180453. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ojtott szilikon polimerből kontaklencsék előállítására
5 180453 6 0,0009—0,005 súlymész platina 1—15 szénatomos alkohollal készített oldat formájában. A fenti összetételű elegyekből önmagában ismert, szokásos kikeményítési körülmények között állítjuk elő a szil ikongyanta-idom testeket, például úgy, hogy a gyantakomponensek elegyél 1—5 órán át körülbelül 80—160 C°-on tartjuk. A találmány értelmében a hidrofil egységek ojtásos felvitele előtt az előre elkészített idomtestet a korábban megadott hullámhossz-tartományú ultraibolya fénnyel sugározzuk be. Különösen előnyösen alkalmazhatjuk a szokásos higanygőzlámpák által kibocsátott ultraibolya sugárzást vagy a nagyfrekvenciás plazmakisülés által keltett sugárzást. Az oxigén jelenlétét igen egyszerűen biztosíthatjuk úgy, hogy a besugárzást szabad levegőn végezzük. Ez a kezelésmód különösen egyszerűen hajtható végre. A sugárdózist a tárgy által felfogott fényintenzitás és a megvilágítási idő változtatásával szabályozhatjuk a kívánt ojtási arányT- nak megfelelően. Kontaktlencsék előállítása esetén előnyösen a hidrofil vegyületre, így polivinil-pirrolidonra vonatkoztatva 1 és 25 súly% közötti ojtási arányú biztosítunk, azaz 99—75 súly- % fenti típusú szilikongyTantából és 1—25 súly% hidrofil vegyületből álló ojtott terméket alakítunk ki. A kezelt tárgyak által felvett sugárdózis körülbelül 5 másodperctől 30 percig terjedő kezelési idő esetén például 100—1000 mW/cm2 lehet. A felvett sugárdózis előnyösen 1—100 kal/em2 energiának felel meg. Az ojtási reakciót oxigén távollétében hajtjuk végre, előnyösen a gyvantán abszorbeált oxigén eltávolítása után. Az ojtási a kopolimerizáoiós reakció megindulásához (vagyis az ojtással felviendő telítetlen vegyüld ok kettős kötéseinek gerjesztéséhez) elegendően magas hőmérsékleten hajtjuk végre. A reakciót általában 20—250 C'-on, adott esetben szobahőmérsékleten végezzük. Az ojtást rendszerint megnövelt (120 C° és 200 C° közötti) hőmérsékleten, nitrogéngáz bevezetése közben hajtjuk végre. A szükséges érintkezési idő általában 5 perctől 8 óráig, rendszerint 10 perctől 2 óráig terjedhet. A telítetlen monomer-vegyiiletet előnyösen tiszta folyadék formájában használjuk fel, adott esetben azonban oldat formájában is a rendszerbe juttathatjuk. Egyes esetekben a monomervegyiiletet részlegesen polimerizált állapotban is felhasználhatjuk. A monomer-vegyidethez adott esetben adalékanyagokat, például felületaktív anyagokat is adhatunk legföljebb 5 súly'% mennyiségben. Az utóbbi reakció során hajlékony, átlátszó, hidrofil ojtott szilikon kopolimereket kapunk. A kapott, termékek tulajdonságait ismételt térhálósító kezeléssel tovább javíthatjuk. Ekkor a terméket a 2 240 463 sz. francia szabadalmi leírásban közöltek szerint újabb ultraibolya besugárzásnak vetjük alá, és így a terméket lipofóbbá teszszük. Az utólagos besugárzás a találmány szerinti eljárással, a korábbiakban meghatározott szilikongyTantából és vinilpirrolidonból vagyT analóg vegyületből ojtásos kopolimerizációval kialakított kontaktlencsék esetén különösen kedvező eredményieket biztosít. A találmány szerinti eljárás egy további kiviteli módja értelmében a szilikongyantához előnyösen olyan anyagot (például klórplatinasavat) adunk, amely a polimerizáeió során képződő láncok hosszát korlátozza. Azt tapasztaltuk, hogy az ojtás során a szilikongyantába beépülő hidrofil polimer egységek lánchosszát csökkentő anyagok felhasználásával javítható az átlátszó termékek (példáid kontaktlencsék) külalakja. A találmány szerinti eljárást az oltalmi kör korlátozása nélkül az alábbi példákban részletesen ismertetjük. Amennyiben egyebet nem közlünk, a részmennydségeken súlymészeket, a mennyiségi arányokon pedig súlyarányokat értünk. 1. példa Az alábbi összetételű szilikon-keveréket kontaktlencse-formába töltjük: 78 g dimetil-polisziloxán, amelymek mindkét láncvége (OH3)3(CH2—CH)SiO0 5 egységgel zárul, és 25 C°-on mért viszkozitása 2000 cP, 25 g kopolimer, amely (CH3)3Si00, (CHS) (CH2 = =CH)SiO és Si02 egységekből áll, és a felsoiolt egységeket 2,5:0,4:3,5 számarányban tartalmazza, 5,5 g kopolimer, amely (CH3)3HSiO05 és Si02 egységekből áll, és a felsorolt egységeket 2/1 számarányban tartalmazza, és 0,001 g platina (oktilalkobolos oldat formájában). A lencseformát nyomás alatt zárva tartjuk és 120 C°-ra fűtjük fel. A formát 3 órán át ezen a hőmérsékleten tartjuk, majd a szilikongyanta-komponensek polimerizációjának lezajlása után a kész lencsét kiemeljük a formából. A kapott lencséket ezután szabad levegőn higanygőz-kvarclámpával sugározzuk be. Sugárforrásként Philips 0Z4 típusú csíraölő lámpát használunk fel, amelynek teljesítménye 4 W, és amely 1849 A és 2537 A hullámhosszú sugarakat bocsát ki. A lencséket konvex oldalukon 15 percig, majd konkáv oldalukon ismét 15 percig sugározzuk be; a lencséket a lámpától 3 cm távolságra helyezzük el. Ezután a lencséket egy reakcióedénybe töltött, előzetesen desztillációval tisztított, N-vinil-pirrolidonba merítjük. Az oldott oxigén tisztított nitrogénáram bevezetésével űzzük ki a folyadékból. A reakcióedényt 30 percig 130 C-on tartjuk, majd a lencséket kiemeljük a reakcióedényből, és a reagálatlan vinilpirrolidőn eltávolítása érdekében vízzel mossuk. A lencsék kiindulási súlyukra vonatkoztatva 4,15 súly% pirroildon-vegyiiletet vesznek fel. Egy másik kísérletben az ojtási reakciót 130 C"-on 1 órán át végezzük. Ebben az esetben a lencsék kiindulási súlyukra vonatkoztatva 4,6 súly% pirrolidon-vegyületet vesznek fel. 2. példa Az 1. példában ismertetett módon szilikongyanta-lencséket állítunk elő, és a lencséket a későbbiekben ismertetésre kerülő módon az 1. példában megadott típusú lámpával sugározzuk be. A besugárzott lencséket az 1. példában közöltek szerint 30 percig 130 C°-on N-vinil-pirrolidonnal kezeljük. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
