180127. lajstromszámú szabadalom • Csalétek és eljárás vetési varjak szelektív mérgezésére
180127 láeb paraffinnal zártuk le. A kővetkező koncentrációkat vizsgáltuk: 250 ppm, 500 ppm, 1000 ppm, 1500 ppm, 2000 ppm. A kontroll tojásokat desztillált vizzel injektáltuk. 2. Kísérleti állatok A vizsgálatokhoz immobilizációs módszerrel befogott kifejlett, vegyes ivaru, előzetesen két hétig karanténozott, egészséges, biztosan tojásevőnek bizonyult vetési varjakat használtunk, Valamennyit állatházban 0,7 ur alapterületű ketrecekben tartottuk. Takarmányuk naponta 1 db nyers tyúktojás, valamint búza, kukorica és ivóvíz ad libitum, plusz zuzókő. Koncentrációként 12 vetési varjú szerepelt, összesen 72 állattal dolgoztunk. A vizsgálat végeztével megállapítottuk a letális koncentrációt és lineáris regresszióval számítottuk az Ißc-n értéket. • 3. Eredmények A 3-klór-4-metilanilin hidrogénkloriddal injektált tojások etetési toxicitásának meghatározása vetési varjún A hatóanyag koncentrációja /ppm/ Dózis mg/tojás Elhullás aránya Átlagos testsúly /g/ Kontroll-0/12 4-20 250 1,25 0/12 410 500 2,50 5/12 430 1000 5,00 8/12 435 I5OO 7,50 12/12 43O 2000 10,00 12/12 480 A vetési varjak a preparált és kontroll csalétket az adagolást követően 5-30 percen belül elfogyasztották. A mérgezési tünetek - gubbasztás, tollborzcltság - 16-20 órányi látencia után jelentkeztek és az elhullások a felvételt követő 18-4-8 órában történtek. A letális koncentráció az 1500 ppm /7,5 mg/tojás/ és a 2000 çpm /10,0 mg/tojás/ az I£C)0 érteke 632 ppm /3,16 mg/tojás/ a vetési varjún, ">u II. Szabadföldi vizsgálatok Az üzemi vizsgálatokat a költési időszak különböző stádiumaiban végeztük a kistormási, a bátaszéki és a bonyhádi vetési varjú fészektelepeknél. Felmértük a telepeken költő varjuállományt és számba vettük a kolóniák környezetében azokat a madárfajokat is,-amelyek természetes körülmények között a tojásevőkké válhatnak. A hatóanyag letális koncentrációját tartalmazó tojásokat azokra a mezőgazdasági területekre helyeztük ki, amelyek az előzetes meg* figyelések szerint a varjak fő táplálkozási helyeinek bizonyultak. A tojáscsalétket a reggeli órákban hálózatos elrendezésben egyesével helyeztük ki, egymástól 15-20 m-es távolságban és a táplálkozni járó varjak létszámával arányos mennyiségben, ügyelve arra, hogy felülről jól látható, nyilt helyeken legyenek. A kezeléseket 2-3 alkalommal 2, 4-, illetve 7 naponként megismételtük. Folyamatosan figyeltük a varjak mozgását, viselkedését. Az elhullott madártetemeket naponta összegyűjtöttük és számba vettük.
