180501. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bifurándionok előállítására
3 180 501 4 adagolunk 0,05 és 8 közötti, előnyösen 0,25 és 4 közötti A :Co arányban, adott esetben a kobalt-karbonil katalizátor egy részével vagy teljes mennyiségével mint ligandummal képezett addukt formájában. A kobalt-karbonil katalizátort az acetilénhez vagy annak származékaihoz viszonyítva célszerű 5:1 és 100:1 közötti, előnyösen 15:1 és 35:1 közötti acetilén :kobalt arányban használni. A fenti AB1B2B3 általános képletű katalizátorok alkalmazása során azt a meglepő megfigyelést tettük, hogy az ismert eljárásokhoz képest a bifurándion-hozamok jelentékeny emelkedést mutattak, egyes esetekben az adalék nélküli katalizátorral egyébként azonos reakciókörülmények mellett elérhető hozam többszörösére. Jellemző eredményeinket az 1. táblázatban foglaltuk össze. Az abban példaként bemutatott eredményekből jól kitűnik, 5 hogy a találmány szerinti eljárással 200 — 400 bar nyomástartományban lehet ugyanolyan hozamokat elérni, mint a korábbi eljárásokkal 800—1000 bar nyomáson. A katalizátor módosítását végezhet jük olyan mó- 10 don, hogy oktakarbonil-dikobaltot mérünk be a reakcióelegybe, amelyhez az AB'B-’B'1 általános képletű tercier pnikogén vegyületet adagoljuk legalább A:Co — 1:20 és legfeljebb A:Co — 20:1 atomarámban, vagy pedig előállítjuk valamely kobalt# 1. táblázat Bifurándionok előállításának reakciókörülményei: irodalmi adatok és a találmányunk szerinti eljárás összehasonlítása. Saját kísérleteknél: oldószer 50 cin® acpton, 0,80 g (2,34 mmól) COa(CO)8, 50 mg liidrokinon. Egyéb forrásoknál bemérés változó, oldószer aceton. Acetilén AB1B3B3 A/CO Acetilén/ CO nyomás Hőmérsék-Ileakció-Bifurán-Megatom-Co mól/ (bar) let (T) idő (h) dión ho-jegyzés arány atomarány zam (%) ÍICj H P(n-Bu), 1:4 32 270 120 10 72,5 a HCjH P(OMe)3 1:4 32 270 120 10 70,5 a HC2H — 0 200 90—100 2,5 14 b HCjH — 0 250 90—100 2,5 20—30 c HCjH — 0 275—315 90 16 30 d, p, f HC2H — 0 32 270 120 10 26 g hc2h — 0 800—1000 90 17 69 d n-PrC2H P(OMe)3 4:1 16,4 270 120 10 21,0 a n-PrC2ü P(OMe), 1:1 16,4 270 120 10 22,0 a n-PrCjH P(OMe), 1:4 16,4 270 120 10 28,4 a n-FrC2H P(OMe), 1:8 16,4 230 120 10 16,5 a n-PrC2H P(n-Bu), 1:4 16,4 270 120 10 27,6 a n-PrCjH PPh, 1:4 16,4 270 120 10 22,4 a n-PrC2H (CH2)2(PPh2)2 1:4 16,4 270 120 10 26,7 a n-PrC2H AsPiij 1:4 16,4 270 120 10 18,7 a n-PrC2H sbrh3 1:4 16,4 270 120 10 19,5 a n-PrC2H — 0 16,4 270 120 10 5 g n-BuC2H P(OMe), 1:4 16,4 270 120 10 27,5 a n-BuC2H — 0 200 110—120 2,5 6 b n-BuC2H — 0 800—1000 100—110 15 58 d n-BuC2H — 0 16,4 270 120 10 9 g n-HexXC2H F(OMe)3 1 :4 16,4 270 120 10 25,6 a PhCjH P(n-Bu)3 1:4 16,4 270 120 10 20,8 a PhC2H P(OMe), 1:4 16,4 270 120 10 21,2 a PhC2H — 0 200 110—120 2,5 4 i> PhC2H — 0 800—1000 100—110 15 6—21 d PhC2H — 0 16,4 270 120 10 4 g a) Találmányunk szerinti eljárás b) 376 900 sz. svájci szabadalmi leírás c) G. Albanesi és M. Tovaglieri: Chim. Ind. (Milano), 41, 189 (1959), d) Sauer J. C. és társai: Am. Chem. Soc., 81, 3677 (1959). e) Oldószer: tetrametil-karbamid f) Csak cisz (Z)-izomer képződik. g) Ellenőrző kísérlet, 2
