180438. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oxotia-vegyületek előállítására
11 180 438 12 fénkarboxamid, olvadáspont : 169—170 °C (dietiléterből végzett átkristályosítás után; 10 g 2,3-dihidro-2-oxo-benzo[b]tiof énből és 15,4 g N-(4-fluorfenil)-karbamidsavfenilészterből kiindulva), N-(4-klórfenil)-2-oxo-2.3-dihidro-3-benzo[b]tiofénkarboxamid, olvadáspont: 159—161 °C (metanol és víz elegyéből végzett átkristályosítás után; 10 g 2.3- dihidro-2-oxo-benzo[b]tiofénből és 16,5 g N-(4-klórfenil)-karbaminsavfenilészterből kiindulva), N-fcnil-2-oxo-2,3-dihidro-3-benzo[b]tiofénkarboxamid, olvadáspont: 146—147 °C (metanol és víz elegyéből végzett átkristályosítás után; 10 g 2,3- dihidro-2-oxobenzo[b]tiofénből és 14,2 g N-fenil-karbaniinsavfenilészterből kiindulva), N-(2-tiazolil)-2-oxo-2,3-dihidro-3-benzo[b]tiofénkarboxamid, olvadáspont : 288 °C (dimetilformamid és víz elegyéből végzett átkristályosítás után ; 7,5 g 2.3- dihidro-2-oxo-benzo[b]tiofénből és 11 g N-(2- tiazolil)-karbaminsavfenilészterből kiindulva). 4. példa Az 1. példa szerinti módon eljárva 10 g 2,3-dihidro-2-oxo-benzo[b]tiofént reakcióba hozunk 14,3 g N-(2-piridil)-karbaminsavfenilészterrel. A reakcióelegyet 16 órán át keverjük szobahőmérsékleten, majd sósav és víz elegyébe öntjük, így barnás ibolyaszínű csapadékot kapunk, ezt leszűrjük és 3000 ml acetonban vísszafolyató hűtő alkalmazásával forraljuk. Az oldhatatlan kristályos anyagot leszűrjük, és a szűrletet körülbelül 300 ml térfogatra bepároljuk. A hidegen kikristályosodott anyag azonos az első kristályos termékkel. Az így kapott N(2-piridil)-2-oxo-2,3-dihidro-3-benzo[b]tiofénkarboxamid 280 °C felett olvad. 5. példa 5,9 g 50%-os nátriumhidrid-ásványolaj szuszpenzió és 180 ml hexametilfoszforsavtriamid szuszpenzióját hűtés közben cseppenként összekeverjük 18,2 g 2,3-dihidro-2-oxo-benzo[b]tiofén 60 ml hexametilfoszforsavtriamiddal készített oldatával, eközben a reakcióelegy hőmérsékletét 15 °C alatt tartjuk. A reakcióelegyet egy órán át keverjük szobahőmérsékleten, majd külső hűtés közben részletekben hozzáadunk 30,4 g N-(3-klórfenil)-karbaminsavfanilésztert. A reakcióelegyet 16 órán át keverjük szobahőmérsékleten, majd 100 nd 2 n sósav és 1000 g jég elegyére öntjük, ekkor olaj szerű anyag válik ki, ez néhány óra állás után kikristályosodik. A kristályokat összegyűjtjük és 300 ml dietiléterben feloldjuk. Az oldatot vízzel mossuk, a szerves fázist elválasztjuk, nátriumszulfát felett szárítjuk és szárazra pároljuk. A maradékot éterből átkristályosítjuk, így N-(3-klórfenil)-2-oxo-2,3-dihidro-3-benzo[b]tiofénkarboxamidot kapunk, amelynek olvadáspontja 175—177 °C. 6. példa 7 g N-(3-klórfenil)-2-oxo-2,3-dihidro-3-benzo[bjtiofénkarboxamid 200 ml acetonnal készített, forrásban levő szuszpenziójához 2 ml morfolint adunk, minden oldatba megy. A tiszta oldatot lehűtjük, és 250 ml petroléterrel felhígítjuk, ekkor kikristályosodik az N-(3-klórfenil)-2-oxo-2,3-dihidro-3-benzo[b]tiofénkarboxamid morfolinsója, leszűrjük és megszárítjuk. Olvadáspont: 172,5—173,5 °C. 7. példa 2,2 g N-(3-klórfenil)-2-oxo-2,3-dihidro-3-benzo[b jtiofénkarboxam időt 7,5 ml n nátriumhidroxid-oldat és 30 ml víz el egyében kissé felmelegítünk, körülbelül 50 °C hőmérsékleten minden oldatba megy. Az oldatot összekeverjük 1,1 g cinkszulfát - heptahidrát 5 ml vízzel készített oldatával, az N-(3-klórfenil)-2-oxo-2,3-dihidro-3-benzo[b]tiofénkarboxamid-cinksó kristályos csapadékot körülbelül 30 perc múlva leszűrjük és megszárítjuk. A só körülbelül 172 °C-on olvad (gázfejlődés közben). 8. példa 1,93 g 50%-os nátriumhidrid-ásványolaj szuszpenzió 50 ml tetrahidrofuránnal készített szuszpenziójához keverés közben, 10—20 °C hőmérsékleten hozzácsöpögtetjük 6 g 2,3-dihidro-2-oxo-benzofbjtiofén 40 ml tetrahidrofuránnal készített oldatát. Az elegyet 30 percen át szobahőmérsékleten keverjük, majd lassan hozzácsöpögtetünk 5,5 g 3-fluor-fenilizoeianátot, ekkor exoterm reakció játszódik le. A reakcióelegyet egy órán át szobahőmérsékleten, majd egy órán át 40 °C-on keverjük, ezután 500 ml jeges víz és 50 ml 2 n sósav elegyére öntjük, a kezdetben olajszerű, majd kristályosodó csapadékot leszűrjük, és aeeton-petroléter elegyből átkristályosítjuk. így N-(3-fluorfenil)-2-oxo-2,3-dihidro-3-benzo[b jtiofénkarboxamidot kapunk, amelynek olvadáspontja 169—171 °C. 9. példa 20 g N-(3-klórfenil)-2-oxo-2,3-dihidro-3-benzo[bjtiofénkarboxamidot 250 ml acetonban szuszpendálunk, és összekeverjük 66 ml n nátriumhidroxidoldattal, ekkor oldat keletkezik. Ezt szárazra pároljuk, a bepárlási maradékot először toluollal, majd dietiléterrel elkeverjük, leszűrjük és megszárítjuk. így N-(3-klórfenil)-2-oxo-2,3-dihidro-3-benzo[b]tiofénkarboxamid nátriumsót kapunk, amelynek olvadáspontja 255 °C feletti. 10. példa Az 1. példa szerinti módon állíthatjuk elő továbbá az alábbi vegyiileteket : N-(2,4-diklórfenil)-2-oxo-2,3-dihidro-3-benzo[b]tiofénkarbcxamid, olvadáspont: 201—203 °C (12 g 2.3- dihidro-2-oxo-benzo[b]tiofénből és 22,5 g N -(2,4-diklórfenil)-karbaminsavfenilészterből kiindulva), N-(4-metoxifenil)-2-oxo-2,3-dihidro-3-benzo[b]tiofénkarboxamid, olvadáspont: 181—183 °C (12 g 2.3- dihidro-2-oxo-benzo[b]tiofénből és 19,4 g N-(4-metoxifenil)-karbaminsavfenilészterből kiindulva), N-(2-metilfenil)-2-oxo-2,3-dihidro-3-benzo [b] tiofénkarboxamid, olvadáspont: 153—155 °C (12 g 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6
