180549. lajstromszámú szabadalom • Berendezés emberi test különböző részeinek egymáshoz és/vagy tartószerkezethez viszonyított mozgatására
9 180 549 10 A 46 fejrész, amely a 48 véglemezhez billenthetően vagy rugózó elemekkel csatlakoztatható, fémlemezből van sajtolva és 72 sarkai, valamint 73 kivágásai le vannak kerekítve. Segédfelszerelés elhelyezéséhez ellátható többé-kevésbé hagyományos 74 ágyfejjel. Ilyen segédfelszelés lehet például egy infúziós berendezés vagy a beteg által kezelhető 75 függőkapcsoló. A láb felőli 47 házban helyezhetők el a fentiekben leírt különféle szerelvények. 77 sarkai és 78 kivágásai ugyancsak lekerekítettek. Az ábrázolt példakénti kiviteli alak esetén 47 lábrész 79 műszerfallal van ellátva, amellyel a 75 függőkapcsoló kiegészíthető és/vagy helyettesíthető. Ugyanitt helyezhető el a beteg adatait tartalmazó 80 beteglap. A találmány szerinti berendezés ábrázolt példakénti kiviteli alakjának működési és alkalmazási módja a következő: Az 56 heveder befűzése végett az 52 orsót külső szélső 52” helyzetébe állítjuk és ezzel lehetővé tesszük, hogy a heveder szabad, felfutó éle az 52” helyzet mögött a hajtott 53 orsó és a 62 porvédő lap közötti résbe legyen illeszthető. A hevedert a 62 porvédő lapra toljuk vagy a 62 porvédő lapon más módon elhelyezzük, az üresjáratú laza 54 orsó alatt átvezetjük, majd kézzel felhúzzuk és — például húzózár útján — a heveder lefutó élével összekötjük. A gyakorlatban két gumi- vagy kapcsolt polimer hevedert is alkalmazhatunk, amelyeket véglegesen helyükre iktatunk, mégpedig esetenként egy-egy véglemez közelében. Ezzel elősegítjük a befűzést. Alkalmazhatunk erős alap hevedert (például fémfegyverzetes polimer hálót) is, amelyhez azután a beteggel érintkező, kívánt felületű külső hevedert csatlakoztatunk. Miután a hevedert (vagy az összetett hevedert) befűztük, az 52 orsót 52’ helyzetébe, a 63 ágybetétet pedig legalsó helyzetébe állítottuk vagy eltávolítottuk, a beteget az 57’ kezelőágyba helyezhetjük, hogy tetszőleges hosszúságú ideig az előbbiekben leírt különféle oszcilláló vagy forgó mozgásnak vessük alá. A berendezés álló helyzetében (pl. a beteg alvása alatt) a 63 ágybetétet részben vagy teljesen a felső szintig lehet emelni, hogy a beteget tartsa. Szükség esetén (például a heveder rövid ideig tartó menesztésével) a beteg alá további matracot illeszthetünk, hogy többé-kevésbé hagyományos, lepedővel és takaróval ellátott berendezéshez jussunk. A 63 ágybetétet teljesen el is távolíthatjuk és a hevedert kiszerelhetjük, amíg csak az erős tartóháló marad vissza, ugyanekkor az 52 orsót az 52’ vagy 52” helyzetbe állítjuk. A beteg akkor mosdatás vagy hasonló kezelés során hálós 57’ kezelőágyon fekszik. A folyadék a 61 bélésleimezre és erről a 65 tartályba folyiík, amelyben elszállítható. A 66 ventillátor és a 67 lámpa felhasználható arra, hogy a hálót az ágyhuzat visszahelyezéséig tisztítsuk és szárítsuk, amint azt a fentiekben ismertettük. Ha az ágybetét legfelső helyzetében és az 52 orsónak a 11. ábrán felüntetett helyzetében a hevedert mozgatjuk, ezzel a beteget például hasonló szerkezetű hordágyra, toló,székre vagy más felületre történő továbbítás végett az ágy megfelelő széléhez csúsztatjuk. Nyilvánvalóan ilyen esetben lágy gumifelületű 50 és 55 orsót célszerű alkalmazni. A 10. és 11. ábra szerinti berendezés előnyeit a következőképpen foglalhatjuk össze: (a) A berendezés általában „burkolt” és megbízható szerkezet, valamennyi hajtószerkezete rejtve van. A heveder ágai által alkotott üreg a belső 68 szakaszokra esik, amelyek egymással ellentétes irányban haladnak és így kizárják bármilyen tárgy beszorulását. (b) A hozzáférhetőség és a használhatóság (például oxigénsátor alkalmazása) szempontjából jól hasonlítható hagyományos betegágyhoz: ha azonban 57’ kezelőággyal alkalmazzuk, amely szabadon függ vagy a 63 ágybetétre támaszkodik, egyrészt megakadályozza, hogy egy gyermek vagy elimezavarban szenvedő beteg az ágyat elhagyja, másrészt zavartalanná teszi a fürdetést vagy gyógykezelést. (c) Nemcsak arra nyújt lehetőséget, hogy egy ápoló a beteget félkézzel elfordítsa és fürössze, hanem arra is, hogy a beteget az ágy bármelyik oldalán sík felületre helyezze át. A 75 függőkapcsolót a beteg, a 79 kapcsolótáblát viszont az ápoló működtetheti. A 75 függőkapcsoló az ábrázolt példakénti kiviteli alak esetén „hajlékony (flexibilis) vezeték”-hez csatlatkoztatott kézi kapcsolódoboz, amely sorozatos kapcsolásokat tesz lehetővé, nevezetesen a beteg indíthat, a hevedert fokozatosan növekvő amplitúdóval lengő mozgásba hozhatja, bármelyik irányba folytonos mozgásba hozhatja és megállíthatja. A beteg esetleg az 57’ kezelőágy és/vagy a 63 ágybetét emelését és süllyesztését, sőt mosdóvíz vagy szárító levegő áramlását is szabályozhatja. A 47 lábrészen elhelyezett 79 kapcsolótáblával az ápoló személyzet a fentiekben említett mozzanatokat ugyancsak vezérelheti (vagy akár hatálytalaníthatja). Ezenkívül előre meghatározott programot is beállíthat, amelybe a műveletek sorrendje időzítve van és amely akár az ápoló személyzet, akár a beteg által indítható. Lehet a hevedert „központosító” szabályozója és vészmegállító ja is. A találmány szerinti berendezésnek két fő és előnyös alkalmazási területe van, nevezetesen: (a) az általános ápolási gyakorlat egyszerű elvégzése tekintet nélkül a beteg állapotára; és (b) a beteg .megfelelő orvosi kezelése. Az ápolás során a nehéz feladat mindig a beteg emelése és/vagy szállítása. Ágyazáskor az ágyhoz kötött beteget napjában többször fel kell ültetni, emelni és/vagy oldalára fektetni. Ugyancsak nehéz feladat a beteg átültetése ágyról tolószékre. Ezzel szemben viszont igen egyszerű feladat a beteg elhelyezése a találmány szerinti kezelőágyon. Az ágyon fekvő beteg féloldalra fordít5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
