180192. lajstromszámú szabadalom • Berendezés szigetelőlemezek falakba való beverésére

180192 szerűen fes sitő-tokmánnyal van felszerelve. Ilyenkor a befogó­pofa nyele a verőkalapácsbe befogott végénél szögletes, előnyö­sen hatszögkereaztmetszetüre van kiképezve, aminek következté­ben egyszerűen lehet megfesziteni. Ha osztott nyelű befogópofát alkalmasunk, akkor a bevetésre kerülő lemez beállítása a nyél elforgatásával történik a csőr nyílásában vagy a minden esetben meglévő vezetőhüvelyben. A találmány szerint ezen kivül a verőkalapács egy lábakon álló olyan hidra van felszerelve, ami lábakon magasság szerint állítható és olyan kocáit tart, ami a bever és irányéira kereszt­ben a hidon el tud mozdulni, továbbá a bevetés irányába eltol­ható olyan szánnal van felszerelve, ami a verőkalapácsot tartja. Ezzel az egyszerű megoldással a verőkalapácsot gyorsan, fáradt­ság nélkül és pontosan lehet az egyes szigetelőlemezek beveré­­séhez a helyes helyzetbe állítani. Est követőleg lehet a szige­telőlemezt a falba beverni úgy, hogy a szükséges előtoló mozgást az eltolható szán biztosítja. A kocsit a hidon elmozdítható alaplapra lehet szerelni, a­­raelyen ez egymásban vezetett vezetőidomok segítségével függőle­ges irányban állithatóan van elhelyezve és állitócsavarok, vagÿ hasonlók segítségével magassági helyzete beállítható. Ez a meg­oldás lehetővé teszi a verőkalapács helyzetének finom beállítá­sát. Ha az alaplap úgy a felső oldalán, mint az alsó oldalán is fel van szerelve, vezetőidomokkal a kocsi vezető idomainak a meg­fogásához, akkor az alaplap alsó oldalára is fel lehet függeszt­ve erősíteni a kocsit. Ez azt a különleges előnyt szolgáltatja, hogy a verőkalapácsot nagyon mélyen, gyakorlatilag a talaj fö­lött közvetlenül is el lehet helyezni, aminek következtében a szigetelőlemezek beverése a falba közvetlenül a talaj, vagy a padló felett is lehetséges. A szán ezen kivül a kocsin olyan pneumatikus vagy hidrau­likus állitóhenger segítségével lehet eltolható, ami a szánnal ol^an áttételes hajtáson keresztül áll kapcsolatban, ami elő­nyös módon az állitóhenger dugattyú rudjára szerelt görgőből áll, ezen pedig olyan vonókötel van átvetve, aminek az egyik vé­ge a kocsin, a másik vége pedig a szánon van rögzítve. Az állit­­hatóhenger alkalmazásával a szigetelőlemezek bevetésénél a tar­tóállványnak átadott visszahatás egyszerű csillapítása lehetsé­ges. A javasolt áttételes meghajtás ugyancsak további csillapí­tást jelent, mert az ütéseknek a verőkalapácsra visszaható ha­tása megfelelően leosztva, csökkentett amplitúdóval hat a ko­csira és a tartóállványra. Ennek következtében a tartóállványt nagy és erős verőkalapács alkalmazása esetében is viszonylag könnyűre lehet méretezni. Végezetül előnyös a tartóállványra kerekeket szerelni és olyan tartó csövek segitségével a falon megtámasztani, amelyek előnyösen tipli segitségével vannak rögzítve. A kerekek lehető­vé teszik a tartóállvány kényelmes beállítását a fal mentén és a falon a megtámasztás megakadályozza azt, hogy a verőkalapács­­csal végzett munka közben a tartóállvány a megfelelő állásból eltolódjék. A rajzokon a találmány szerinti berendezés kiviteli pél­dái vannak feltüntetve. Ezek a következők» 1. ábrát a találmány szerinti ütőszerszám részben felmet­szett felülnézete, 2. ábra és 3. ábra» az 1. ábra II-II, illetve III-III vo­nala mentég vett metszet nagyobb léptékben, 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom