180510. lajstromszámú szabadalom • Eljárás baromfikolera elleni vakcina előállítására
MAGYAR NÉPKÖZTARSASÁG SZABADALMI 180510 LEÍRÁS âIÉ â SZOLGALATI TALALMANY Nemzetközi osztályozás: A bejelentés napja: 1979. IV. 24. (Pl—674) NSz03: A 61 K 39/102 A közzététel napja: 1982. VII 28. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1984. XII. 31. jS**vr<íi í Si£b.ieâi;r,i Tir ' ) Jr KÄs«».. . “ Feltalálók : Szabadalmas: Dr. Molnár Imre állatorvos, 55%, Ke'resztessy PHYLAXIA Oltóanyagtermelő Vállalat, Istvánná asszisztens, 30%, Hollósi Károly műve- Budapest zető 15%, Budapest. Eljárás barotnfikolera elleni vakcina előállítására 1 A találmány tárgya: eljárás baromfikolera elleni új vakcina előállítására Pasteurella múltoddá felhasználásával. A baromfikolera elleni ismert vakcinák két csoportba oszthatók. Az egyik csoportot az úgy- ^ nevezett élővakcinák képezik, amelyek a Pasteurella múltoddá kórokozójának egy élő, de csökkent virulenciájú változatát tartalmazzák (2 003 029 sz. brit szabadalmi leírás). A másik csoportot az inaktivált vakcinák alkotják, amelyek virulens, de inaktivált (azaz óvatosan, a felületi antigének épségben tartása mellett elölt) kórokozót tartalmaznak (Manninger—Mészáros: A házi állatok fertőző betegségei, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest 1975, 109. old.). ^ Az élővakcinának egyebek között az a hátránya, hogy a kórokozó az intenzívtartás körülményei között állatról állatra passzálódva viszszanyerheti eredeti virulenciáját, míg az inakti- 20 vált vakcinákra általában az a jellemző, hogy hatékonyságuk kívánnivalót hagy maga után. A ba'romfikolera elleni ismert vakcinákkal létesíthető immunitás legfeljebb néhány hónapig, sokszor addig sem tart, és hatékonyságuk sem biz- 25 tosított. A találmány célja olyan baromfikolera elleni vakcina kidolgozása, amely hosszú időn keresztül biztos védelmet nyújt, és az élővakcinák hátrányaitól mentes. 30 2 A találmány azon a felismerésen alapul, hogy a BKt jelű virulens Pasteurella multocida jó antigén tulajdonságai alapján alkalmas a fenti célnak megfelelő vakcina előállítására. Nevezett törzset 100 hazai járványgóoból kitenyésztett Fasteurella multocida törzsek közül választottuk ki, és az Országos Közegészségügyi Intézetnél 01183 szám alatt letétbe helyeztük. Második fontos alapja a találmánynak, hogy a kórokozó inaktiválásához nem a szokásos inakf válószereket, (például formaiint, fenolt, ß-propionlaktont) használjuk, hanem a kórokozót, valamint a természetben lévő egyéb fehérjét zsíroldó szerrel csapjuk ki. Az oldószeres kezelés hatására a baktérium inaktiválódik, és inaktivált állapotban a kicsapott fehérjéhez kötődik. Az oldószeres kicsapás kíméletes, és a protein jellegű antigént nem károsítja, emellett a kicsapás reverzibilis, azaz a csapadék — immunizálás céljából baromfiba oltva — lassan újból oldatba megy, és az így elért depot-hatás révén a beoltott antigén mintegy egy hét alatt szabadul fel a szervezetben, jelen van a vérkeringésben és az^, antianyagok képződését serkenti. Harmadik fontos felismerésünk, hogy az említett törzs fenti módon végzett inaktiválása előtt védőkolloidként vérsavót adunk a tenyészethez. A vérsavó védi az antigéneket az inaktiválás során, ugyanakkor fehérjéje kicsapáskor adszorbensként hat és köti az antigéneket. 180 510 1
