180484. lajstromszámú szabadalom • Eljárás stabil, nagy mértékben immunogén, egy/vagy két jellemzőjében mutált, legyengített salmonella-baktérium mutánsok előállítására élő oltóanyagokhoz
3 180 484 4 126, 69—76 11972); Smith: 3 364117 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás;. Schmidt és Keifer: Zbl. Bakteriol. Abt. I. Óiig. 227, 257—262 (1974)]; — másrészt azonban széleskörű gyakorlati kísérletek igazolták egyes kiválasztott egyjellemzős törzsek stabilitását ( a virulenciához való reverzió gyakorisága <;10_S), mint például a Salmonella dublin sztreptomicin-dependens (Sm-d) mutánsával borjaknál [Meyer és munkatál sai: Archív f. exp. Vet.-Med. 27, 301—320 (1973) ; 31, 71—93, 95—113, 277—288 (1977)]; sztreptomicin-dependens Shigella törzzsel gyermekeknél [DuPont és munkatársai: J. Infect. Dis. 125, 5—11, 12—16 (1973); Mel: Zschr. f. d. ges. Hyg. 19, 656—657 (1973); Sergeev és munkatáisaí: Zschr. f. d. ges. Hyg. 19, 657—658 (1973)]; sztreptomicin-dependens Salmonella typhi törzszsel felnőtt betegeknél [Mel. Zschr. f. d. ges. Hyg. 19, 656—657 (1973)] és sztreptomicin-dependens Enteritis-Coli baktériumokkal csecsemőknél [Köditz és Biirdel: Zschr. f. d. ges. Hyg. 22 (1976), 1. pótfüzet]. Az oltóanyagok hatóságilag előírt hivatalos vizsgálata szempontjából tehát a következő követelmények adódnak: — az egyjellemzős mutánsoknál, amelyeknek az endémiásan és/vagy enzootikusan fertőzött populációkban való alkalmazása indokolt lehet, a legyengítő jellemző reverziójának gyakorisága legyen közvetlen nagyszelektivitású laboratóriumi módszerekkel meghatározható és értéke legyen <10-8; — a kétjellemzős mutánsoknál, a stabilitás és az oltási szövődményekkel szembeni biztonság problémáinak kívánatos optimális megoldásaként a két legyengítő jellemző lehetőséghez képest egyikének a virulens állapothoz való reverzió-gyakoiisága legyen közvetlen nagyszelektívitású laboratóriumi módszerekkel meghatározható és előírt értéke legyen <10~7 (lásd alább). A felhasználás szempontjából tekintetbe jövő Salmonella-oltótörzsekként az irodalom a következőket említi: a) Mutánsokat szaporodás-koi látozó jellemzővel, például : — szteptomicin-dependens törzsek [Reitman : J. Infect. Dis. 117, 101—107 (1967); Suszter és munkatársai: Zs. Mikrobiol. (Moszkva) 1970/1, 144—145]; — hőmérsékletre érzékeny mutánsok [Fahey és Cooper: Infect. Immun. 1, 263—270 (1970); (1970); 2, 183—191 és 192—200 (1970)]; ezek a törzsek in vivo megszűnnek szaporodni és reverzió gyakoriságuk nagyszelektivitású laboratóriumi módszerekkel meghatározhatő/Lindc és munkatársai:Zschr. f. d. ges. Hyg.22. (1976). 1. pótfüzet/. E mutáns-tipus hátránya, hogy a gazdaszervezetben való szaporodás hiánya miatt nagy oltóanyag-dózisokkal való többszöri oltás szükséges megfelelő terhelhető immunitás eléré séhez. b) Mutánsok a szaporodást nem korlátozó legyengítessél, amelyek rendelkeznek a szövetekben való perzisztencia illetőleg in vivo a klinikai küszöbérték alatt maradó szaporodás képességével és így általában már egyszeri beoltással eléggé terhelhető immunitást váltanak ki; emellett a virulens állapothoz való reverziójuk gyakorisága vagy szelektív laboratóriumi módszerekkel, vagy legalábbis indirekt úton (lásd fentebb) meghatározható; ilyen mutánsok például : — R-alak-(rücskös)-mutánsok [Smith, 3 364 117 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás; Martinkova és munkatársai: Immunoprophylaxis 1971/2, 12—17)]; — avirulens S-alakú törzsek [Smith : J. Hyg. (London) 54, 419—432 (1956)]; — hiányos galaktóz-4-epimerázú kiónok szekunder mutánsai (Germanier, 2 169 626 sz. német szövetségi köztársasági szabadalmi leírás) ; — avirulens Coli-hibridek Salmonella typhimurim O-antigénnel [Schmidt és Kiefer, Zbl. Bakíer. Hyg. I. Abt. Őrig. A 227, 257—262 (1974)]; — Salmonella-hibridek avirulens (donor) és virulens (recipiens) Salmonellákból [Krisnapiliai és Karthigasu, J. Bacter. 91, 1343—1351 (1969)]; — auxotrophia-fenotípusok egy legyengítést eredményező (mutagén-indukált) ko-mutáeióval a sejtfal-szintézis szomszédos génjeiben [Bacon és munkatársai: Brit. J. Exper. Pathol. 31, 714—724 (1950); 32, 85—96 (1951); Garber: The American Naturalist XC 183—194 (1856); Linde és munkatársai: Acta microbiol. Acad Sei. Hung. 21, 11—27 (1974)]; — mutánsok hiányos glicerinkinázzal Ravdonikas : Zs. Mikrobiol. (Moszkva) 1976/12, 29—32. A fenti, egyetlen jellemzővel legyengített mutáns-típusok többségének hátránya, hogy genetikai stabilitásuk csak közvetett paraméterek alapján határozhatók meg, úgy, hogy az oltóanyagok vizsgálata és e mutánsok oltóanyagként való alkalmazása terén egy bizonyos bizonytalansági tényező áll fenn. Ismeretes, hogy ez a hátrány kiküszöbölhető egy olyan második jellemzőnek a beépítésével, amely az első jellemzőtől függetlenül határoz meg legyengítést. A szuppresszor-mutánsok két egymástól független legyengítő jellemzővel rendelkező stabil törzsek. így a sztreptomicin-dependens Salmonellákból spontán mutáció útján létrejött sztreptomicin-independens szuppresszor-mutánsokat [Lichoded és Shuster: Z. ges. Hyg. 22 (1976), 1. pótfüzet; Shuster és munkatársai: Zs. Mikrobiol. (Moszkva) 1971/7, 29—33], valamint hőmérséklet iránt érzékeny Salmonellákból spontán mutáció útján létrejött, hőmérséklettel szemben íezisztenS szuppreszszor-mutánsokat [Linde és munkatársai: Z. ges. Hyg. 22, (1976), 1. pótfüzet] Írtak le. A sztreptomicin-independens szuppresszoi-mutánsok hátránya azonban, hogy ezek a kettős mutánsok a) a vad törzsektől csak költséges transzdukciós analízisekkel vagy a meghosszabbodott gene. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2