180438. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oxotia-vegyületek előállítására
13 180 438 14 2.3- dihidro-2-oxo-benzo[b]tiofénből és 18,1 g N-(2- -metilfenil)-karbaminsavfenilészterből kiindulva), N-(3,5-bisz-trifluormetilfenil)-2-oxo-2,3-dihidro-3- -benzo[b]tiofénkarboxarnid, olvadáspont: 169—171 °C (7,5 g 2,3-dihidro-2-oxo-benzo[b]tiofénből és 17,5 g N-(3,5-bisz-t.rifluormctilfenil)-karbaminsavfenilészterből kiindulva), N-(4-metilfenil)-2-oxo-2,3-dihidro-3-benzo[b]tiofénkarboxamid, olvadáspont: 176—179 °C (12 g 2,3- dihidro-2-oxo-benzo[b]tiofénből és 18,1 g N-(4- -metilfenil) -karbaminsavfenilészterből kiindulva), N-(4-etoxifenil)-2-oxo-2,3-dihidro-3-benzo[b]tiofénkarboxamid, olvadáspont: 149—151 G (20,5 g N-(4-etoxifenil)-karbaminsavfenilészterből és 12 g 2.3- dihidro-2-oxo-bcnzo[b]tiofénből kiindulva), N-(4-brómfenil)-2-oxo-2,3-dihidro-3-benzo[b]tiofénkarboxamid, olvadáspont: 178—180 °C (7,5 g 2,3- -dihidro-2-oxo-benzo[b]tiofénből és 14,6 N-(4- -brómfenil)-karbaminsavfenilészterből kiindulva), N-[3-(5-metilizoxazolil)]-2-oxo-2,3-dihidro-3-benzo[b]tiofénkarboxamid, olvadáspont: 194—196 °C, N-(2-metoxikarbonilfenil)-2-oxo-2,3-dihidro-3-benzo[b]tiofénkarboxamid, olvadáspont: 147—149 °C, valamint annak hidrolízisével az N-(2-karboxifenil)-2-oxo-2,3-dihidro-3-benzo [b ]tiofénkarboxamid, N-(3,4-dimetoxifenil)-2-oxo-2,3-dihidro-3-benzo[b]tiofénkarboxamid, olvadáspont: 194—196 °C (12 g 2,3-dihidro-2-oxo-benzo[b]tiofénből és 21,8 g N-(3,4-dimetoxifenil)-karbaminsavfenilészterből kiindulva), N-(2-metoxifenil)-2-oxo-2,3-dihidro-3-benzo[b]tiofénkarboxamid, olvadáspont: 140—142 °C (12 g 2.3- dihidro-2-oxo-benzo[b]tiofénből és 19,5 g N-(2- -metoxifenil)-karbamínsavfenilészterből kiindulva), N-(3,4-diklórfenil)-2-oxo-2,3-dihidro-3-benzo[b]tiofénkarboxamid, olvadáspont: 192—194 °C (17,9 g 2.3- dihidro-2-oxo-benzo[b]tiofénből és 16,9 g N-(3,4-diklórfenil)-karbaminsavfenilészterből kiindulva). 11. példa 470 mg (2,11 mmól) 2-oxo-2,3-dihidro-3-benzo-[b]tiofénkarbonsavetilétert és 206 mg (2,22 mmól) anilint 5 órán át forralunk visszafolyató hűtő alkalmazásával 3 ml xilolban. Lehűlés után a terméket 3 ml hexán hozzáadásával lecsapjuk. 5 ml éterrel való további hígítás és keverés után kristályos N-fenil-2-oxo-2,3-dihidro-3-benzo [b jtiofénkarboxamidot kapunk, amelynek olvadáspontja 140—142 °C, ezt leszűrjük. Hasonlóképpen eljárva állítjuk elő az N-butil-2,3-dihidro-2-oxo-2-benzo[b]tiofénkarboxamidot és az N-benzil-2,3-dihidro-2-oxo-3-benzo[b]tiofénkarboxamidot. 12, példa 6,0 g (32,5 mmól) 5-klór-2,3-dihidro-2-oxo-benzo[bjtiofén 75 ml hexametilfoszforsavtriamiddal készített, 5 °C hőmérsékletre hűtött oldatához 1,63 g nátriumhidridet (5%-os szuszpenzió) adunk és az elegyet a hidrogénfejlődés megszűnéséig keverjük (körülbelül 10 perc). Ezután a hűtő fürdőt eltávolítjuk, és a reakcióelegyet egy órán át keverjük szobahőmérsékleten. Újabb lehűtés után részletekben hozzáadunk 8,43 g N-(3-klórfenil)-karbaminsavfenilésztert. Az adagolás befejezése után az elegyed egy órán át szobahőmérsékleten állni hagyjuk, majd 1 liter jeges víz és 20 ml 2 n sósav elegyébe önt jük és 2x300 ml etilacetáttal extraháljuk. Az egyesített extraktumokat vízzel háromszor mossuk és magnéziumszulfát felett szárítjuk. Vákuumbár való bepárlás után N-(3-klórfenil)-5-klór-2,3- -dihidro-2-oxo-benzo[b]tiofénkarboxamid marad vissza kristályos alakban. Ezt 100 ml 1:1 arányú éter-hexán eleggyel, majd hexánnal mossuk, és vákuumban szárítjuk. így csaknem színtelen kristályokat kapunk, amelyeknek olvadáspontja 160— 163 °C. Hasonlóképpen eljárva állíthatjuk elő az N-(2- -tiazol)-5-4dór-2,3-dihidro-2-oxo-benzo[b]tiofénkarboxamidot, amelynek olvadáspontja 296—299 °C és az N-fenil-5-klór-2,3-dihidro-2-oxo-benzo[b]tiofé ikarboxamidot, amelynek olvadáspontja 170— 172 °C. A kiindulási anyagként alkalmazott 5-klór-2,3- -dihidro-benzo[b]tiofént az alábbi módon állíthatjuk elő. 8.00 g (35,3 mmól) 5-klór-2-benzo[b]tíofénkarbonsav-metilésztert, amelynek olvadáspontja 254— 255 °C, 10 ml hidrazinhidráttal 45 percen át forralunk visszafolyató hűtő alkalmazásával 100 ml abszolút etanolban. A lehűtött szuszpenziót 100 ml jeges vízzel felhígítjuk, és a terméket leszűrjük. 2x40 ml metanollal mossuk, és vákuumban szárítjuk. így 5-klór-2-benzo[b]tiofénkarbonsavhidrazi dot kapunk, amelynek olvadáspontja 254—255 °C 7,5 g (33,1 mmól) 5-klór-2-benzo[b]tiofénkarbonsavhidrazid 100 ml jégecettel készített és 15 °C-ra hűtött szuszpenzióját keverés közben csöppenként összekeverjük 2,51 g nátriumnitrit 5 ml vízzel készített oldatával. A teljes oldódás elérése céljából további 100 ml jégecetet adunk hozzá. Ezután az elegyet szobahőmérsékleten 15 percen át keverjük, majd 500 ml jeges vízzel elegyítjük. A kivált 5- - klór-2-benzo [b jtiofénkarbonsavazidot leszűrjük, jeges vízzel kimossuk és 200 ml metilénkloriddal készített oldatát a vizes fázis elválasztása után magnézium szulfát felett szárítjuk. Az oldószert vákuumban 20 °C hőmérsékleten ledesztilláljuk, sárgásszínű kristályok maradnak vissza, amelyeknek olvadáspontja 90—91 °C. 7.0 g (28,3 mmól) 5-klór-2-benzo[b]tiofénkarbonsavazidot 15 ml abszolút alkoholban feloldunk és 6 órán át visszafolyató hűtő alkalmazásával forraljuk. Ezután az oldatot vákuumban bepároljuk és 30 ml metanolból átkristályosítjuk. Így 2-etoxikarbonilamino-5-klór-benzo[b]tiofént kapunk barnásszínű kristályok alakjában, amelyek 133—135 °C-on olvadnak. Az anyahíg maradékából szilikagélen végzett kromatografálással és az eluálást benzollal végezve további termékmennyiséget nyerhetünk ki. 37,1 g (145,2 mmól) 2-etoxikarbonilamino-5-klór-benzojbjtiofén, 300 ml jégecet, 50 ml víz és 50 ml tömény kénsav elegyét 75 percen át forraljuk visszafolyató hűtő alkalmazásával. A lehűlt reakcióelegyet 5 liter jeges vízbe öntjük, ekkor az 5- -klór-2,3-dihidro-2-oxo-benzo [b ]-tiofén kristályosán kiválik, leszűrjük és vízzel jól kimossuk. A nedves nyersterméket 300 ml metilénkloridban felold-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7
