180530. lajstromszámú szabadalom • Színes bevonóanyag különböző felületek bevonására és eljárás a bevonóanyag felhordására
5 180 530 6 Megjegyzem, hogy nem csupán természetes ásványokból készített őrlemény használható fel a találmány szerinti megoldáshoz, hanem különböző építési anyagok, illetve kőagyagféleségek, például klinker, burkolótéglák, keramitkő, metlachi stb. is alkalmazhatók. Az anyag kiválasztásánál azonban figyelemmel kell lenni arra, hogy külső felületek bevonásához fagyálló és legalább 5—7 Brinell keménységű kőőrleményt alkalmazzunk. Koptatóhatásnak kitett belső felületekhez (például padló vagy embermagasságban levő díszítés) hasonló keménységű anyag szükséges. A találmány szerinti megoldás nagy előnye, hogy alkalmas mind figurális, mind nonfiguratív kompozíciók létrehozására épületek, objektumok külső vagy belső falfelületein, vagy akár külön táblákon, paneleken. Az eljárás alkalmazása igen könnyen elsajátítható, ugyanakkor a természetes anyagok által biztosított színek és a képsíkon belüli plasztikai játékok a képzőművész számára rendkívül tág lehetőséget biztosítanak. Előnye a megoldásnak az is, hogy rendkívül időálló és viszonylag olcsó. Ugyanakkor esztétikus: szemcsés, kissé fénylő, nem repedező bevonatot alkot. Igen nagy előnye továbbá, hogy a vízgőzt átengedi, tehát a fal természetes légzését nem gátolja. A találmány szerinti megoldás számos további előnnyel is rendelkezik. A műtermi előállítás lehetővé teszi, hogy a műalkotás elkészítése mind térben, mind időben függetleníthető legyen az épület kivitelezésétől, továbbá az alkotás mobilitását is biztosítja. Ugyanez vonatkozik az előregyártott panelekre is. A találmány szerinti színes bevonóanyag — mint mondottam — felvihető a különböző felületekre műteremben, üzemben vagy a beépítés helyén külső, illetve belső falfelületekre. A műteremben készülő murális alkotásokat a falfelületekre erősíthető lapokon, paneleken készítjük el. Az alkalmazott panelek lehetnek egy-egy teljes műalkotás vagy díszítőelem hordozói, nagyobb méretű alkotások esetén azonban a művet célszerű feldarabolva, külön paneleken elkészíteni, és a felhasználás helyén öszszeilleszteni. Ezekhez a pannókhoz célszerű alap a rétegelt fa, a farostlemez és a pozdorjalemez. Ezen anyagok előnye, hogy kis súlyuk miatt a bevonati réteg készítése során is könynyen mozgathatók, továbbá, hogy vékony válaszfalakra is felszerelhetők. A rétegelt fa használatának további előnye, hogy ha a kompozíció úgy kívánja, szabadon, vakolás nélkül maradhatnak bizonyos felületi részek, hiszen a fa anyagának szépsége az esztétikailag támasztott legnagyobb igényeket is kielégíti. A rétegelt lemez vastagsága a panelek méretétől függ, a panelek méretét viszont a képzőművészeti alkotás méretei és komopozíciója határozzák meg. Tekintettel arra, hogy a panelek csatlakozása a felszerelt alkotáson hálós rajzolatként jelentkeznek, a kompozíció feldarabolásának optimális módját az alkotóművész hivatott meghatározni. A fatáblák felületét, minthogy a fa nedvszívó, mélyalapozóval célszerű átitatni. Előnyösen alkalmazható vinil-toluol-akrilát kopolimer alapú oldószeres mélyalapozó, amit laposecsettel viszünk fel a felületre. A folyékony műgyanta gyökérszerűen beszívódik a rostok közé, és ennek hatására a fafelület telítetté válik. A mélyalapozó így megnöveli a bevonati anyag, valamint az alapfelület közötti tapadóerőt. Az alapozó bevonat száradása a falemezen szobahőmérsékleten legfeljebb 1 órát igényel. Ezután megtörténhet a bevonatréteg felhordása. A faanyag kiválasztásakor ügyelni kell arra is, hogy repedések lehetőleg ne legyenek benne, ha ezek mégis előfordulnának, akkor glettanyaggal, simítótapasszal kell eltüntetni azokat. Rétegelt lemez, illetve fa anyagú alapfelületet általában elég egyszer átitatni mélyalapozóval, de ha más felülettel, például gipszalappal dolgozunk, az alapozást többször meg kell ismételni. Igen fontos, hogy a mélyalapozóval átitatott felület matt maradjon. Ennek érdekében a mélyalapozót vízzel hígítani kell. A hígítás mértéke általában nem haladhatja meg az 1:1 arányt. A hígítás mértékét próbálgatással lehet optimálisan meghatározni. Az alapozó bevonat megszáradása után lehet elkezdeni a vakolat, a fedő réteg felhordását. Az eljárás során előnyös, ha az alap vízszintes, jól alátámasztott helyzetben van. A bevonóanyag felvitelekor ugyanis — mint már mondottam — a kellő tapadás biztosításához viszonylag nagy nyomóerőt kell kifejteni, és ez lényegesen könynyebb a panel vízszintes helyzetében. Előnye még az ilyen pozíciónak, hogy nincs leszóródás, tehát az anyagveszteség is kevés. A masszát a felületen nem szabad elkenni, tömöríteni kell, hogy az adalékanyag-részecskék szorosan egymás mellé kerüljenek, és a bevonatban minimális legyen a hézagtérfogat. Minél tömörebb a bevonat, annál jobb fedő tulajdonsággal rendelkezik. A bedolgozás tehát alapos és precíz munkát igényel még akkor is, ha mélyalapozóval fokoztuk a tapadást. Természetesen készíthetők díszítő bevonatok nem csupán fa-, hanem egyéb, például fémlemezekre is. Nyilvánvaló, hogy a fémlemezeket, nem lévén nedvszívóak, mélyalapozóval kezelni fölösleges. Ha a találmány szerinti bevonóanyagot a helyszínen visszük fel a falra, akkor a bevonandó felület általában vakolt tégla, beton, műkő, gipsz, azbesztcement, fa stb. A vakolati massza alatt sima, egyenletes felületet kell biztosítani. Régebbi vagy nedvszívó falakat ugyanúgy mélyalapozóval kell átitatni, mint ahogy a fatáblákat. Ha a falfelületen egyenetlenségek vagy repedések vannak, itt is simítótapasszal kell ezeket eltüntetni. A tapasz száradása után végezzük a díszítő vakolat felhordását. A vakolat felvitelét függőleges felületre is csak kézi úton lehet elvégezni, minthogy a massza korábban említett konzisztenciája — földnedves és kevéssé képlékeny állapot közötti átmenet — gépi felhordáshoz nem megfelelő. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
