180195. lajstromszámú szabadalom • Berendezés felül nyitott kokillában lévő olvadt fém keverésére
180195 A 116 gyűrű felső felületére ferromágneses anyagból álló 127 gyűrű alakú közös pólust szerelünk, három további úgyszintén ferromágheses anyagú 128, 129 és 130 pólus sarkot a 110 kokilla és 116 gyűrű között, a gyűrű alsó felületén helyezünk el. A 128- 150 sarkokat ferromágneses és a 116 gyűrű külső felületéhez illeszkedő Ul, 132, 133 és 134 lapokkal kapcsoljuk a 127 gyűrűhöz. A 10. ábrán látható módon a három 128-130 mágneses sarkot egyetlen lapból is képezhetjük és a 128-130 sarkok közötti rést nem-ferromágneses anyagból, pl. rozsdamentes acélból álló 135, 136 és 137 betétekkel töltjük ki. így a keverő berendezés belső felületén folyamatosan képződik olyan réteg, amely megakadályozza, hogy az olvasztott fémből származó freccsenések a 128-130 sarkok közötti résekbe tapadjanak. Ugyanilyen okból ki kell tölteni a 127 gyűrű, 116 gyűrű, a 128-130 sarkok és a 110 kokilla felső része közötti térközt. A ferromágneses 127 gyűrű, a 128-130 mágneses sarkok és a 131-134 lapok oíyan kis mágneses ellenállást ébresztő fluxus folyamot határoznak meg. amely a 116 gyűrű felett csökkenti a mágneses tér szóródását és süriti a 116 gyűrű alatti erőteret. A 128-130 sarkok ilyen elrendezése továbbá előmozdítja az erőtér nagyobb behatolását a 110 kokillába. Ilyen megoldással gyakorlatilag a behatolás hatékonyságát 50 % körüli értékkel növelhetjük. Az előzőkben ismertetett 115 elektromágneses keverő három áramvezető hurkát kiegészítve, a keverés hatékonyságát még úgy növelhetjük, ha a 110 kokilla felső része és a vörösréz 116 gyűrű között 140, 141, 142 és 143 pólusokat szinetrikuaan helyezünk el. Ezeket a pólusokat is egybefüggő 144 gyűrűként alakíthatjuk ki és a 11. ábra szerint a 140-143 pólusok közé nem-ferronágneses anyagból álló 145. 146, 147 és 148 betéteket helyezünk. A ferromágneses pólusok hatékonyságát még úgy is növelhetjük, ha a pólusokat és a 131» 132, 133 és 134 összekötő lapokat a 12. ábrának megfelelően lemezekből rétegeijük. Ezeknek a laminált pólusoknak 150 végeit az olvasztott fém felfreccsenésétől csatornaszerü 151 fedőlapokkal óvjuk, amelyek nem-ferromágneses anyagból, pl rozsdamentes acélból készülnek. A 13. ábrán bemutatott alumíniumot folyamatosan öntő berendezés egy pár 211 hosszirányú- és egy pár 212 keresztirányú falból összetett, hosszúkás, négyszögletes, vörösréz 210 kokillából áll. A kokilla nyitott felső része fölött 215 elektromágneses transzduktort helyezünk el. Ez a transzduktor szilárd, vörösréz 218, 219 vezető rudakból és zárt áramhurkot képező 216, 217 részekből épül fel. A 210 kokilla két hosszirányú 211 falával párhuzamos 218 rudpár és a kokilla két 212 keresztirányú falával párhuzamos három 219 vezetőrud határozza meg a zárt áramhurkot alkotó 216, 217 részeket. A 215 transzduktor a 210 kokilla felső részével párhuzamosan helyezkedik el, ezért a 216, 217 részek sikja lényegében párhuzamos a 213 olvasztott aluminium felszínével. A három keresztirányú vezetőrud köré 220, 221 és 222 gerjesztő tekercseket helyezünk el, amelyeket egyenként a háromfázisú váltóáram energia-ellátó rendszer különböző fázisához úgy kötünk, hogy a 220, 221 és 222 tekercsek sorrendje az egyefi áramfázisok egymásra következésével azonos legyen. Ennek követ«» keztében a 220, 221 tekercseken áthaladó áram a zárt 216 áramhurokban elektromos áramot indukál, a 221, 222 tekercseken áthaladó áram pedig a zárt 217 hurokrészben is áramot létesít. 7
