180449. lajstromszámú szabadalom • Zárt, réglalap keresztmetszetű, szalagból kialakított érintkező-hüvely professzionális (hangfrekvenciás) csatlakozók részére
3 180449 4 Ezen túlmenően ez a kontaktus líra-hüvely mechanikusan is hibás konstrukció, túlságosan merev. A K keresztmetszetnél az anyag kifárad, maradó alakváltozás lép fel; emiatt a d-2e líranyílás megnövekszik, és így az üzembiztos elektromos érintkezéshez szükséges kontakt-rugóerő lecsökken. Még inkább előáll ez a helyzet, ha az érintkező csapot bedugaszoláskor az egytengelyűségtől eltérően (ferdén) csatlakoztatjuk. A líra-érintkező rövid M hosszúságú karhossza miatt olyan maradó alakváltozás lép fel a K keresztmetszetnél, mely a líra kinyílását eredményezi; tehát a líra-hüvely tönkremegy. Ezt a hüvelyt régi, csapos elektroncső-foglalatoknál alkalmazták. A 4. ábra szerinti megoldás az ún. „hasított” érintkezőhüvely. Hibái hasonlóak a 3. ábra szerinti lírás érintkezőhöz. Ezt a hüvelyt a „novál” elektroncső-foglalatoknál alkalmazták. Az 5. ábra a jelenleg legelterjedtebb csatlakozó érintkező hüvelyt ismerteti, például ilyent alkalmaz az ITT CANNON az 0 2,5 mm-es csapokkal felszerelt XLR—3 (PAT. 2869095) csatlakozónál. Ez a konstrukció forgácsolási technológiával (esztergálás és marás) kialakított munkadarab, ezért drága. További hátránya, hogy túlságosan merev (nem elasztikus): ferde dugaszoláskor a felhasítás a méretezettnél (H+2e) jobban szétnyílik, és a kicsiny M felhasítási hossz miatt a K keresztmetszetnél maradó alakváltozás lép fel. Az ismertetésnél használt jelek a következő tartalmúak: H = felhasítás nyugalmi állapotban, 2e = elmozdulás, dugaszoláskor fellépő hasítási méretbővülés, H + 2e = hasítási méret dugaszolt állapotban. Ezek közül célszerű a H-f 2e hasítási méret jelentőségét elemezni. Ez a H+2e hasítási méret ugyanis dugaszolt állapotban nem állandó, tehát a hasítás élei nem párhuzamosak. A dugaszolási oldalon a hasítás nagyobb, mint H + 2e hasítási méret, a hasítás befejezésénél a K keresztmetszet helyen pedig csak H felhasítás értékű, tehát a felhasítás élei dugaszolt helyzetben párhuzamos helyett szöget zárnak be. Ez azt jelenti, hogy a csatlakozó-hüvely a dugaszcsapot nem öleli teljes felületén körül, sőt még két M hosszúságú vonalon sem történik meg az érintkezés; az elektromos kapcsolódás csak két rövid vonalszakaszra korlátozódik, ahol az érintkező vonalak hosszúsága az M hosszúságnál sokkal kisebb. További hibája ennek a konstrukciónak, hogy a hüvely furata nem (vagy csak igen körülményesen) készíthető ki például galvanizálással, nemesfém-bevonattal; ezért az egész hüvely anyagát igen jó minőségű, villamos kontaktra alkalmas drága anyagból kell elkészíteni; és ha forgácsolással alakítják ki, akkor ennek a drága anyagnak egy része forgácsolási hulladékba kerül. A 6. ábra továbbfejlesztett változata a 2. ábrán ismertetett megoldásnak, melynek haladó jellege, hogy amíg az utóbbinál két ponton történt az érintkezés, az előbbinél három pontra bővült, így ennek a három-nyelves hüvelynek kisebb az átmeneti ellenállása. Ezt a konstrukciót az oktál- és lokál típusú csőfoglalatokban alkalmazzák. A 7. ábrán egy hengerestől eltérő csap-hüvely konstrukciót mutatunk be; ilyet alkalmaz a TUCHEL—KONTACT cég a T 3081 3S Típus-jelzésű dugó, T 3080/2 3S típus-jelzésű függő hüvely, valamint T 3079/2 3S típus-jelzésű dugó konstrukciókban, és a keresztsines dugó-hüvely termékcsaládnál. A csatlakozó dugó d vastagsági méretű dugaszlapja a hüvelyek nyugalmi állapotú H felhasításméretét A irányú dugaszoláskor E irányban 2e elmozdulás nagyságban szétfeszíti. A kapcsolódás a hüvelyek élei és a dugaszlap két oldala között jön létre; ez a kapcsolat igen agreszszív, a hüvelyek élei a dugaszlapba belemarnak. Ha a dugaszlap az elektromos kapcsolódást elősegítő galvánbevonattal van ellátva, akkor néhány dugaszolás után'a hüvelyek élei a galvánbevonatot a dugaszlap mindkét oldaláról lemarják; ezután az elektromos kapcsolat a dugaszlap anyaga és hüvelyek élei között jön létre, és mivel a dugaszlap alapanyaga kontaktus szempontból rosszabb minőségű, mint a reá felvitt galvánréteg, ezért idővel az átmeneti ellenállás megnövekszik, tehát a minőség óvhatatlanul leromlik. A 8. ábrán bemutatott forgási—hyperboloid csatlakozóhüvely műszakilag igen jó megoldású. Az elemi érintkezőszálak nyújtott csavarvonal mentén körülölelik a dugaszcsapot; emiatt az átmeneti ellenállás kicsiny, tehát igen megfelelő. A dugaszcsap és a hyperboloid hüvely között a kapcsolódás elasztikus, amiatt az elektromos kapcsolódást elősegítő galvánbevonatok 100000 dugaszolásnál is épek maradnak ; tehát igen kontaktbiztos a konstrukció. Ennek a hüvely-konstrukciónak egyetlen, de jelentős hátránya, hogy a gyártástechnológiája nehéz, ezért drága, a példaként bemutatott INTERCONNECTRON GMBH D—836 DEGCENDORF cég által gyártott hüvely—dugaszpár egyébként igen jó műszaki eredményt biztosít, kifejezetten haladó jellegű. A találmányi célkitűzésünk tehát az ismertetett hátrányokat kiküszöbölő, célszerűen professzionális elektroakusztikai (hangfrekvenciás) rendszerek csatlakozói részére alkalmas, összehangolt műszaki haladást és gazdasági előnyt képviselő érintkezőhüvely-konstrukciós kidolgozása, mely pontvagy vonalszerű érintkezés helyett felületen történő kapcsolódást eredményez csökkentve a felületegységre ható nyomóerőt ; csökkenti az átmeneti ellenállást és az idő függvényében állandósítja úgy, hogy megkíméli a kontaktus-pár érintkező felületeit, illetve az azokon szükségszerűen alkalmazott nemesfémbevonatokat. A találmányi célkitűzést elértük egy olyan érintkezőhüvely-konstrukcióval, melynek jellemző adatai a következők: (Lásd: 9. ábra). 0 d = dugaszcsap-átmérője, nemzetközi szabvány szerint V = vastagsági mérete 0,05d< V<0,ld D = oldal a hüvely belső magassági mérete, l,ld<D<l,35d 5 10 13 20 25 30 35 40 4:5 50 55 60 65 2
