0-Acetil-2'-oxiimino-ß-D-glükopira­­nozil)-N,N'-bisz-(benziloxi-karbonil)-aktinamin előállítása (D reakcióvázlat) 8,4 g (24 millimó! 3,4,6-tri-0-acetil-2-nitrozó-2- -dezoxi-a-D-glükopiranozil-klorid és 11,4 g (24 milli­­mól) N,N'-bisz-(benziloxi-karbonil)-aktinamin 180 ml dimetil-formamiddal készült oldatát szobahőmérsékle­ten 2 napon át keverjük, majd az oldószert csökkentett nyomáson közel 50 °C-on eltávolítjuk. A maradékot ezután 1,5 g szilikagélen kromatográfiásan tisztítjuk, 20 ml-es frakciókat szedve. Eluálószerként kloroform és metanol 9: 1 arányú elegyét használva először 150 frakciót, ezután eluálószerként kloroform és metanol 98: 2 arányú elegyét használva 850 frakciót szedünk. A frakciókat futtatószerként kloroform és metanol 95 : 5 arányú elegyét használva vékonyrétegkromatog­ráfiás elemzésnek vetjük alá, majd a második olyan frak­ció-csoportot, amely egyetlen foltot ad, vagyis a 717— 747. frakciókat kombináljuk. A kapott elegyet vákuum­ban szárazra pároljuk, 0,5 g (2,5%) mennyiségben a cim szerinti vegyületet kapva. PMR (CDClj): 8 2,04 (s, 9H, —CO—CH3), 3,05 (s, 6H, N—CH3), 3,3—4,6 (m, 10H, OCH, NCH), 5,13 (s, 4H, C6H5C//20), 5,5 (d, 1H, C—3', J=4 Hz), 5,74 (s, 1H, anomerszerű) és 7,32 (s, 10H, fenil). Szénmágneses rezonanciaspektroszkópia (továbbiak­ban: CMR; D6-aceton): 8 170,7, 169,8, 169,4 (3— —CHjCO), 157,6, 156,9 (OCON), 150, 3 (C=NON), K38,l (fenilcsoport 1-es szénatomja), 129,1, 128,3 (fenilcsoport 2—6-os szénatomjai), 96,0 (C—1'), 91,9 (C—5 vagy C—5'), 73,6, 70,5, 70,1, 67,7, 64,1, 60,5, 59,7, 59,5 (C—o és C—N), 67,3 (fenil-CH20), 31,7 (2CH3N), 20,8 és 20,6 (3—CH3CO). Tömegspektrum [a tetra-trimetilszilil-származékra (továbbiakban: tetra-TMS-származék)]: 1063 m/e. 1 a referenciapélda 5-0-(3',4',6'-tri-0-Acetil-2'-oxiimino-2'-dezoxi-a-D­­-glükopiranozil)-N,N'-bisz-(benziIoxi-karbonil)­­-aktinamin előállítása (E reakcióvázlat) 28,36 g (83 millimól) 3,4,6-tri-0-acetil-2-nitrozó-2- -dezoxi-a-D-glükopiranozil-klorid és 48,56 g (102 milli­mól) N,N'-bisz-(benziloxi-karbonil)-aktinamin oldatát 24 órán át keverjük, miután nem észlelhető reagálatlan piranozil-klorid. Az oldatot 45 °C-on bepároljuk, majd a maradékot 150 ml, 1,5% metanolt tartalmazó kloro­formban oldjuk. A kapott oldatot ezután felvisszük egy 7 literes, nedves szilikagéllel töltött oszlopra, majd az oszlopot 1,5% metanolt tartalmazó kloroformmal eluál­­juk. Miután közel 22 liter eluálószert elhasználtunk, kis mennyiségű ß-izomer terméket (1,0 g), majd összesen 0,92 g a- és ß-izomert tartalmazó frakciók távoznak. Ezt követően hagyja el az oszlopot 23,12 g (36%) meny­­nyiségben a tiszta cím szerinti vegyület. Az eluálás után a lehető legrövidebb időn belül mindegyik termék­­tartalmú frakcióhoz vízmentes trimetil-amint, mégpedig 1 ml eluálószerre vonatkoztatva 0,05 ml-t adunk. A tri­­metil-aminnal végzett kezelés után a frakciókat össze­öntjük, majd 40—50 °C-on bepároljuk. Az eluálás pontos menetét a következőkben adjuk meg: Az eluál ószer össztérfogata, Súly, % Termék Metanol kloroformban, % 23,5—24,9 1,0 ß-anomer 1,5 24,9—25,9 0,92 a-+ ß-anomer 1,5 25,9—27,7 2,10 a-anomer 36% 1,5 27,7—36,8 20,92 a-anomer változtatás 4-re 36,8—39,2 1,94 a-anomer-(-mel­léktermék 4 39,2—48,0 9,27 melléktermék 4 Cirkuláris dikroizmus (továbbiakban CD; CH3OH)r (0)TMx m(X = 18 600 ± 1300. PMR (CDClj): 8 2,02 (9H, s), 3,03 (6H, s), 5,08 (4H, s), 6,20 (1H, s) és 7,32(10H, s). CMR (D6-aceton): 8 170,8, 170,0, 169,8,157,7, 157,0, 149.3, 137,9, 129,1, 128,3, 92,1, 85,9, 74,4, 70,4, 69,8, 69.3, 68,6, 67,3, 62,5, 60,6, 31,4, 31,1 és 20,6 ppm. Tömegspektrum a tetra-TSM-származékra: 1063 (M+), 1048 (M—15), 929, 928, 792, 689, 673, 645, 600 és 342. 2. referenciapélda 5-0-(3',4'-di-0-Acetil-2'-dezoxi-2'-oxiimino-D-arabi­­nopiranozil)-N,N'-bisz-(benziloxi-karbonil)-aktina­­min előállítása {F reakcióvázlat) 7,2 g (27,1 millimól) 3,4-di-0-acetil-2-dezoxi-2-nitro­­zo-ß-D-arabinopiranozil-klorid 75 ml dimetil-forma­middal készült oldatához hozzáadjuk 11,86 g (25,0 mil­limól) N,N'-bisz-(benziIoxi-karbonil)-aktinamin 50 ml dimetil-formamiddal készült oldatát, majd az így kapott reakcióelegyet nitrogénatmoszférában szobahőmérsék­leten 19,5 órán át keverjük. A reakcióelegyet ezután intenzív keverés közben 1 liter vízbe öntjük. A vizes fázist ezután dekantáljuk, majd a szilárd részt 300 ml kloroformmal felvesszük. A kis mennyiségű vizet el­különítjük, majd a kloroformos oldatot vákuumban be­pároljuk, 12,6 g mennyiségben törékeny fehér habot kapva. A teljes vizes fázist ezután 100—100 ml kloro­formmal háromszor extraháljuk, majd az egyesített extraktumot 50 ml vízzel, ezután pedig 50 ml telített nátrium-klorid-oldattal mossuk és vízmentes nátrium­­-szulfát fölött szárítjuk. Ezután az oldat térfogatát 40 ml-re betöményítjük, majd a koncentrátumot intenzív keverés közben 300 ml vízhez adjuk. A csekély klorofor­mos fázist elválasztjuk, majd az oldószert vákuumban lehajtjuk, 6,18 g mennyiségben fehér habot kapva, amelyet hozzáadunk az először kapott habhoz. Az így kapott nyers termék protonmágneses rezonanciaspekt-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom