180515. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ergot-alkaloidok elválasztására és/vagy arányuk beállítására
5 Í805Í5 6 arányú ergokornin, *- és ß-ergokriptin keveréket, illetve C-8 epimer-keveréket az aprotikus A-oldószeres fázisból kinyerjük, és kívánt esetben a főként ergokornin, illetve C-8 epimerjének fölöslegét és adott esetben az ergotamint, illetve ergotaminint tartalmazó terméket a B-oldószeres fázisból izoláljuk, illetve c2) ha a kiindulási alkaloid-elegy a kívánt komponens-arányhoz képest a- és ß-ergokriptinböl, illetve a megfelelő C-8 epimerekből többletet tartalmaz, akkor a megfelelő arányú ergokornin a- és ßergokriptin keveréket, illetve C-8 epimer-keveréket a B-oldószeres fázisból kinyerjük és kívánt esetben a főként az ergokriptinek, illetve a megfelelő C-8 epimerek fölöslegét tartalmazó terméket az A- oldószeres fázisból izoláljuk, és kívánt esetben a c,) vagy c2) eljárásváltozatban kapott, a kívánt arányhoz képest fölöslegben levő komponenst tartalmazó terméket recirkuláltatjuk. A találmány szerinti eljárásban az alkaloidok oldatát extraháljuk. Az alkaloidok oldása történhet az aprotikus A-oldószerben, vagy a B-oldószerben, mely minimum 1% mennyiségben vizet, valamint a pH érték 1,8—5,0, előnyösen 2,0—3,5 közé történő beállításához szükséges mennyiségben savat és a fennmaradó részben az A-oldószerrel is elegyedő protikua oldószert tartalmaz. Aprotikus oldószerként valamely klórozott szénhidrogént, mint amilyen például a kloroform, metilénklorid és diklóretán, vagy például benzolt, toluolt, xilolt alkalmazhatunk. A felsorolt oldószerek legelőnyösebb képviselője a kloroform. A minimum 1% vizet tartalmazó B-oldószer pH értékének beállításához szerves és/vagy szervetlen savat, elsősorban borkősavat, maleinsavat, citromsavat, p-toluol-szulfonsavat, foszforsavat, sósavat stb. használhatunk, alkalmazhatjuk azonban különböző savak elegyét is. A pH beállításhoz szükséges savmennyiség a B-oldószer 0,1—10 súly%-át teszi ki. A B-oldószer harmadik komponense protikus oldószer, mint amilyen például a metanol, etanol vagy formamid. A felsorolt oldószerek legelőnyösebb képviselője a formamid. A 3. komponens mennyisége a B-oldószer 10—99 súly%-át teszi ki. Az alkaloidokat célszerűen az aprotikus oldószerben, előnyösen kloroformban oldjuk. Az eljárás legelőnyösebb kiviteli módja szerint a kloroformos fázist és a savas-vizes-formamidos fázist egymásra nézve telítjük, majd szétválni hagyjuk, és az alkaloidokat az így kapott kloroformos fázisban oldjuk. Az ergot-alkaloidok koncentrációja az oldatban tág határok között, célszerűen 0,5—50% koncentrációhatárok között változhat. Az oldat ergotoxintípusú alkaloid(ok)ból előnyösen 10—50%, ergotamin-típusú alkaloid(ok)ból előnyösen 1—5%-ot tartalmaz. Ha ergotamint akarunk ergotoxintól, illetve ergotaminint a megfelelő C-8 epimerektől elválasztani, akkor az ergotamin, illetve ergotaminin menynyisége a kiindulási alkaloid-elegyben 1—99% között változhat. Az ergotamin elválasztható akár ergokrisztintől, akár ergokomintól, akár a- és/vagy ß-ergokriptintöl, akár ergokrisztin, ergokornin, a- és ß-ergokriptin elegyétől. Hasonló variációk lehetségesek, ha ergotaminint akarunk a megfelelő C-8 epimer(ek)től elválasztani. Ha az ergotoxin-típusú alkaloidok szőkébb körébe eső ergokornint akarjuk a- és ß-ergokriptintöl, illetve az ergokorninint az a- és ß-ergokriptinintol elválasztani, akkor a kiindulási ergotalkaloidkeverék tetszőleges arányban tartalmazhatja az elválasztandó alkaloidokat. Ha r.z ergotoxin-típusú alkaloidok szőkébb körébe eső ergokornin, a- cs ß-ergokriptin, illetve a megfelelő C-8-epimerek arányát akarjuk beállítani, akkor két alapeset különböztethető meg. Mint ismereles az ideális ergokornin: a-ergokriptin: ßergokriptin arány 3:2:1, azaz a keverék felét ideális esetben ergokornin teszi ki. Ha a kiindulási alkaloid-elegy ergokornin fölösleget tartalmaz, azaz az a-ergokriptin-)-ß-ergokriptin mennyisége kisebb, mint az ergokornin mennyisége, akkor a kiindulási alkaloid-elegyben az ergokornintartalom 51—90, az a-ergokriptin tartalom 5—49% és a ß-ergokriptin-tartalom 4—49% között változhat. A kiindulási alkaloid-keverék adott esetben ergotariint is tartalmazhat 0,5—10% mennyiségben. Ha a kiindulási alkaloid-elegy ergokriptin fölösleget tartalmaz, akkor a kiindulási alkaloid-keverékben az ergokornin mennyisége 10—49%, az a- és ß-ergokriptin tartalom pedig egyenként 5—51%. Hasonló meggondolások érvényesek abban az esetben, ha a megfelelő C-8-epimerek arányát kívánjuk beállítani és adott esetben azokat ergotaminintól is el kell választani. A találmány szerinti eljárást gyakorlatilag bármilyen típusú extrakciós berendezésben kivitelezhetjük. Célszerűen folyamatos folytonos érintkeztetésű vagy keverő-ülepítő egységekből álló ellenáramú folyadék-folyadék extraktort alkalmazunk. A keverő-ülepítő egységekből álló többlépcsős extrákkor egyik végén tápláljuk be az A-fázist, a másik végén a B-fázist. A szétválasztandó alkaloidok tömény oldatát a középső lépcsők valamelyikébe adagoljuk be folyamatosan. Az ellenáramú keverő-ülepítő extraktor egy egysége keverő és ülepítő edényből áll. A keverő edény' ben lévő keverő fordulatszámát úgy állítjuk be, hogy a belépő két fázis összekeverésével homogén diszperzió alakuljon ki. A diszperzió átömlik az ülepítő edénybe, ahol a gravitáció hatására szétválik. A két fázis betáplálási sebességét úgy választjuk meg, hogy a tartózkodási idő a keverő edényben elegendő legyen a fázis-egyensúly beállásához. A találmány szerinti eljárást legcélszerűbb olyan folyamatos, ellenáramú folyadék-folyadék extraktorban végezni, amely oszlopos kivitelű és a jobb extrakciós hatásfok érdekében forgó lapátokat vagy forgó tárcsákat tartalmaz. Készülékként előnyösen valamely RDC-rendszerű (rotating disc column) ext rakti >rt használ unk. Kíséreteink végzésénél főként RDC rendszerű extraktort alkalmaztunk. Az álló-henger alakú extraháló oszlop rögzített helyzetű körgyűrűkkel elválasztott cellákat tartalmaz. Minden egyes cellában az oszlop geometriai hossztengelyére merőlegesen forgatható tárcsa van. Az oszlop alsó és felső 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
