180192. lajstromszámú szabadalom • Berendezés szigetelőlemezek falakba való beverésére
180192 megtartja és biztosítja azt, hogy valamennyi lemez azonos irányban egy vonalban hatoljon be a falba. A befogópofa csőre ezen kívül megakadályozza a szigetelőlemezek megtörését. A tartóállvány a beverőkalapácsot tartja a helyes állásban. Ilymódon lehetővé válik a szigetelőlemezek biztos beverése a falba. A csőrben lévő horonynak lehetnek a beverés irányába haladó rovátkái, amibe a szigetelőlemez alakos kiképzése, különösképpen a hullámai belenyúlnak. Ezek a rovátkák megakadályozzák a csőrbe feszitett lemezek oldalirányú elcsúszását. Ha a találmány szerint a rovátkák kisebb hajlattal rendelkeznek mint az alakos kiképzés, például a szigetelőlemezek hullámai, akkor befeszitéskor a lemezek kissé deformálódnak rugalmasan és igy nátékmentesen rögzitődnek. A szigetelő lemezeknek a csőrbe való bevezetésének megkönnyítésére a csőr hornyát a külső részeken konikusan lehet kiszélesíteni. A találmány e^y további jellemezője szerint a csőrre alakzáróan felhelyezhető, célszerű módon fogantyúval ellátott feltét alkalmazható, amelynek a szigetelőlap homlokoldalán a befogására sekély vájata van. A laç peremét átfogó csőr ugyan a beverésnél a szigetelőlapot szilárdan tartja, de megakadályozza azt, hogy azt teljes egészében beverjük a falba. Ha azonban a találmány szerinti feltétet eléje helyezzük, akkor a szigetelőlemez gyakorlatilag teljes egészében beverhető a falba. Ilyenkor a sekély vájat csak az ütések átadására elegendő, mert a szigetelőlemez már csaknem teljes hosszában behatolt a falba és ezáltal biztosan van vezetve. A találmány szerinti berendezés további tökéletesítését azáltal lehet elérni, hogy a befogópofa, merőlegesen az ütés 1- rányához képest, a nyélnek megfelelő szakaszon osztott és mindkét rész játékmentesen fekszik egymásra. A szigetelőlemez beverése közben lép fel nevezetesen â befogópofa legnagyobb keresztirányú erő- és hajlító igénybevétele a nyél átmeneti szakaszában a csőrnél. A befogópofa osztott kivitele segítségével ezen a helyen az anyagtörés elkerülhető. A találmány szerinti berendezés előnyös kiviteli alakjánál. amelynél a befogópofa osztott, a nyél a konikus kiképzésű végevei bizonyos játékkal van beleillesztve a csőr konikus mélyedésébe. Ez a megoldás lehetővé teszi az ütés irányában az ütés csillapítás nélküli átadását a nélkül, hogy hátrányos keresztirányú erők felléphetnének. Egy további kiviteli alaknál, ami hasonlóképpen értékelhető, a nyélnek a csőrrel való összekötésére olyan vezetőhüvely szolgál, amelynek az e^yik végén a nyél vége részére szolgáló mélyedés van, a másik vegén pedig a csőr nyúlványa részére szolgáló furat van. Itt sem lép fel semmiféle keresztirányú erő, illetve hajlító igénybevétel a nyil és csőr közötti átmeneti szakaszon. A beverés alatt a hüvely a nyél ütési iránya mentén szabadon mozog, aminek következtében az ütési energia átadásának csökkenése meg van akadályozva. A hüvely és a nyél, illetve a osőr nyúlványa és a hüvely közötti megszorulás megakadályozására a találmány egyik ismérve szerint a nyílásokat olyan kenőanyaggal lehet bekenni, amelyek ezen kívül az oldalirányú ütések szempontjából csillapító hatásúak. A nyél, mint a közdarabként szolgáló befogópofa, a beverés irányában, a verőkalapács vezetésében szabadon eltolhatóan lehet vezetve. Ha a kalapácsban a nyél is forgatható, akkor a beverésre kerülő lemez egyszerűen állítható be. Az is lehetséges azonban, hogy olyan verőkalapácsot alkalmazunk, ami aorozat-2
