180195. lajstromszámú szabadalom • Berendezés felül nyitott kokillában lévő olvadt fém keverésére
180195 többfázisú váltóáramú energia ellátó rendszert használhatunk fel a kokilla-keresztmetszetnek és egyéb kiviteli lehetőségeknek megfelelően. A 3* - 6. ábrákon bemutatott kiviteli példákban a gerjesztő tekercseket a vörösréz vezetőrudakra közvetlenül illesztjük. Ezek a vezetékek azonban az olvasztott fém sugárzó hőjétől felmelegednek, ezeken nagyerősségü. elektromos áram halad át és igy fennáll annak veszélye, hogy a gerjesztő tekercseket a túlzott melegedés tönkreteszi. A 8. ábra szerinti megoldásnál ezt a nehézséget elkerülhetjük a 32 gerjesztő tekercsekhez közel 31 vezetékrészben kialakított 30 csőjárat okkal, amelyeken át pl. hűtővizet vezetünk. A 32 gerjesztett tekercseket alkalmas módon közvetlenül is hüthetjük. A tekercsek tulmelegedésének veszélyét még úgy is csökkenthetjük, ha a 32 gerjesztő tekercseket a 8. ábrán látható módon 33 ferromágneses magokon át kötjük öszsze a 31 vezetékrésszel. Ezek a 33 ferromágneses magok előnyösen lemezekből rétegeitek is lehetnek. A 9. ábrán bemutatott folyamatos fémöntőberendezés négy köpennyel búr költ? vörösréz 111, 112, 113, és 114 falból felépített 110 kokillaból áll, amelyet vízzel hütenek. A felül nyitott 110 kokilla felett felszerelt 115 elektromágneses keverő olyan teret létesít, amely a kokilla függőleges tengelye körül forog és lefelé hatolva megfelelően keveri a 110 kokillában olvasztott fémet. A keverés következtében az olvasztott fémbe zárt könnyebb szennyeződések a kokilla közepe felé tömörülnek és a 110 kokillán belül egynemű kristályos anyagszerkezet épül fel. A 115 elektromágneses keverő a 110 kokilla felett elhelyezett, ezzel egybeeső tengelyű és a kokilla külső kerületével azonos keresztmetszetű 116 gyűrűt tartalmaz. A 116 gyűrű 117? 118, 119 és 120 oldalai négyszög keresztmetszetű, szilárd vörösréz anyagból tevődnek össze. A gyűrű ezen négy 117-120 oldalát a 110 kokilla közeli 111-113 falához vörösréz 121, 122 és 123 kengyellel kötjük össze. A kengyelek köré 124, 125 és 126 gerjesztő tekercset csavarunk, amelyet külön-külön háromfázisú váltóáramú energiaellátó rendszerhez úgy csatlakoztatunk, hogy a 124-126 tekercsek sorrendje a fázisok egymásra következésének feleljen meg. Az ilyen szerkezeti felépítés lényegében három önmagába^ zárt vezetőhurkot képez, amelyek közül az elsőt a 110 kokilla 111 és 112 fala, a 122 kengyel, a 116 gyűrű 117 és 118 oldala és a 121 kengyel alkotja; a második hurok a 110 kokilla 113 falából, a 123 kengyelből, a 116 gyűrű 119 oldalából és a 122 kengyelből áll; végül a harmadik hurkot a 110 kokilla 114 fala, a 123 kengyel, a 116 gyűrű 120 oldala és a 121 kengyel alkotja. Ezeknek az áramvezető hurkoknak mindegyikét 124? 125 és 126 gerjesztő tekercsek közül kettő-kettő gerjeszti, mégpedig az első hurkot a 124 és 125 tekercs, a másodikat a 125 és 126 tekercs, végül a harmadikat 126 és 124 tekercs. A tekercsek ezen hurkokban olyan áramot indukálnak, amelynek mágneses tere a 110 kokilla függőleges tengelye körül forog és lefelé behatol a kokillában olvasztott fémbe. A 115 elektromágneses keverő által létesített forgótér a 110 kokillában olvasztott fémbe Foucault-áramokat indukál, amelyek a forgó mágneses térre kölcsönösen ható további erőteret létesítenek. A mágneses erőterek ilyen köles önhat áa a következtében forbg az olvasztott fém a kokilla függőleges tengelye körül. 8
