180660. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált O-feniléndiamin- származékok előállítására
port — ahol RJ és R4 jelentése különböző alkil-csoport, és R és X jelentése a megadott — tautomer alakúak (1. az I' képletű vegyületek tautomer alakjai című képletsort). Az egységesség kedvéért a leírásban minden esetben csak egy képletet írtunk. Ha kiindulási anyagokként N,N'-bisz-metoxikarbonil-S-metilizotiokarbamidot és l-amino-2-acetamido-5- -metoxibenzolt alkalmázunk, úgy az a) eljárásváltozatot az a) reakcióvázlat szemlélteti. Ha kiindulási anyagokként N-(2-formilamino-4-propiltiofenil)-N',N "-bisz-metoxikarbonilguanidint és hidrogén peroxidot alkalmazunk, úgy a b) eljárásváltozatot a éj reakcióvázlat mutatja be. ,-R jelentése példáiként a következőket említjük meg: klórpropíl-, klórbutil-, cianoetil-, cianopropil-, cianobutii-, cianohexil-, bróinpropil-, brómbutil-, trifluoretil-, fluorpropil-, 3-klórpropén-2-il-, 2,3-diklórpropén-2-Ü-, 3-klór-3-metiIpropén-2-íT, 2-metoxietil-, 2-etoxietil-, 3-metoxipropíl-csöport. Az I általános képletü vegyületek egy különleges esetét képezik a II', illetve a II" általános képletű vegyületek. Ezekben R5 jelentése példáiként a következőket említjük meg: metoxietil-, etoxietil-csoport, morfolinometil-, morfolínoetil-csoport. A kiindulási izotíokarbamid-származékokat definiálja a (III) általános képlet — ahol R3, R4 és R7 jelentése a megadott. E vegyületek ismertek. A (II) általános képletű szubsztituált kiindulási fenilamino-származékok — ahol X, R és R2 jelentése a megadott — részben újak. Ezek az irodalomban leírt eljárásokkal analóg módon állíthatók elő. így például az l-amiíío-2-acetamido-4-propiltiobenzol előállítását a c) reakcióvázlat illusztrálja. Az l-amino-2-acetamido-5-butoxibenzol előállítását a d) reakcióvázlat szemlélteti. Az 1 -amíno-2- (j-piperidinoacefamido-4-pr opiltiobenzol előállítását az e) reákcíóvázlat írja le. A 2-amíno-4-helyzetben szubsztituált-anilidek előállítását pedig az f) feakcióvázlat szerint végezhetjük. a) eljárásváltozat : A (II) általános képletű fenilarnino-származékok — ahol X, R és RJ jelentése a megadott — és a (III) általános képletű ízotiokarbamid-származékok — ahol R3, R4 és R7 jelentése a megadott — reakciójához hígítószerként alkalmazhatunk bármely poláros, szerves oldószert, előnyösen például alkoholokat, mint metanolt, eíanolt, Izópföpanolt, az említett alkoholok vizés elefyeit, kétónókat, mint acetónt (vizes keverékben is), étereket, mint dioxánt és fétráhidrófuránt. A féakcióelegyhez katalizátorként hozzáadhatunk valamely savat. Ë sav lehet bármely ismert szerves vagy szervetlen sav. Előnyösen a könnyén hozzáférhető, technikai szemponttól fontos savakat alkalmazzuk, például Sósavat, kénsavat, salétromsavat, hangyasavát, ecetsavat, p-toluolszulfonsävat. A reakció hőmérséklete széles határok között változtatható. Általában 0—Í2Ö előnyösen Ö—80 °C hőmérsékleten és légnyomáson dolgozunk és a reaktánsokból f(fl) és (III) általános képletű vegyületekbőlj előnyösen ekvimoláris mennyiségeket alkalmazunk. 6) eljárásváltozat: Az (V) általános képletű Vegyületek — ahol R, R1 és R2 jelentése a megadott — oxidációjához hidrogénperoxidon kívül a következő oxidálószergket^ használhatjuk: szerves persavakat, például perecetsávat, perhangyasavat, perbenzoesavat, ifi-klórperbenzoesavát, rhonoperftálsavat; szervetlen peroxidokat, például vízben vagy hígított szerves savakban oldott hidrogénperoxidot; szervetlen oxidálószereket, pcldáuF krómsavat, salétromsavat, káliumpermanganátot, klórt, brómot, halogcnoxigénsavakat, például hipoklórossavat, klórossavat, klórsavat, perklórsavat, terc-butilhipokloritot, metil-hipokloritot, terc-butilkromátot, szerves N-halogénvegyületeket, például N-klórszukcintmidet, N-brómszukcinirrridet, valamint N-halogénszulfonsavamidokat vagy N-halogénkarbonsavamidokat. Az (V) általános képletű vegyületek — ahol R, R’ és R2 jelentése a megadott — oxidációját a (IV) általános képletű vegyületekké — ahol R, R1, R2 és Z jelentése a megadott — általában valamely inert oldószerben, például ecetsavanhidridben vagy ecetsavban végezzük, 0—(00 °C, előnyösen 20—60 C hőmérsékleten. A megfelelő, az irodalomból ismert oxidálószerek és reakciókörülmények megválasztásával kívánság szerint beállíthatjuk a reakcióelegy oxidációs potenciálját, és így irányíthatjuk a reakciót a megfelelő szulfoxidokká [(IV) általános képletü vegyületek — ahol Z jelentése szulfin-csoport, R, R1 és R2 jelentése a megadott], vagy a megfelelő szulfonokká [(IV) általános képletű vegyületek — ahol Z jelentése szulfo-csoport, R, R1 és R2 jelentése a megadott]. A találmány szerinti új vegyületek orálisan, vagy — amennyiben bázikus centrummal rendelkeznek — meglepő módon parenterálisan is alkalmazhatók. Az utóbbi esetben, azaz a parenterális felhasználáshoz alkalmazhatjuk a találmány szerinti vegyületek gyógyászati szempontból alkalmas sóit is, például hidrohalogenidjeit, előnyösen hidrokloridjait, szulfátjait, foszfátjait, nitrátjait, maleinátjait, fumarátjait, acetátjait, metánszulfonátjait, naftafíndiszulfonátjaít. A találmány szerinti vegyületek ily módon gyógyszer-választékbővítést jelentenek. A találmány szerinti vegyületek meglepően jó és széles spektrumú hatással rendelkeznek a következő nematódákkal és oesztódákkal szemben: 1. bányaférgek (például UnCinaria stenophala, Ancylöstófflfl caninutn, Bunőstomum trigonooephalum), 2. trichoströogylidák (például Nippostrongylus muris, Haetriönchus cofilortuS, Trichostrogylus colubriformis, östeétagia cifcumctneta), 3. stföngylidák (például Oesophagostomum columbkiftuft), 4. rhabditkiák (például Strotlgyloides ratti), 5. orsógiliszták (például Ascaris suum, Toxocara canis, Toxacaris leonina), 6. végbélgiliszták (például Aspiculuris tetraptera), 7. heterakidák (például Hetefakis spumosa), S. Östofgillszták (például Trichuris muris), 9. filáriik (például Litomosoides carinii, Dipetaloíiertlá witei), 1Ö. cesztódák (például Hymenolepis nana, Taenia pisiformis, Echinococcus multilocuralis), 11. trematódák (például Fasciola hepatica). 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
