180520. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a 17-béta hidroxi-androszt-4-én-3-on-17-alkinil-származékainak előállítására

gyászati aktivitással rendelkeznek. Ezek a vegyüle­­tek — elsősorban helyi kezelés esetén — kiváló gyulladásgátló hatást fejtenek ki. Az (I') általános képle tű vegyületeket ennek megfelelően a gyógyászatban gyulladások kezelé­sére alkalmazhatjuk. Az (I') általános képletű vegyül etek különösen előnyösen használhatók fel helyi gyulladásos reakciók, például ödéma, bőr­­gyulladás, viszketegség, különféle ekcéma-típusok és napfényokozta bőrgyulladás kezelésére. Az (I') általános képletű vegyületeket gyógyásza - ti készítményekké (elsősorban helyileg alkalmaz­ható kompozíciókká) alakíthatjuk. Oltalmi igé­nyünk a gyógyászati készítmények előállítására is kiterjed. A gyógyászati készítmények hatóanyagai­ként különösen előnyösen használhatjuk fel a 2. és 3. példa szerint előállított vegyületeket. A gyógyászati készítmények orálisan, rektálisan vagy parenterálisan adagolható kompozíciók is le­hetnek, előnyösen azonban a bőr és a nyálkahártyák helyi kezelésére alkalmas készítményeket állítunk elő. A gyógyászati készítményeket tabletták, dra­zsék, ostyatokos kompozíciók, kapszulák, granu­látumok, emulziók, szirupok, kúpok, injektálható oldatok és szuszpenziók formájában is forgalomba hozhatjuk, előnyösen azonban kenőcsöket, kréme­ket, géleket és aeroszolos készítményeket állítunk elő. A gyógyászati készítmények hatóanyagként leg­alább egy (I') általános képletű vegyületet tartal­maznak. A gyógyászati készítményeket önmagukban is­mert gyógyszerkészítési módszerekkel állítjuk elő. Ezek a készítmények a hatóanyagokon kívül szo­kásos gyógyszerészeti segédanyagokat, például tal­­kumot, keményítőt, vizes vagy nemvizes hordozó­­anyagokat, állati vagy növényi eredetű zsiradéko­kat, paraffin-származékokat, glikolokat, különféle nedvesítő-, diszpergáló- vagy emulgálószereket, konzerválószereket és hasonlókat tartalmazhatnak. A gyógyászati készítmények adagolási módja a kezelendő rendellenesség típusától és súlyosságától, valamint a kezelt egyén általános élettani jellem­zőitől függően változik. Helyi kezelés esetén például a kezelendő felületre napi 1—4 alkalommal vihe­tünk fel 0,1—5% hatóanyagtartalmú kenőcsöt; a kenőcs hatóanyagként például a 2. példa szerint előállított vegyületet tartalmazhatja. Az (I') általános képletű vegyületeket a talál­mány a) eljárása szerint úgy állíthatjuk elő, hogy a (II) általános képletű vegyületek — ahol R1; R2, X, Y és a gyűrűbe zárt szaggatott vonalak jelentése a fenti — 17-es helyzetébe megfelelő észterező rea­genssel R' acil-csoportot viszünk be. Észterező reagensekként igen előnyösen használ­hatunk fel (XII) általános képletű vegyületeket — ahol R jelentése a fenti, Xj, X2 és X3 pedig egy­mástól fiigggetlenül hidrogénatomot vagy nitro­­csoportot jelent, azonban e csoportok közül leg­alább egy nitro-csoportot képvisel. Egy igen előnyös módszer szerint észterező reagensekként (XIII) általános képletű vegyülete­ket használunk fel — ahol R jelentése a fenti. Eze­ket a vegyületeket célszerűen közvetlenül az ész­­terezés reakcióelegyében állítjuk elő úgy, hogy egy R Hal általános képletű halogenidet — ahol R jelentése a fenti, Hal pedig halogénatomot, előnyö­sen klóratomot jelent — pikrinsavval reagálta­­t unk. Észterező reagensekként előnyösen alkalmaz­hatunk (XIV) általános képletű halogenideket is — ahol Hal klóratomot vagy brómatomot jelent, R'i pedig valamely (1-4 szénatomos) alkoxi-kar­­bonil-csoportot képvisel. Ebben az esetben a reak­ciót célszerűen bázikus reagens jelenlétében hajt­juk végre. Bázikus reagensként előnyösen használ­hatunk fel például alkálifém-hidrideket vagy piri­­dint. Az (I') általános képletű vegyületeket a talál­mány szerint úgy is előállíthatjuk, a b) eljárás sze­rint, hogy a (III) általános képletű vegyületeket — ahol Rj, R2, X és Y jelentése a fenti, alk pedig 1-12 szénatomos alkil-csoportot jelent — észtere­­zéssel (IV) általános képletű vegyidet ékké alakít­juk — ahol Rj, R2, alk, X, Y és R' jelentése a fenti —, a kapott vegyületeket redukálószerrel kezelve a megfelelő 11 S-OH-szánnuzékokká ala­kítjuk, majd a llß-OH-származékokat sav jelen­létében hidrolizáljuk, vágj’ a 3-oxo-csoport és a A4-' kötésrendszer kialakítására alkalmas reagens­sel, illetve a 3-oxo-csoport és a A1,4,6 kötésrendszer kialakítására alkalmas reagenssel kezeljük. A b) eljárás egyes műveleti lépéseit előnyösen a következőképpen hajtjuk végre: Az észterezési műveletben észterező reagensek­ként a korábban felsorolt reagenseket alkalmaz­hatjuk, azonban az észterezést szerves karbon­savakkal vagy azok reakcióképes származékaival (például a megfelelő savhalogenidekkel vagy sav­­anhidridekkel) is végrehajthatjuk. Redukálószerként előnyösen alkálifém-bórhidri­­deket használunk fel. A savas hidrolízishez savként célszerűen sósavat, kénsavat, citromsavat vagy p-toluolszulfonsavat használunk fel. A 3-oxo-csoport és a A4,6 kötésrendszer kialakítá­sához reagensként p-benzokinon-származékokat, így 2,3-diklór-5,6-diciano-benzokinont vagy klor­­anilt alkalmazunk, és a reakciót vizes acetonban hatjuk végre. A 3-oxo-csoport és a A1,1,6 kötésrendszer kialakí­tásához reagensként ugyanazok p-benzokinon­­származékokat, így klóranilt vagy 2,3-diklór-5,6- diciano-benzokinont használunk fel. A reakciót azonban benzolban hajtjuk végre. A találmány szerinti eljárásban kiindulási anya­gokként felhasznált (II) általános képletű vegyüle­teket úgy állíthatjuk elő, hogy az (V) általános kép­letű vegyületeket — ahol Rj, Y és a gyűrűbe zárt szaggatott vonalak jelentése a fenti, és Z a llß­­helyzetben lévő hidroxil-csoportot és ugyanakkor V a 9a-helyzetben lévő hidrogénatomot képvisel — (VI) általános képletű vegyületekkel — ahol R2 jelentése a fenti — reagáltatjuk egy tercier alkoho­lét jelenlétében. A (II) általános képletű vegyületek előállításá­hoz kiindulási anyagokként előnyösen az (V) álta­lános képletű vegyületek szűkebb körét képező (V') általános képletű származékokat használjuk fel — ahol Ru Z és V jelentése a fenti. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom