180282. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-metil-2-hidroxipropil-4-szubsztituált-piperazin-1-karboxilát-vegyületek előállítására

180.282 szükséges, hogy a kívánt karboxilát vegyület 9*1 aránya elegyét állítsak elő, füg^ a felhasznált oldószer típusától és a reak­ció hőmérsékletétől, általában elegendő Időt kell hagyni arra, hogy a termodinamikai egyensúly kialakuljon. Ezért szokásosan úgy járunk el, hogy figyeljük a karboxilát vegyület koncentrá­ciójának növekedését a Struktur Izomer koncentrációjához képest, és a reakciót akkor állítjuk le, ha további növekedést nem ta­pasztalunk. Az olvadékkal vagy az oldatban végzett reakcióknál a kiin­dulási anyagok elegyítésének sorrendje nem meghatározott. Mind­két kiindulási anyagot behelyezhetjük a reakcióedénybe, mielőtt azt melegíteni kezdjük, az amint felmelegitjük a megfelelő reakcióhómérsékletre, és azután adjuk hozzá az izobutilén-kar­­bonátot. A piperazin és az izobutilén-karbonát bisz-raelléktermékének a kívánt karboxilát-vegyületté történő átalakításakor, vagy a mellékterméket tartalmazó bármely keveréket, vagy az elkülöní­tett mellékterméket piperazinban, visszafolyató hütő alkalmazá­sával forraljuk, és figyeljük a karboxilát-vegyület keletkezé­sét. Ezenkívül valahányszor fennáll annak a lehetősége, hogy a piperazin vegyület mindkét amin részénél karbonát reakció léje fel, a kompetitiv mellékreakcióval keletkező bisz-melléktermek minimalizálható vagy elkerülhető, úgyhogy a piperazin vegyüle­­tet feleslegben alkalmazzuk. Szokásosan a vegyületet 2-3 mól egyénértéknyi feleslegben használjuk. A reakció előrehaladását bármely eljárással nyomon követhet­jük, mely alkalmas arra, hoçy a karboxilát-vegyület és a Struk­tur izomer relativ koncentrációját megállapítsa. Például a 2-me­­til-2-hidroxipropil-karboxilát-vegyület és az 1,l-dimetil-2-hid­­roxietil Struktur izomer aránya a çeminâlls dimetil-csoportok megfelelő EME adszorpcióé spektrumának összehasonlításával meg­határozható. Más eljárások, mint például nagynyomású folyadék kromatográfiás, vékonyrétegkromatográfiás és gázkromatográfiás eljárás segítségével is meghatározható a reakcióé légy ben jelen­lévő két izomer relativ mennyisége. A karboxilát-vegyület izolálása szokásos módszerekkel tör­ténhet. Például, a reakcióelegyet vizes és szerves fázisok kö­zött megosztjuk, a vizes fázist - ha szükséges - megsavanyitjuk, és az elkülönített fázisból a maradékot izoláljuk, majd átkris­­tályositjuk. Egy másik eljárás szerint a kívánt karboxilát-ve­gyület et a reakciónál felhasznált nem-poláros oldószerből köz­vetlenül kikristályos ithat juk. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek szubsztituensként gyógyászati célra alkalmas kinazolinokat tar­talmaznak, vagy olyan intermedierek, melyek ismert eljárásokkal, mint a fentiekben leírtuk, gyógyszerekké átalakithatók. Az el­járás szerint olcsó és nem toxikus kiindulási anyagok felhasz­nálásával jó kitermeléssel állíthatók elő az intermedierek, vagy hatóanyagok és a reakcióhoz foszgén nem szükséges. Az 1-6. példák mutatják, hogy a találmány szerinti eljárás­sal előállított elegy a kívánt 2-metil-2-hidroxi~propil-karboxi­­lát vegyületet a Struktur izomerhez képest 9:1 aranyban tartal­mazza. Az ELÍR analízis jelzi, hogy kinetikus utón a két izomer nyers elegye, majd a reakció előrehaladásával -termodinamikai utón nem várt, nagy mennyiségű kívánt karboxilát vegyület ala­kul ki. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom