180548. lajstromszámú szabadalom • Eljárás prosztaciklin illetve dihidroprosztacillin és egy foszfodieszteráz inhibitor kombinációját tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására
9 180 548 10 előzésének módját is oly módon, hogy valamely emlős, így emberi szövetbe egyidejűleg vagy egymást követően a prosztaciklint dihidroprosztaciklint vagy ezek bármelyikének valamely gyógyászatilag elfogadható sóját az értágító hatás kiváltásához iszükségesnél kisebb mennyiségben, és egy foszfodiészteráz inhibitort juttatunk. Ugyancsak ismertetjük a felhasználásnak egy olyan további módját is, amely szerint a prosztaciklint, dihidroprosztaciklint vagy egy gyógyászatilag elfogadható sóját és egy foszfodiészteráz inhibitort egyidejűleg illetve egymást követően extrakorporeális véráramba, vagy keringő vértermékbe vagy vérpótlóba juttatjuk. A vérlemezke aggregáció gátlásra illetve az extrakorporeális keringésbe történő adagolása esetén a vért, a vérterméket illetve a vérpótlót, amely a prosztaciklint, dáhidroprosztaciklint vagy ezek bármelyikének valamely sóját foszfodiészteráz inhibitor jelenlétében tartalmazza, egy sejtelkülönítő kezelésnek vethetjük alá, hogy a vérben, vértermékben, illetve vérpótlóban levő sejteknek legalább egy részét kinyerjük. Egy további hasznosítási mód szerint a találmány szerint előállított kompozíciók felhasználhatók emlősök, így emberek gyomorbántalmainak kezelésére is. Ilyenkor a hatóanyagot egy, az értágító hatás kiváltásához szükségesnél kisebb mennyiségben alkalmazott foszfodiészteráz inhibitorral egyidejűleg vagy azt megelőzően juttatjuk a szervezetbe. Felhasználhatók a készítmények még sebek kezelésére is emlősöknél, így embernél is. A hatóanyag és a foszfodiészteráz inhibitor adagolása itt is történhet egyidejűleg vagy egymást követően. A hatóanyag mennyisége kisebb, mint az értágító hatást kiváltó mennyiség. Találmányunkat a következő példákkal illusztráljuk. I. Példa R. G. Herrman és W. B. Halefield [Effects of antithrombotic drugs in in vivo experimental thrombosis in S. Sherry and A. Scriabine (eds), Platelets and Thrombosis, University Park Press, London, (1974)] módszerét követve nyulak szívkoszorúerében trombusokat hoztunk létre. A trombusok kialakulását követően valamely hatóanyagot vagy egy foszfodiészteráz inhibitort, illetve a kettő kombinációját juttattunk az állatok szervezetébe, intravénás infúzió útján. Az adagolás ideje 30 perc volt, ha csak az egyik vegyületet adagoltuk, míg kombináció alkalmazása idején 30 perc a hatóanyag infúziójának meginditásától számítva. A koszorúeret kivágtuk és felnyitottuk, és meghatároztuk a kialakult trombus méretét. A nagyság értékelése egy „+”-tól „ + + + ”-ig terjedő skálán történt. A trombus hiányát ,,—” jellel jelöltük. Amikor a hatóanyag és a foszfodiészteráz inhibitor kombinációját használtuk, a foszfodiészteráz inhibitor intravénás infúzióját 5 perccel a hatóanyag infúzióját megelőzően indítottuk el. A hatóanyagot a küszöb koncentráció alatti mennyiségben adagoltuk, azaz olyan koncentrációban, melyben a vegyület egyedüli alkalmazás esetén nem mutatott aggregáció-ellenes hatást. A kapott eredményeket az 1. táblázatban mutatjuk be. A kísérletek során nyomon követtük a kísérleti állatok vérnyomásának változását is, de a vérnyomásra semmiféle hatást nem tudtunk kimutatni. 2. Példa Nyulakat nátrium-pentobarbitál 30 mg/kg i.v. dózisával elaltattunk és közvetlenül a vér kiszívatása előtt intravénásán 2500 IU/kg heparint juttattunk az állatok szervezetébe. Az egyik szívkoszorúér artériás véráramot folyamatosan, 3 ml min sebességgel, forgó szivattyú segítségével kiszívattuk és arra használtuk fel, hogy egy másik nyúl Achillesz inából kimetszett kollagéncsíkokat kezeljünk vele. Az inakat szabadon lelógattuk egy auxotonikus átalakítóról [lásd Paton W. D. M. Physiol., 137, 35 P (1957)], melynek kimeneti jelei az inak súlyától függtek. A jeleket egy írószerkezettel rögzítettük. A vérlemezkék és valószínűleg egyéb sejtek megakadnak a kezelés során és ezáltal növelik az inak súlyát. A vérlemezkék aggregácicjának és /vagy adhéziójának tulajdonítható súlyváltozásokat az írótoll kitérései jelzik. A készüléket a mérést megelőzően mg-okban kalibráltuk. Ezután a vért a súlyánál fogva, a gravitációt felhasználva intravénásán visszavezettük a nyúl szervezetébe. Attól kezdve, hogy megindítottuk a vér áramlását az inak felett és ennek következtében megkezdődött az ín-csikokban a sejt aggregátumok összegyűlése, 35—40 percen át lehetett súlynövekedést tapasztalni. Ezután további súlynövekedés nem volt kimutatható. Az átlagos súlynövekedés 193+15 mg volt n = 19 esetben, ahol n a kísérletek számát jelenti. \ következő kísérletekben a vérrel a fenti módon kezelt ín-csíkokat a sejtek lerakódásának tulajdonítható stabil súlynövekedésig kezeltük. Ezután minden súlyveszteség a sejtek szétesésére utalt. A prosztaciklin nátriumsóját [lásd Johnson, R.A., Lincoln, F.H., Thompson, J.L., Nidy, E.G., Mizsak, S.A., Axen, U. J. Am. Chem. Soc., 99, 4182 (1977)1 feloldottunk Tris pufferben (50 mM, pH=7,4) és 0,1—1 ng/'ml vérárammal, 3 percen át infúzió útján az inakat körülvevő vérfürdőbe juttattuk a kapott oldatot. Az adagolás következtében fellépő sejt diszaggregáció dózis-függő és reverzibilis volt. 0,1 ng/rnl prosztaciklin az artériás vérben 28+3 mg (n=10) súlyváltozásnak megfelelő diszaggregációt okozod az artériás vérben, míg 1 ng/ml dózisban ugyanez a vegyület 86+6 mg (n=6) súlyváltozámak megfelelő diszaggregációt váltott ki. Újabb kísérletekben dipiridamolt juttattunk infúzió útján az inakat körülvevő vérbe, és azt ta’áltuk, hogy ez a vegyület is dózis-függő és reverzibilis diszaggregációt váltott ki. Ezután dipiridamolt és prosztaciklint együtt juttattunk infúzió útján az inakat körülvevő 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
