180421. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3,4,5-trihidroxi-piperidin-származékok előállítására

5 180 421 6 Rt_______________R2 —G,H5 4-metoxi-benzoil-amino-metil­—H 4-toluolszulf amido-metil­—CH3 4-toluolszulfamido-metil­—CaH5 4-toluolszulf amido -metil. —C4H9 4-toluolszulfamido-metil­—Ç,H1S 4-toluolszulfamido-metil­—C9H19 4-toluolszulf amido-metil­—CUH23 4-toluolszulf amido -metil­— H benzolszulfamido-metil­—CH3 benzolszulfamido-metil­—C8H17 benzolszulfamido-metil­—H 4-klôr-benzolszulfamido-metil­—CHa 4-klôr-benzolszulf amido-metil­—H N’-metil-ureido-metil--(-CH2-NH-CO-NH-CH3) —CH3 N’-metil-ureido-metil­—C6H13 N’-metil-ureido-metil­—H N’-fenil-ureido-metil­— CH3 N’-fenil-ureido-metil­—C7H16 N’-fenil-ureido-metil­— H acetil-amino-metil­—CH3 acetil-amino-metil­—C2H6 acetil-amino-metil­—C8H17 acetil-amino-metil­—H propionil-amino-metil­—CH3 propionil-amino-metil­— H butiril-amino-metil­—C2H5 butiril-amino-metil­— H heptanoil-amino-metil­—CH3 heptanoil-amino-metil­— H n-nonanoil-amino-metil­—C8H13 n-nonanoil-amino-metil­— H N-metil-N -benzoil-amino-metil­—CH N-metil-N-benzoil-amino-metil­—H N’-metil-tioureido-metil-{-CH2-NH-CS-NH-CH3) —CH3 N’-metil-tioureido-metil­— H N’-fenil-tioureido-metil­(_CH?-NH-CS-NH-C6H6) —C4Hb N’-fenil-tioureido-metil­—H etoxikarbonil-amino-metil­— CH3 etoxikarbonil-amino-metil­—H metánszulfonil-amino-metil­(-CH2-NH-S02-CH3) — CH, metánszulfonil-amino-metil­—H dimetil-aminoszulfonil-amino-metil­[-CH2-NH-S02-N(CH3)2] — C2H5 dimetil-aminoszulfonil-amino-metil­—H n-butil-amino-metil­—CH3 n-oktil -amino -metil -— CH3 dimetil-amino-metil­—H karboxil- (—COOH) —H etoxikarbonil­—CH3 karboxil -—C8H17 karboxil-—CH3 etoxikarbonil­—H karbamoil- (—CONH2) —CH3 karbamoil­— H propánszulfoni l-amino-metil­( - CH2—NH - S02—C3-H7) — H hidroxi-metil­—CH3 hidroxi-metil­—H acetoxi-metü-Rt R2 — CH3 acetoxi-metil­— H oktiloxikarbonil­— CH3 oktiloxikarbonil­— C6H13 oktiloxikarbonil­— CH2—CH2—OH benzoil-amino-metil-— CH, (2-ciano-etil)-amino-metil­(-CH2-NH-CH2-CH2-CN) A találmány szerinti eljárással előállítható vegyii­­letek a gyógyászatban inhibitorként a következő indikációs területeken alkalmazhatók: praediabe­­tes, gastritis, székrekedés, a gyomor-béltraktus fer­tőzései, meteorismus, felfúvódások, caries, athero­sclerosis, magas vérnyomás, különösen pedig adi­­positas (elhájasodás), diabetes és hyperlipaemia. A találmány szerinti új vegyületeket a hatóanyag­ként tartalmazó gyógyszerkészítmények a hatás­spektrum kiszélesítése céljából a glükozid-hidro­­láz-inhibitorok kombinálhatok is oly módon, hogy e kombinációk tagjai egymást hatás szempontjából kölcsönösen kiegészítsék; az ilyen kombinált ké­szítményekben a találmány szerinti inhibitorok vagy egymással, vagy más, már ismert ilyen hatású inhibitorokkal kombinálhatok. így például előnyös lehet a találmány szerinti szacharóz -inhibitorok már ismert amiláz-inhibitorokkal való kombinálása. Egyes esetekben a találmány szerinti inhibitoro­kat előnyösen kombinálhatjuk más, már ismert orá­lis antidiabetikus szerekkel, mint a béta-citotrop szulfonil-karbamid-származékokkal és/vagy a vér­­cukorszintre ható biguanidokkal, vagy pedig a vér­­lipoid-szintjét csökkentő hatóanyagokkal, például k’ofibráttal, vagyis 2-(p-klór-fenoxi)-2-metil-pro­­pionsav-etilészterrel, továbbá nikotinsavval, kolesz­­tiraminnal vagy hasonlókkal is. A találmány szerinti eljárással előállítható ható­anyagokat gyógyszerkészítményekben alkalmazhat­­ji k önmagukban, hígítás nélkül, például porok alak­ja ban vagy zselatinkapszulába töltve, vagy pedig v vőanyagokkal kombináltan, a szokásos gyógy­szerkészítmények alakjában. A gyógyszerkészítmények a találmány szerinti inhibitorokat kisebb vagy nagyobb mennyiségi ará­nyokban, például 0,1% - 99,5%-ban tartalmazhat­ja k, nem toxikus, gyógyászati szempontból elfogad­ható inert vivőanyag kíséretében; vivőanyagként egy- vagy többféle szilárd, félszilárd vagy folyé­kony hígítószer, töltőanyag, továbbá adott esetben nsm toxikus, gyógyászati szempontból elfogadható inert gyógyszerészeti segédanyagok hozzáadásával. Az ilyen gyógyszerkészítményeket célszerűen ada­golási egységek, vagyis fizikailag különálló, meg­határozott mennyiségű inhibitort tartalmazó egysé­gok alakjában készítjük el, amelyek hatóanyagtar­talma a kívánt gátlóhatás eléréséhez szükséges mennyiség törtrészének vagy többszörösének felel meg. Az ilyen adagolási egységek 1, 2, 3, 4, vagy több egyszeri adagot, vagy pedig az egyszeri adag felét, harmadát vágj' negyedét tartalmazhatják. Az egyszeri adag célszerűen elegendő mennyiségű ható­­a nyagot tartalmaz ahhoz, hogy egy előre meghatá­rozott rend szerinti adagolás esetén a kívánt gátló­­hatást kifejtse, mi mellett a napi adag teljes egészét, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom