180438. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oxotia-vegyületek előállítására

9 180 408 10 vonatok készítéséhez alkalmas szerves oldószerek­kel vagy oldószerelegyekkel előállított lakk-oldato­kat, alkalmas cellulóz-készítmények, így acetilcellu­­lózftalát vagy hidroxipropilmetilcellulúlózftalát ol­datait. A tablettákhoz vagy drazsé-bevonatokhoz színezőanyagokat vagy pigmenteket adhatunk, pél­dául a különböző hatóanyagdózisok azonosítása vagy megjelölése céljából. További orálisan alkalmazható gyógyászati ké­szítmények a zselatinból készített összezárható kap­szulák, valamint a lágy, lezárt, zselatinból és lágyí­tóból, így zselatinból vagy szorbitból készített kap­szulák. Az összezárható kapszulák a hatóanyagot szemcse alakjában, például töltőanyagokkal, így laktózzal, kötőanyagokkal, így keményítőkkel és/ vagy tapadást gátló anyagokkal, így talkummat vagy magnéziumsztearáttal és adott esetben stabi­­lizátorokkal összekeverve tartalmazzák. A lágy kap­szulákban a hatóanyag előnyösen alkalmas folya­dékokban, így zsírolajokban, paraffinolajban vagy folyékony polietilénglikolokban, oldva vagy szusz­­pendálva van jelen, stabilizátorokat is adhatunk a kapszulához. Rektálisan adagolható gyógyászati készítmé­nyekként például a végbélkúpok jöhetnek szóba, amelyek a hatóanyag és a kúp-alapanyag kombi­nációjából állnak. Kúp-alapanyagként alkalmasak például a természetes vagy szintetikus trigliceri­­dek, paraffinszénhidrogének, polietilénglikolok vagy hosszabb szénláncú alkanolok. Alkalmazhatunk rektális zselatinkapszulákat is, amelyek a ható­anyag és az alapmassza kombinációjából állnak, az alapmasszához felhasználhatók például a folyékony trigliceridek, polietilénglikolok vagy paraffinszén­hidrogének. Parenterális adagolás céljára elsősorban a ható­anyag vízoldható formájának, például valamely vízoldható sójának a vizes oldatai felelnek meg, továbbá a hatóanyag szuszpenziói, így a megfelelő olajos injekciós szuszpenziók, ekkor alkalmas lipo­­fil oldószereket vagy vehikulumokat, így zsírolajo­kat, például szezámolajat vagy szintetikus zsírsav­­észtereket, például etiloleátot vagy triglicerideket alkalmazunk, valamint a vizes injekciós szuszpen­ziók, amelyek viszkozitást növelő anyagokat, pél­dául nátriumkarboximetilcellulózt, szorbitot és/ vagy dextránt és adott esetben stabilizátorokat is tartalmaznak. A helyileg alkalmazható gyógyászati készítmé­nyek például a bőr kezelésére a folyadékok (lotion) és krémek, amelyek folyékony vagy félig szilárd olaj-a-vízben vagy víz-az-olajban emulziót tartal­maznak, valamint a kenőcsök (az ilyen készítmé­nyek előnyösen konzerválószert tartalmaznak), a szem kezelésére a szemcseppek, amelyek az aktív vegyületet vizes vagy olajos oldatban tartalmazzák és a szemkenőcsök, amelyeket steril formában állí­tunk elő, az orr kezelésére porok, aeroszolok (ugyan­olyanok, amelyeket a légutak kezelésére használ­nak), valamint durva porok, amelyek gyors inhalá­lással az orrlyukakon át juttathatók be a szervezet­be és az orreseppek, amelyek az aktív vegyületeket vizes vagy olajos oldatban tartalmazzák, vagy a száj lokális kezelésére az elszopogatható bonbonok, ame­lyek az aktív vegyületet valamely, általában cukor­ból és gumiarábikumból vagy tragantból készített masszában tartalmazzák, amely masszákhoz ízesítő­­anyagokat is adhatunk, valamint a pasztillák, ame­lyek az aktív anyagot valamely közömbös masszá­ban, például zselatinból és glicerinből vagy cukor­ból és gumi arábikumból álló masszában tartal­mazzák. A találmány szerinti eljárással előállítható gyó­gyászati készítményeket, amint a fentiekben már említettük, gyulladásgátló, fájdalomcsillapító, uri­­caciduriára ható, antiallergén és/vagy thromboliti­­kus szerként alkalmazhatjuk. A napi adag, ami elsősorban a kezelendő szervezet állapotától és/vagy az indikációtól függ, körülbelül 70 kg súlyú meleg­vérű esetén körülbelül 300 mg -— körülbelül 1 g. A találmány szerinti eljárás foganatosítására az oltalmi kör korlátozása nélkül az alábbi kiviteli pél­dákat adjuk meg. 1. példa 16 g 50%-os nátriumhidrid-ásványolaj diszper­zió és 500 ml hexametilfoszforsavtriamid szuszpen­zióját hűtés közben cseppenként összekeverjük 50 g 2,3-dihidro-2-oxo-benzo[b]tiofén 200 ml hexa­­metilfoszforsavtriamiddal készített oldatával, eköz­ben a hőmérsékletet 15 °C alatt tartjuk. Az elegyet egy órán át keverjük szobahőmérsékleten, majd külső hűtés közben részletekben hozzáadunk 77 g N-(2-fhiorfenil)-karbaminsavfenilésztert. A reak­­cióelegyet 16 órán át keverjük szobahőmérsékleten, majd 300 ml 2 n sósav és 3000 ml jeges víz elegyébe öntjük. Olajszerű anyag válik ki, amely körülbelül 2 óra múlva kristályosodik. A kristályos terméket az oldószerrel együtt 1000 ml dietiléterben feloldjuk, és az oldatot vízzel mossuk. A szerves fázist el­választjuk, nátriumszulfát felett szárítjuk és szá­razra pároljuk. A nyers terméket dietiléterből át­kristályosítjuk, így N-(2-fluorfenil)-2-oxo-2,3-di­hidro-3-benzo [b jtiofénkarboxamidot kapunk, amelynek olvadáspontja 155—156 °C. 2. példa Az 1. példa szerinti módon eljárva állíthatjuk elő az N-(2,4-difluorfenil)-2-oxo-3,2-dihidro-3-ben­­zo[b]tiofénkarboxamidot, amelynek olvadáspontja 158—161 °C (izopropanol-petroléter elegyből vég­zett átkristályosítás után), ekkor 10 g 2,3-dihidro­­-2-oxo-benzo[b]tiofénből és 16,6 g N-(2,4-difluor­­fenil)-karbaminsavfenilészterből indulunk ki. 3. példa Az 1. példa szerinti módon eljárva állítjuk elő az alábbi vegyületeket, amelyek a reakcióelegyből nyers kristályos anyagként válnak ki, ezek a kris­tályos anyagok nem zárnak magukba oldószert és közvetlenül átkristályosíthatók : N-(2-klórfenil)-2-oxo-2,3-dihidro-3-benzo[b]tiofén­­karboxamid, olvadáspont: 167—169 °C (izopropa­­nolból végzett átkristályosítás után; 12 g 2,3-di­­hidro-2-oxo-benzo[b]tiofénből és 19,2 g N-(2-klór­­fenil)-karbaminsavfenilészterből kiindulva), N-(4-f luorf enil) -2-oxo-2,3-dihidro-3-benzo [b ]tio-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom