180457. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új piranokonolinonok előállítására
5 180457 4 6 acilhalogenidet intramolekuláris Friedel-Crafts reakciónak vetjük alá. A d) eljárásban, ha R, és Rl0 együttesen —S— —(CH2)ü—S— láncot alkot, a konverzió oxidativ hidrolízist is magában foglalhat, és valamely vizes poláris szerves oldószerben, például vizes etanolban, acetonban vagy tetrahidrofuránban végezhetjük. Az oxidativ hidrolízist valamely oxidálószer, például merkuriklorid, N-haloszukcinimid, így N. -bróm- vagy N-klór-szukcinimid, valamely persav, így perjódsav, p-toluolszulfonklóramid vagy sója jelenlétében valósíthatjuk meg. Ha oxidálószerként merkurikloridot használunk, a reakciót megvalósíthatjuk valamely bázis, például merkurioxid, kadmiumkarbonát vagy kalciumkarbonát jelenlétében. Az N-haloszukeinimideket alkalmazhatjuk egyedül vagy valamely ezüstsó, például eziistperklorát vagy ezüstnitrát jelenlétében. A reakciót célszerűen körülbelül 15 °C és 100 C közötti hőmérsékleten végezzük. Ha R, és Rl0 együttesen =S csoportot alkot, a konverzió (oxidativ) hidrolízist foglalhat magában, és valamely nehézfémvegyület, így a periódusos rendszer Ib, Ilb vagy Illb csoportjába tartozó vegyidet mint katalizátor jelenlétében valósíthatjuk meg. Megfelelő vegyületek a merkuri-, tallium- és ezüst-vegyíiletek, így például a higany(II)acetát vagy -klorid, tallium(IIT)trifluoracetát vagy ezüst - oxid. A reakciót viz és valamely szerves oldószerrendszer, így aceton-eeetsav, alkanolok, tetrahidrofurán-metanol vagy tetrahidrofurán jelenlétében végezhetjük. A reakciót megvalósíthatjuk alkilezéssel és ezt követő hidrolízissel. Ilyen esetekben a reakciót (i) valamely alkilhalogeniddel vagy -szulfonáttal, például metiljodiddal végezhetjük valamely vizes oldószerben, például acetonban, (ii) valamely alkilflourszulfonáttal és vízzel kéndioxidban vagy (iii) valamely trialkiloxónium-íluoroboráttal, majd vizes nátriumhidroxiddal. Ha mind A, mind B hidrogénatomot jelent, az e) eljárás dehidrogénezéssel, illetve oxidációval valósíthatjuk meg, valamely enyhe oxídálószert, például szeléndioxidot, palládium!' hetét, klóranilt, ólomtetraacetátot vagy trifenilmetilperklorátot használva. Valamely olyan VTI általános képletű vegyidet dehidrogénezését, amelyben mind A, mind B hidrogénatomot jelent, közvetve is megvalósítható halogénezéssel és ezt követő dehidrohalogénezéssel, így például X-bróm-szukcinimiddel vagy piridiniumbromidperbromiddal végzett kezeléssel, ekkor olyan VIT általános képletű vegyületet kapunk, amelyben A halogénatomot és B hidrogénatomot jelent, ezt a vegyületet ezután dehidrobromozzuk. Az f) eljárás szerinti ciklizálást megvalósíthatjuk valamely, a reakció körülményei között közömbös oldószerben, példáid dietiléterben vágj’ benzolban. A reakciót kívánt esetben valamelj7 Lewis-sav, például bórtrifluorid jelenlétében is elvégezhetjük. A g) eljárásban a reakció köriilménj'ci között közömbös, megfelelő oldószerek azokat az oldószereket foglalják magukban, amelyekben mindkét reagens oldható, ilyen például az N,N-dimetilformamid. Egyéb oldószerként megnevezhetjük a dimetilszulfo.xi lot, tetrahidrofuránt, dietilglikolt