180453. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ojtott szilikon polimerből kontaklencsék előállítására
3 180453 4 végein vinil-végcsoportokat és minden egyes szilíciumatonijához kapcsolva két telített alifás vagy aromás szénhidrogén csoportot, előnyösen két azonos vagy eltérő 1—4 szénatomos alkil-, célszerűen metilcsoportot tartalmazó sziloxán-polimerekhől, H-Si- kötésekkel rendelkező szerves polisziloxánból és platina-tartalmú polimerizációs katalizátoiból álló poliorgano-sziloxán kompozíciót átlátszó kontaktlencsékké alakítunk, — a lencséket az ojtás előtt besugározzuk, — a besugárzott lencsék felületére pirrolidon monomer, előnyösen vinil-pirrolidon vagy pirrolidon-etil-akrilát monomert ojtunk, — és adott esetben az ojtott lencséket térhálósító (utóojtó) besugárzásnak vetjük alá. A találmány értelmében úgy járunk el, hogy — az ojtás előtti besugárzási lépésben a lencséket oxigén jelenlétében 1800 Á és 4000 A közötti hullámhosszú ibolyántúli sugárzás hatásának tesszük ki — előnyösen 100—1000 mW/cm2 intenzitással 5 mp-től 1 óráig terjedő időtartamig, és ilyen módon a kész lencsék súlyára számítva 1—25s% monomert ojtunk rá a szilikongyanta felületére, — és adott esetben kiindulási szilikongyantaként olyan kompozíciót használunk, amely lánchosszszabályozó anyagot, előnyösen klór- plat inasavat tartalmaz. A találmány szerinti eljárásban felhasznált ultraibolya sugarak — a megadott 1800 Â és 4000 A közötti hullámhossz-tartományban — nem fejlesztenek ki ionizáló hatást. A gyakorlatban előnyösen 2000 A és 3000 A közötti hullámhosszú ultraibolya sugárzást használunk fel. A kezelendő tárgyakat tiszta oxigéngáz vagy oxigéntartalmú gázelegy, különösen előnyösen levegő jelenlétében sugározzuk be. A levegő jelenlétében végzett besugárzás több szempontból igen előnyösnek bizonyult. Egyrészt a levegő abszorbeálja a felhasznált ultraibolya sugárforrás által esetlegesen kibocsátott 1800 A-nél kisebb hullámhosszú sugarakat, amelyek ionizáló hatásuk révén csökkentenék a találmány szerinti eljárásban alkalmazandó nagyobb hullámhosszú ultraibolya sugarak hatótávolságát. A kísérletek azt mutatták továbbá, hogy a levegő oxigénje sajátosan kedvező hatást fejt ki a besugárzást követő ojtási reakció eredményére. Különösen figyelemreméltó az a tény, hogy az oxigén jelenlétében véglehajtott ultiaibolya besugárzás hatásos ojtáshoz vezet és nem rontja a szilikon kedvező mechanikai és optikai tulajdonságait, noha a Szilikonok tulajdonságainak ismeretében szakember arra számíthatott, hogy a besugárzás során a gyanta lebomlik és megsárgul, következésképpen a besugárzott szilikonok alkalmatlanokká válnak olyan célokra, amikor az átlátszóság alapkövetelmény. A kontaktlencseként felhasználandó szilikongyanták ojtásához hidrofil monomerekként előnyösen olyan pirrolidőnvázas vegyiileteket alkalmazunk, amelyekben a gyűrűbe zárt szénhidrogéncsoport kapcsolódik. Az etilénszcrűen telítetlen kötést alkilén-csoport (például vinil- vagy allilcsoport) tartalmazhatja, az etilénszerűen telítetlen kötés azonban alkil-lánc végéhez is kapcsolódhat, például úgy, hogy az alkil-láneot egy telítetlen savból (így akrilsavból vagy metakrilsavból) képezett észter-csoport zárja le. A találmány szerint eljárásban felhasznált szilikon-gyanták rendszerint szerves szilícium-polimerekből állnak. E polimerek láncai főtömegükben — (A)SiO(B) — általános képletű egységeket tartalmaznak, ahol A és B tetszés szerinti, azonos vagy eltérő szénhidrogén-csoportot jelent, és A és B jelentése adott esetben láncegységiől láncegységre eltérhet egymástól. A leírásban az általános „polimer” megjelölésen a kopolimereket is értjük. A találmány szerinti eljárásban előnyösen használhatunk fel olyan gyantákat, amelyeket főtömegükben sziloxán-polimerekből álló (ahol a polimer láncok végállású vinil-csoportokat tartalmaznak és amelyekben minden szilícium-atomhoz két telített alifás vagy aromás szénhidrogén-csoport, előnyösen két azonos vagy eltérő 1—4 szénatomos alkil-csoport, különösen előnyösen két metil-esoport kapcsolódik), a sziloxán-polimerek mellett azonban Si-H kötésekkel rendelkező hidrogén-szerves polisziloxánokaf is tartalmazó elegyek polimerizációjával állítunk elő. Az ilyen típusú gyantákat és azok előállítását a 2 240 463 sz. francia szabadalmi leírás, valamint a 3 284 406 és 3 436 366 sz. Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírás ismerteti. A gyantakomponensek polhnerizációját szokásos módon, platinatartalmú katalizátor felhasználásával végezzük. Az eljárásban minden olyan platinatartalmú katalizátortípust felhasználhatunk, amely elősegíti a szilícium-atomhoz kötött hidrogénatomok és vinil-csoportok reakcióját. Katalizátorként rendszerint finom eloszlású fémplatinát vagy oldható platinavegyületeket, például klórplatinasavat, szénhidrogénekkel képezett platinakomplexeket vagy platina-alkoholátokat alkalmazunk. A találmány szerinti eljárás egy előnyös kiviteli módja értelmében az utólag ojtandó szilikongyantát közvetlenül a kész kontaktlencsének megfelelő alakja hozzuk. A gyantát célszerűen a következő összetételű elegy kopolimerizálásával állítjuk elő: 100 súlyrész R2(CH2=CH)SiO—(RaSiO)n— Si (CH==CH2)R2 általános képletű dialkil-polisziloxán, ahol az egyes R csoportok 1—4 szénatomos alkilcsoportot jelentenek (előnyösen valamennyi R csoport metil-esoportot jelent), és n értéke elegendően nagy ahhoz, hogy a polimer 25 C°-on mért viszkozitása 300 cP és 800 000 cP közötti, előnyösen 500 c-P és 5000 cP közötti érték legyen ; 25 -10 súlyrész sziloxán-kopolinier, amely R3SiO05’-R(CHí=CH)SiO és SI02 egységekből áll (ahol az R csoportok jelentése a fenti), és súlyának 1,5—3,5%-át kitevő mennyiségű vinil-csoportot tartalmaz, mimellett az R3SiO05’ és R(CH2=CH)SiO egységek számának összege az Si02 egységek számához viszonyítva 0,5 és 1,2 közötti érték; egy hidrogén-alkil-polisziloxán, amely elegendő mennyiségű R2HSiO05’ csoportot (ahol az R csoportok jelentése a fenti) tartalmaz ahhoz, hogy az elegyben egy SiCH=CH2 kötésre vonatkoztatva 0,8—1,9, előnyösen 0,9—1,7 SiH kötés jusson; és egy platina-alapú katalizátor, előnyösen 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
