180127. lajstromszámú szabadalom • Csalétek és eljárás vetési varjak szelektív mérgezésére

180127 hogy a varjak a csalétket azonnal észrevegyék, de ne csoporto­suljanak a csalétek elfogyasztásakor, hanem a területen lehe­tőleg egyenletesen oszoljanak szét, így megközelítően elérhető, hogy egy-egy varjú csak egy tojást fogyasszon el és a csalétke­ken a madarak ne verekedjenek, mert ilyen esetben a csalétek és a benne levő méreganyag kárbavész, szétfolyik. A csalétket lakott területen, az állattartó telepet és a természetvédelmi területet kivéve mezőgazdasági területen rak­juk ki, mely terület 0—25 cm, előnyösen 0—3 cm magas növényzet­tel nem sűrűn borított, hogy a csalétkek felülről jól láthatók, könnyen észrevehetők legyenek, és ezáltal a megtalálás valószí­nűsége növekedjek. Varjankénb 2,72-5,29 db csalétket rakunk ki, ezáltal biz­tosíthatjuk azt, hogy egy vetési varjú legalább egy tojást el­fogyasszon. A varjak számát egyrészt a fészkek alapján fényké­pezéssel, másrészt a hajnalban a fészekből kiszálló és vissza* szálló varjak számolásával határozhatjuk meg hozzávetőlegesen. A csalétkeket a vetési varjak fészkelési idején a kotlási időszakban, igy március 15 és április 20. között rakjuk ki. A vetési varjak táplálkozási helyeit előzetesen megfigye­léssel állapítjuk meg. Ezt a megfigyelést minden kihelyezés e­­lőtt szükséges végrehajtanunk, mivel a területen folyó mezőgaz­dasági munkák és egyéb hatások miatt a varjak gyakran változ­tatják táplálkozási helyeiket a táplálékkiválasztástól és a za­varó hatásokból függően. A jól megválaszbobb báplálkozási he­lyeiken a vetési varjak a tojásokat néhány órán belül maradék­talanul felveszik. A mérgezések hatékonyságát a kihelyezéseket követő máso­dik, harmadik napon értékelhetjük. Az elpusztult vetési varja­kat a fészektelep fái alatt, a fészekben, valamint a fészekte­lep közelében lévő erdősávok, ligetek fái alatt összegyüjthet­­jük és számbavehetjük. A találmány szerinti csalétek, eljárás a csalétek előállí­tására, valamint eljárás vetési varjak szelektív mérgezésére az eddig alkalmazott varjú gyéritési eljárásokhoz képest többek között azzal az előnnyel rendelkezik, hogy a védett állatokat, mint amilyenek a védett emlősök, ragadozó madarak, haszonvadak, nem veszélyezteti. így például a tojáscsalétket esetenként el­fogyasztó ragadozó madarak gyakorlatilag nem mérgeződhetnek ha­lálosan, mivel a réti héjáknak például testsúlyuk kétszeresét, az olyveknek testsúlyuk háromszorosát kellene egyszerre elfo­gyasztaniuk a találmány szerinti csalétekből ahhoz, hogy elpusz­tuljanak. További előnyt jelent az, hogy a vetési varjakban a találmány szerinti csalétekkel szemben nem alakul ki tartózko­dó viselkedés, ezért a találmány szerinti eljárás a vetési var­jak szelektív mérgezésére minden eddig ismert mérgezési eljá­rásnál hatékonyabb. A találmányt közelebbről az alábbi példák ismertetik az oltalmi kör korlátozása nélkül. I. Etetési próba 1. Vizsgálati anyag A hatóanyagot a J-klór-^-metilanilin-hidrogénkloridot a MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Központi Kémiai Laboratóriu­ma állította elő számunkra. Csalétek alapanyagként 50-60 g-os tyúktojásokat használtunk, a tojásokból orvosi fecskendővel 6 ml fehérjét kiszívtunk, helyére 5 ml-t injektáltunk a hatóanyag megfelelő koncentrációjú oldatából A tojásokon keletkezett nyi­&

Next

/
Oldalképek
Tartalom