180617. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1,2-bisz (nikotinamido)-propán sói és a vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására
3 180617 4 hasonló oldószerben végezzük. Ha azonban a reakcióképes származék rövidszénláncú alikilészter, akkor a reakciót előnyösen oldószer nélkül végezzük. Ha savkloridot használunk reakcióképes származékként, a reakciót előnyösen bázikus katalizátor pl. trietilamin jelenlétében végezzük. Bár a reakcióhőmérséklete nem döntő, rendszerint —10 és 150 CC között, előnyösen —5 és + 10 °C között végezzük a reakciót. Kivételesen, ha a reakcióképes származék rövidszénláncú alkilészter, a reakciót előnyösen viszonylag magas hőmérsékleten, pl. 100—130 °C-on végezhetjük. Ha a terméket jó termeléssel akarjuk előállítani, előnyösen nikotinsavfelesleget használunk. Még előnyösebben a reagenst 2,3—ötszörös moláris mennyiségben használjuk a diaminhoz képest. Az így szintetizált l,2-bisz(nikotinamido)-propán különböző okok által kiváltott érgörcsöket előz meg, ill. oldja a görcsöt. A vegyület kis dózisban is megakadályozza az agyvérzés következtében beálló halált, melyet kísérletileg arachidonsav adagolásával idéztünk elő és csökkenti a lipoperoxid-szintet a vérben. A vegyületnek továbbá kedvező fiziológiai hatása van in vivo a p'rosztaglandinképzési rendszerre, vagyis növeli a prosztaglandin B tromboxán A2-I1ÖZ viszonyított formáló arányt (I2/A2). A találmány szerint előállított vegyület toxicitása alacsony, akut toxicátása több mint 1000 mg/kg a standardizált akut toxicitás teszt során, egéren. A találmány szerint előállított vegyületet a szokásos módon készítjük ki gyógyszerkészítménnyé, pl. tablettává, granulává, porrá, kapszulává, orális adagolás esetén, és injekcióvá parenterális adagolásánál. Gyógyászati hordozókként előnyösen az orális adagolásra alkalmas hordozókat, pl. laktózt, keményítőt, dextrint, szacharózt, kristályos cellulózt, kaolint, kálciumkarbonátot, talkumot, magnéziumsztearátot stb. használhatunk. Injekció előállításánál előnyös a desztillált víz és nátriumklorid vizes oldata, káliumklorid vagy más só alkalmazása. A találmány szerint előállított hatóanyagot tartalmazó gyógyászati készítmény dózisa rendszerint 0,1—2000 mg/nap, előnyösebben 5—500 mg/nap között változhat. A találmány szerint előállított vegyület gyógyászati aktivitása az alábbi kísérletek eredményéből tűnik ki. összehasonlításképpen az I., II., és III. képletű vegyületeket használtuk. Az I és II képletű vegyület igen közel áll szerkezetileg a találmány szerint előállított vegyülethez, és leírásukat a Chemical Abstract 59 74 76f ás 67 7591k irodalmi helyen találhatjuk. A vegyületek gyógyászati alkalmazhatóságáról azonban egyik irodaiam sem tesz említést, és az alábbi kísérletek azt indokolják, hogy a vegyületek nem mutatnak jelentős gyógászati hatást. A III képletű vegyületet is szintetizáltuk, ez is hasonlít szerkezetileg a találmány szerint előállított vegyülethez és rendkívül kis mértékben mutat gyógyhatást. 1. kísérlet Sprangue Dawley-törzshöz tartozó 200—250 g testsúlyú hím patkányoknak orálisan beadjuk az alább felsorolt vegyületeket, majd az adagolás után 30 perccel a véráramba érzéstelenítés közben ugyanolyan irányban anachidonsavat fecskendezünk a nyaki verőérbe 20 mg/kg dózisban. Az injekció után egy órával megszámoltuk az elpusztult patkányokat. Az eredményeket az alábbi táblázat mutatja. Vizsgált vegyület Dózis Patkányok száma mg/kg elpusztult/ Kontroll megvizsgált 6/6 'találmány szerinti •4 vegyület 200 0/5 vegyület 100 0/5 I vegyület 200 3/5 11 vegyület 200 1/5 vegyület 100 4/5 III vegyület 200 3/5 2. kísérlet 10 mikroliter tesztvegyület oldatát hozzáadjuk 0,9 mg sertés aortás mikro.szómát és 9x108 patkány troimbocitákat tartalmazó 1 ml elegyhez, majd az elegyet 3 percig 23 °C-on állni hagyjuk. Ezután az elegyhez 10 mikroliter (1—C1/‘)-arachidonsav (80 nM, 4,8 Ci/mol) 0,1 m nátriumhidrogénkarbonáttal képezett vizes oldatát adjuk 3 percig, hogy a reakció 23 °C-on beinduljon, ezután a reakció 50 mikroliter 0,5 m citromsav vizes oldatának hozzáadásával befejeződik, az elegyet 8 ml etilacetáttal extraháljuk. A szerves réteget kinyerjük és csökkentett nyomáson szárazra pároljuk. A maradékot 100 ml etilacetátban feloldjuk, és vékonyréteg-kromatografáljuk, szilikagél üveglemezt használunk és előhívófolyadékiként izooktán: etilaoetát :ecetsav:víz=5:ll:2:10 arányú elegyének felső fázisát használjuk. Előhívás után a használt lemezt radioaktivitásra letapogatjuk és a tromboxán (TXB2) és 6-keto-prosztaglandin Flot (6-keto-PGF^) anyagoknak megfelelő radioaktív sávokat lekaparjuk, a szilikagélt visszanyerjük és folyadék szeintillációs számlálóval számoljuk. Az arachidonsaiv TXBi-vé vagy 6-keto-PGFlavá történő átalakulását kiszámítjuk, és meghatározzuk a TXB2 és a 6-keto-PGFi;i mennyiségét. A fenti feltételek mellett valamennyi TXA2 és PGI2 átalakul TXB2-vé és 6-keto-PGF[„.-vá. Így feltételezhető, hogy a TXB2 és 6-keto-PGF 1, mennyisége megfelelt a reakciórendszerben keletkezett TXA2-nek és PGB-nek. A PGI2 arányát a TXA2-I1ÖZ minden tesztvegyületnél az alábbi táblázat mutatja. A teszt5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