és etilmetilglikolt. A reakciót előnj'ösen körülbelül 20 °C és 130 C közötti hőmérsékleten, körülbelül 1—20 órán át végezzük. A reakcióban alkalmazott azid előnyösen ammonium- vágj7 valamely' alkálifémazid, például nátrium- vágj7 lítium-azid, azonban szükség esetén egyéb azidokat is használhatunk, például alumínimnazidot, nitrogéntartalmú bázisok azidjait, például mono-, di-, tri- és tetrametilammón um-, anilinium-, morfolinium- és piperidinium-azidokat. Ha alkálifémazidtól eltérő azidot használ ink, ezt előállíthatjuk kettős lebontással a reakc- óelegyben. A reakciót kívánt esetben megvalósít! atjuk valamely elektronakceptor, például alumíniumklorid, bórtrifluorid, etilszulfonsav vágj' benzols mlfonsav jeleidétében. A fentiekben ismertetett r >akc ióköriiI ményékén kívül a reakciót megvalósíthatjuk hidrogénaziddal is körülbelül 20 C és 150 °0 közötti hőmérsékleten, valamely megfelelő oldósze -ben, atmoszférikus nyomásnál magasabb nyomáfon. Ha nátriumazidot alkalmazunk, a reakció’ érmék a megfelelő tetrazolsó lesz. Ezt a sót va la me y erős savval, például sósavval szabad savvá alakíthatjuk. A h) eljárásban az anhidrid előnyösen olyan típusú vegyes anhidrid, amely 5-amino-tetrazollal reagál! at va előnyösen úgy hasad, hogy főtermékként a kívánt kromonkarboxamidotetrazolt szolgáltaik . Az oljran alkalmas savak példái, amelyekből a vegyes anhidrid származhat, a szulfonsavak, például benzolszulfonsav, a térbelileg gátolt karbonsavak, például a trimetilecetsav, izovaleriánsav, dictilecetsav vagy trifenilecetsav és az alkoxihangj’Sivak, például valamely rövidszénláncú alkoxiese portot tartalmazó hangyasav, így az etoxivagy i / obu t ox i 11angyasa v. Ha valamely savhalogenidet használunk, az célszerűen valamely savklorid lehet. A reakciót előnyösen vízmentes körülmények között valósítjuk meg, olyan oldószerben, amely nem reagál sem az 5-amino-tetrazollal, sem a vegjTes atihidriddel vágj' savbalogeniddel, ilj'en például a piridin vágj7 a dimetílformamid. Ha azonban a -eakciót valamely nem bázikus oldószerben, példám dimet ilfomiamidban végezzük, megfelelő mennj' ségű savakceptor, például trietilamin előnyösen szintén jelen van. A reakcióhőmérséklet előnj'ösen körülbelül —15 C és +20 °C közötti. Ha észtert használunk, az előnj'ösen valamelj' rövidszénláncú alkoxicsoporíot tartalmazó észter, és a reakciót valamelj’, a reakció körülménj'ei között közömbös oldószerben, például jégecetben végezzük, körülbelül 100 C és 150 °C közötti hőmérsékleten. Ha kiindulási anyagként o'yan I általános képletű vegj'iiletet alkalmazunk, amelj'ben E karboxilcsoportot jelent, a reakciót ölj' módon valósít hat j ik meg, hogj' az 1 általános képletű vegj'iiletet és az 5-amino-tetrazolt a reakció körülménj’ei között közömbös oldószerben, például dimetilacetan idban 100 °C és 200 “C között i hőmérsékleten melegr jük. A reakciót megvalósíthatjuk valamelj' kondenzálószer, például N,N'-karbonildiimidazol vágj7 c'iciklohexilkarbodiimid jelenlétében is, valamelj7 protonmentes oldószerben, például dimetilformamidban, körülbelül 10 °C és 40 C közötti hőmér lékleten. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
