180530. lajstromszámú szabadalom • Színes bevonóanyag különböző felületek bevonására és eljárás a bevonóanyag felhordására
3 180 530 4 Alkalmaznak az építészetben olyan keverékanyagot is, amely építészeti műtárgyak burkolására, valamint önálló építőelemként történő felhasználásra alkalmas. Ilyen megoldást ismertet például az 530 945. sz. svájci szabadalmi leírás. Az ebben bemutatott anyag szervetlen zúzalékból áll, amelyet műanyag diszperzió köt össze. Készíthetők az anyagból homogén építőelemek, továbbá rétegelt elemek is. Ez a megoldás azonban díszítésre, főként pedig képzőművészeti alkotások létrehozására nem alkalmas, minthogy az adalék- és töltőanyagok semleges színűek, vagy vegyes színekben esetlegesen fordulnak elő a masszában. Ugyancsak változó az őrlemény szemcsenagysága is, ami építőelemek kialakításánál nem jelent problémát, díszítő bevonatként történő felhasználását azonban kizárja. Hátránya még a megoldásnak az is, hogy a kívánt szilárdság elérése érdekében hőkezelést igényel. Olyan megoldás is ismert (lásd a H/1995. sz. magyar közzétételi iratot), amely színes homlokzati bevonat képzésére alkalmas. Ez a keverék ugyancsak ásványi őrleményből és kötőanyagból áll, önálló építőelemként azonban nem használható fel, csupán idő- és időjárásálló textúrájú felületképzésre. A kötőanyagként vagy védőrétegként alkalmazott műanyag diszperzió biztosítja a bevonat ellenállását az időjárás viszontagságaival szemben, az ásványi őrlemény pedig alkalmas különböző színek létrehozására. Minthogy azonban ez a keverék is az őrlemény szemcsenagysága, valamint az alapanyag fizikai tudajdonságai, idő- és fagyállósága szempontjából meglehetősen inhomogén, díszítések vagy képzőművészeti alkotások kialakítására, építészeti belső tereken vagy táblákon történő alkalmazásra nem megfelelő, időállósága pedig — a keverékben használt anyag minőségétől függően — változó. A jelen tanulmánnyal olyan színes bevonóanyag kialakítása a célom, amellyel mind külső felületek, mind belső építészeti terek, sőt táblák vagy panelek is bevonhatók, mégpedig több színben, díszítő, illetve képzőművészeti alkotások formájában, és amely külső falfelületen alkalmazva is kellően színtartó és időálló. A kitűzött feladatot a találmány szerint úgy oldottam meg, hogy a szemcsés adalékanyagból és kötőanyagból álló bevonóanyag 55—65 térfogatszázalék adalékanyagot és 35—45 térfogatszázalék kötőanyagot tartalmaz, ahol az adalékanyag adott színű kő- vagy kőagyagőrlemény egyetlen frakciója, a kötőanyag pedig viszkózus akrilát kopolimer diszperziós műgyanta. Ha a kiválasztott frakció 2 vagy 3 mm szemcsenagyságú, a bevonóanyag 60—65 térfogatszá■lokra 0,2—0,3 mm szemcsenagyságú frakciót használunk, a bevonóanyagnak 55 térfogatszázalék adalékanyagot kell tartalmaznia. Kötőanyagként előnyösen alkalmazható sztrirol-akrilsav-észter alapú műgyanta. A megadott térfogatszázalékon mindig az anyagok halmaztérfoga.tát értem. Általában a találmány szerinti bevonóanyag felhasználásakor festékanyag felhasználása fölösleges, esztétikailag ugyanis kedvezőbb az építőanyagok természetes színeit mutató bevonat, speciális esetekben azonban nincs akadálya annak sem, hogy a keverék festékanyagot, pigmenteket is tartalmazzon. Ez esetben a porfesték mennyisége legfeljebb 20 térfogatszázalék lehet, legfeljebb 40 térfogatszázalék kőőrlemény mellett. A találmány szerinti bevonóanyagot úgy viszszük fel a különböző felületekre, hogy az adalékanyag és kötőanyag kimérése után az adalékanyagot nedvesítjük, majd a nedvesített adalékanyagot és a kötőanyagot, valamint adott esetben a festéket összekeverjük, és az adott felület minden részletére kiterjedő nyomóerő alkalmazása mellett kézi úton felhordjuk. A műveletek során ügyelni kell arra, hogy a bevonóanyag „földnedves állapot” és az ún. „kevéssé képlékeny konzisztencia” között legyen. A nedvesítés azért igen fontos, hogy az őrlemény ne vonja el összekeverés után a vizes műgyanta víztartalmát, valamint azért is, hogy a kőzetszemcsék színe teltebbé váljék. A keverést oxidációmentes szerszámmal végezzük. Általában elegendő egy-két perces keverés ahhoz, hogy a kőrészecskék minden oldalukon és élükön bevonódjanak a diszperzióval, és egyenletes eloszlású szuszpenziót képezzenek. Ez azért szükséges, hogy felhordáskor mind a felületre, mind egymáshoz a lehető legnagyobb mértékben tapadjanak a szemcsék. A felhordás ugyancsak oxidációmentes szerszámmal és oxidációmentes felületre történik, mintegy 1—3 kg nyomás kifejtése mellett. Az anyagot vízszintes felületen lapogatással, nyomással tömö'rítjük, függőleges felületre gyors mozdulattal visszük fel, és mindjárt nyomással, simítással tömörítjük. A különböző színű bevonóanyagok felrakása után a bevonatot 10—30 C° hőmérsékleten, legalább 4 órán át szárítjuk. Szükség esetén a keverék felhordása előtt a bevonandó felületet simítótapasszal vonjuk be, hogy az egyenetlenségeket és felületi hibákat eltüntessük. Ha a bevonandó felület nedvszívó, a bevonat felvitele előtt célszerű mélyalapozóval felületkezelést végezni. Mélyalapozóként előnyösen alkalmazható vinil-toluol-akrilát kopolimer alapú oldószeres folyékony műgyanta. Célszerű a mélyalapozót vízzel hígítani, legfeljebb 1:1 arányban. A bevonóanyag előállítását általában célszerű közvetlenül a felhordás előtt elvégezni, lehet azonban a már elkészített keveréket tárolni is. A tárolást feltétlenül légmentesen lezárt és oxidálódásmentes anyagból készült edényben kell végezni. A kőőrlemény készítéséhez színben lényegében homogén és fényálló (azaz nem fakuló), és erőteljes színű, erős tónusértékű kőzeteket használunk. A különböző műanyag habarcsok színeit ugyanis az esetek túlnyomó többségében a kőzetek alapszíne határozza meg. Általában csupán olyan esetekben használunk porfestékeket, amikor a kívánt színű zúzalék nem áll rendelkezés^ re (például aranypor). 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 O
