180660. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált O-feniléndiamin- származékok előállítására
5 180660 6 Az új találmány szerinti hatóanyagokat anthelmintikumokként felhasználhatjuk mind az ember-, mind az állatgyógyászatba n. Az új hatóanyagokat ismert módon alakíthatjuk át készítményekké. Az új hatóanyagokat vagy önmagukban vagy gyógyászati szempontból alkalmas hordozóanyagokkal kombinálva alkalmazhatjuk. A különböző inert hordozóanyagokkal kombinálva a készítmény lehet például tabletta, kapszula, granulátum, vizes szuszpenzió, injektálható oldat, emulzió vagy szuszpenzió, elixir, szirup, paszta. Inert hordozóanyagként alkalmazhatunk például hígítószereket vagy töltőanyagokat, valamely steril vizes közeget, valamint különböző nem-toxikus szerves oldószereket. Az orális alkalmazásra szánt tabletta vagy egyéb adagolási forma tartalmazhat még édesítőszereket és hasonló anyagokat. A gyógyászati szempontból hatásos anyagot az összmennyiség 0,5—90 súly%-ában alkalmazzuk a fenti esetben, azaz olyan mennyiségben, amely megfelel az említett adagolási tartománynak. A készítményeket ismert módon állítjuk elő, például úgy, hogy a hatóanyagokat elkeverjük oldószerekkel és/vagy hordozóanyagokkal, adott esetben emulgeálószerek és/vagy diszpergálószerek alkalmazása mellett; ha például hígítószerként vizet használunk, úgy segédoldószerként adott esetben szerves oldószert is alkalmazhatunk. A segédanyagok példáiként megemlítjük a következőket : víz, nem-toxikus szerves oldószerek, például paraffinok (például ásványolaj-frakciók), növényi olajok (például foldimogyoró/szezámolaj), alkoholok (például etilalkohol, glicerin), glikolok (például propilénglikol, polietilénglikol); szilárd hordozóanyagok, mint például a természetes kőzetlisztek (például kaolinok, agyagok, talkum, kréta), szintetikus kőzetlisztek (például nagydiszperzitásfokú kovasavak, szilikátok), cukrok (például nyerscukor, tejcukor és szőlőcukor); emulgeálószerek, például nem-ionos vagy anionos emulgeátorok (például polioxietilénzsfrsavészterek, polioxietilénzsíralkoholészterek (például lignin, szulfitszennylúgok, metilcellulóz, keményítő és polivinilpirrolidon) és csúsztatószerek (például magnéziumsztearát, talkum, sztearinsav és nátriumlaurilszulfát). Orális alkalmazás esetén a tabletták természetesen tartalmazhatnak az említett hatóanyagokon kívül még egyéb adalékanyagokat, például nátriumcitrátot, kalciumkarbonátot és dikalciumfoszfátot, továbbá keményítőt, előnyösen burgonyakeményítőt, zselatint. Tartalmazhatnak még a tablettázás elősegítésére csúsztatószereket is, például magnéziumsztearátot, nátriumlaurilszulfátot és talkumot. Orális alkalmazásra szánt vizes szuszpenziók és/vagy elixírek esetében a készítmények az előbb említett segédanyagokon kívül tartalmazhatnak még különböző ízjavító szereket vagy színezékeket. A parenterális alkalmazás esetében a hatóanyagok oldatait alkalmas folyékony hordozóanyagokkal együtt használjuk. A kapszulák, tabletták, pasztillák, drazsék, ampullák stb. készítmények tartalmazhatják a hatóanyagot dózisegységként is, aholis egy dózisegységet úgy választunk meg, hogy ez az aktív hatóanyag egyetlen adagját képezze. A készítmények az új hatóanyagokon kívül tartalmazhatnak még egyéb ismert hatóanyagokat is. Az új hatóanyagokat ismert módon alkalmazzuk. Előnyösen orálisan, parenterálisan, célszerűen szubkután vagy dermálisan, de más adagolási mód ugyancsak lehetséges. Hatásos eredmények elérése eéljából az új hatóanyagokat előnyösen naponta mintegy 0,1—50 mg/testsúly kg mennyiségben adagoljuk. Adott esetben mégis szükséges lehet, hogy eltérjünk a megadott mennyiségektől, nevezetesen a kísérleti állat testsúlyától, az adagolás módjától, az állat fajtájától, az állat egyéni, e hatóanyaggal kapcsolatos tűrőképességétől, a készítmény alakjától, az adagolás időpontjától, illetve időtartamától függően. így egyes esetekben elegendő lehet a minimálisként megjelölt mennyiségnél is kevesebbnek a használata, míg más esetben célszerű a megadott felső mennyiségi határ túllépése is. Nagyobb mennyiségek alkalmazása esetén, azt célszerűen elosztjuk napi több adagra. Az adagolási tartomány az ember- és állatgyógyászatban megegyezik. Értelemszerűen érvényesek az egyéb előbb említettek is. A találmány szerinti hatóanyagok anthelmintikus hatását a következő példák mutatják be: A) példa Gyomor- és bélféreg-próba (juh) Haemonchus conturtus-szal vagy Trichostrongylus colubriformis-szal kísérletileg fertőzött juhokat kezezünk, a paraziták kifejlődési idejének lejárta után. A hatóanyag-mennyiséget tiszta hatóanyagként alkalmazzuk orálisan zselatinkapszulákban. A hatásfokot úgy állapítjuk meg, hogy meghatározzuk a bélsárral eltávozó férgek számát a kezelés előtt és után. A kezelés utáni peteürítés teljes megszűnése azt jelenti, hogy sikerült a férgeket kihajtani, vagy pedig annyira károsodtak, hogy már nem képesek peték képzésére (Dosis effectiva). Az I. táblázatban megadjuk a vizsgált találmány szerinti hatóanyagokat és a legkisebb hatásos adagot (Dosis effectiva minima): I. táblázat Hatóanyag példa száma Hatásos adag minimuma {féregcsökkenés >90%) mg/testsúly, kg-ban 1.7. Haemonchus contortus 2,5 1.8. Trichostrongylus colubriformis 2,5 1.11. Trichostrongylus colubriformis 2,5 2.3. Haemonchus contortus 1 2.1. Haemonchus contortus 0,5 2.2. Haemonchus contortus 0,5 K2 (Thiabendazole, Haemonchus contortus 50 ismert) Trichostrongylus colubriformis 25 5 10 15 20 25 30 35 10 45 50 55 60 65 3
