180243. lajstromszámú szabadalom • Fúró- és fejtőkalapács belsőégésű motorhajtással

180243 A beeresztő szelepen keresztül az önmagában ismert por­­lasztón át robbanóképes keverék, vagy egy légszűrőn át tiszta levegő is szívható be. Bár ez a rendszer speciálisan a kétütemű elven működő belsőégésű motorokhoz alkalmas, ilymódon például a négyütemű motoroknál is úgynevezett feltöltést és ezzel tel­jesítménynövelést lehet elérni. A találmány szerinti megoldás különösen egyszerű és az ismert, belső égésű motor segítségével meghajtott fúró- és fejtőkalapácsokhoz kepest csupán egy bee­resztő szeledet, valamint eçy összekötő vezetéket igényel az el­különített ter kiömlőnyilásatól a motor beeresztő réséig. Ily módon a találmány szerinti megoldás gyakorlatilag nem jár súly­növekedéssel. A berendezés egyszerű felépítésének érdekében célszerű az, hogy a meghajtódugattyunak a hajtókar felőli oldala képezze a kalapács többi alkatrészétől elválasztott tér egy falrészét. Különösen a pneumatikus ütőmüvek esetében nem szükséges ezen .kivül további módosítás, mivel a hengerben ki- és be mozgó meg­­hajtódugattyu már a meghajtódugattyu és az ütődugattyu között lévő légpárnához képest toraitve van. A leválasztott térben a le­vegő, vaçy a keverék süritése a forgattyu löketének, valamint a holt-ternek a méretezésével bizonyos határok között a meghaj­tómotortól függetlenül optimálisan állítható be. Az ismert berendezésekhez képest, amelyekben az ütőmü forgattyuja és a meghajtómotor forgattyuja ugyan abban a térbefi van, a kalapács többi alkatrészétől elválasztott tér uj lehető­ségeket szolgáltat. A szokásos kétütemű motoroknál a levegő- ü~ zemânyagkeveréket a motor for gattyuaházába szívják be és az é­­gési tér expanziós fázisa alatt a forgattyusházban elősüritik. Röviddel az alsó holtpont elérése előtt a dugattyú az átömlő­­csatornát szabaddá teszi és az elősüritett keverék a forgattyua­­házból az égéstérbe áramolhat be. A forgattyu továbbiordulása­­kor azonban a forgattyuházban, valamint az át ömlőcsatornában is a nyomás csökken, úgyhogy a beáramlás az égési térbe lelassul. Ez okból az égési térnek csak részleges öblítése lehetséges. Ha azonban az öblltési nyomást növeljük a forgattyutér csökkenté­sével, úgy fennáll annak a veszélye, hogy a robbanóképes keve­rék túl nagy része mint öblltési veszteség, elégés nélkül távo­zik a kipufogó résen, ami ismét növelt üzemanyagfelhasználáshoz vezet. Azért, hogy az öblltési nyomást optimálisan illeszteni lehessen az öblltési folyamathoz, előnyös az, hogy az ütőmü forgattyuja a motor forgattyújához képest oly módon van elfor­gatva, hogy az ütőmü a motorhoz képest 10 - 60°-os forgattyu­­allásszöggel előbbre van. Ezáltal lehetséges az, hogy a motor­­dugattyu alsó holtállásából kiindulva, a íorgattyustengely to­vább fordulásánál kielégítő öblitőnyomás áll rendelkezésre mind­addig j amig abeeresztő. vagy átömlő nyílást a dugattyú ismét el nem zárja. Mivel az ütőmü a forgattyustengelyhez van csatolva, ez a forgattyuálláaszög mindég azonos. A gyakorlatban cégszerűnek bizonyult az, hogy a forgaty­­tyuk állásszöge egymáshoz képest 40°-Os. Ezáltal a beeresztő, vagy átömlő nyílások adott helyzeténél elérhető, hogy a beeresz­­tŐ, vagy átömlő nyílás elzáródásáig elégséges öblitőnyomás áll­jon rendelkezésre, ami az öblitőlevegő visszaáramlását megaka­dályozza és lényegesen jobb öblítést tesz lehetővé, mint ami a forgattyuház segítségével öblítve érhető el. Másfelől a beeresz­­tőn^ilás nyitásakor az Öblitőnyomás és az égéstérbeli nyomás közötti nyomásesés kicsi, úgyhogy az égési térben áramlás ala­3

Next

/
Oldalképek
Tartalom