180546. lajstromszámú szabadalom • Eljárás erőművi blokkok villamos terhelésének vezérlésére
3 180 546 4 helésértékre adódó blokkok pillanatnyi terhelésének összege, vagy az erőmű optimális tüzelőanyag-fogyasztásának megfelelően úgy végezzük, hogy az egyes blokkoknál mért blokkparaméterek alapján több, egymástól különböző terheléselosztási esetre meghatározzuk az elosztásban részt vevő blokkok teljes hőfogyasztását, és eme elosztási esetek közül ahhoz az elosztási esethez tartozó vezérlőjeleket választjuk ki. amelyiknél az elosztásban részt vevő blokkok teljes hőfogyasztása minimális. A találmány szerinti eljárásnál — ha a szélső terhelésértékre adódó blokkok száma zérus — az azonos terhelésváltoztatással járó esetben a vezérlőjeleket a (ti , IV * T* ti n összefüggésnek megfelelően képezzük, ahol S, az elosztásban részt vevő i-ik blokk terhelését meghatározó vezérlőjel, K állandó, P0 az elosztásban részt vevő blokkok együttes előírt villamos terhelése, Ptl az elosztásban részt vevő i-ik blokk pillanatyni terhelése, n pedig az elosztásban részt vevő blokkok száma. A találmány egy célszerű foganatosítási módjánál az elosztást mindaddig ismételjük, amíg az egyik blokkra sem adódik szélső terhelésérték. A találmány egy előnyös további foganatosításakor a terheléselosztásnál figyeljük, hogy az egyes blokkokra kiadódó előírt villamos terhelés nem esik-e az illető blokkra megadott szelepnyitási tartományokba, és ha beleesik, az illető blokkra előírt villamos terhelést +AP, —AP, +2-aP, — 2-aP, +3-aP, — 3-aP, ... korrekciós értékek hozzáadásával rendre mindaddig változtatjuk, amíg az előírt terhelés a szelepnyitási tartományból ki nem kerül, majd a szükséges korrekciós érték levonásával a többi blokkra kiadódott előírt villamos terhelést korrigáljuk. Előnyösen a szükséges korrekciós érték levonását a többi blokk közül olyan blokknál végezzük, amelyiknek előírt terhelése ezáltal nem kerül bele az illető blokkra megadott szelepnyitási tartományokba. Egy további foganatosítási mód szerint igen előnyös, ha az elosztásban részt vevő blokkok teljes hőfogyasztását a Q = ^ A, • P,j + B, • Pc, 4- C, i=J összefüggésnek megfelelően határozzuk meg, ahol Q a teljes hőfogyasztás, n az elosztásban részt vevő blokkok száma, Pf, az elosztásban részt vevő i-ik blokkra jutó előírt terhelés, Ai, B, és C, pedig az i-ik blokk terhelési tartományának szeleppontok közötti szakaszaira érvényes, a blokkparaméter mérések alapján előállított együtthatók. A találmány szerinti eljárás egy további előnyös foganatosításánál az elosztásban részt vevő blokkok megváltozott parancsjelnek megfelelő terhelését meghatározó új vezérlőjeleket oly módon állítjuk elő, hogy az új vezérlőjelek a terheléselosztásnak megfelelő végértéküket több lépésben veszilk fel. Ekkor célszerű, ha a blokkok terhelését meghatározó vezérlőjeleket a megváltozott parancsjelre első lépésben lineárisan, majd lépcsősen változtatjuk. A találmánynak megfelelő eljárás egy további foganatosítási módja szerint több erőmű vagy erőműrész blokkjai villamos terhelésének vezérlésénél a blokkok terhelését meghatározó vezérlőjeleket az egyes erőművek vagy erőműrészek számára egymás után, időosztásos üzemben állítjuk elő. A találmány szerinti vezérlési eljárással az erőmű egyes blokkjai általában optimális tüzelőanyag-fogyasztásnak megfelelő terheléssel üzemelnek, ami jelentős tüzelőanyag-megtakarítással jár, azokban az esetekben pedig, amikor ez szükséges, biztosított a terhelés gyors változtatása. A találmányt a továbbiakban előnyös foganatosítási módjai kapcsán, a csatolt rajzok alapján ismertetjük, ahol az 1. ábra egy erőmű terheléselosztásának folyamatábrája, a 2. ábra egy erőművi blokk fajlagos és növekmény hőfogyasztását szemléltető diagram, a 3. és 4. ábra egy erőművi blokk terhelését meghatározó vezérlőjel változását mutató diagram. A találmány szerint a terhelés elosztása két, elvileg eltérő módon történhet aszerint, hogy tervszerű teljesítményváltozásról vagy a nemzetközi csereteljesítmény módosítása következtében szükséges gyors változtatásról van szó. Az első esetben az elosztásnak olyan gazdasági optimumnak kell eleget tennie, amely biztosítja a minimális átterhelési veszteséget és tüzelőanyagfogyasztást. A második esetben csak az a cél, hogy az erőmű a rá előírt villamos teljesítményt minél rövidebb idő alatt kiadja. A találmány szerinti eljárás nemcsak akkor alkalmazható, ha egy erőművön belül kell terhelést elosztani az erőmű blokkjai között, hanem pl. akkor is, ha egy erőművön belül több olyan erőműrész van, amely önmagában is több blokkból vagy gépegységből áll, amelyek között a terhelést el kell osztani. A leírásban és igénypontsorozatban erőművön az ilyen erőműrászt, pl. félerőművet is értjük, és a blokk megnevezés az ilyen gépegységre is vonatkozik. A találmány szerinti eljárást egy olyan példaképpeni hőerőművön mutatjuk be, amely négy darab 215 MW névleges telejsítményű blokkból áll. Két-két blokk a megtermelt villlamos energiát 220 kV-os, ill. 400 kV-os hálózatba táplálja be, következésképpen terheléselosztási szempontból a két 220 kV-os és ia két 400 kV-os blokk külön erőműként kezelendő. A továbbiakban az első és második blokkot I. erőmürésznek, a harmadik és negyedik blokkot pedig II. erőműrésznek nevezzük. Az egyes erőműrészekhez tartozó vezérlési, elosztási feladatok teljesen azonosak. A találmány szerint úgy járhatunk el, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
