180103. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 9,11,15-tridezoxi- prosztaglandin F- analógok előállítására

3 180103 4 landinokénak. Ez a megjelölés továbbá a megfelelő racemátokra is kiterjed. A találmány szerinti eljárással előállítható új vegyületekhez szerkezetileg hasonló 9a-, 11a- és lla-,9a-epoximetano-9,ll,l5-tridezoxi-prosztaglan­­din-F típusú vegyületek előállítását a 3 950 363 és a 4 028 350 sz. amerikai egyesült államok-beli szabadalmi leírás ismerteti. A 9, ll-didezoxi-9a,lla­­-azo-prosztaglandin-Fs előállítását a Biochemistry 72, 3355 (1975) szakcikk közli. A találmány szerinti eljárással a (IV) általános képletű prosztaglandin-analógokat állítjuk elő — ahol W2 jelentése (1), (2) vagy (3) képletű csoport, Y, jelentése —CH=CH—CH2- csoport, jelentése két hidrogénatom, Zt jelentése —CH=CH—(CH2)S- csoport, R, jelentése —(CH,),—CH3 csoport, és —COO-(rö­­vidszénláncú alkil), X! jelentése —COOH,—/CONH2 csoport. Azokat a prosztaglandin-analógokat, amelyek­ben Z, cisz—CH = CH—CHj—CHj—CH2- általá­nos képletű csoportot jelent, „PG2” vegyületnek nevezzük. Azokat az új vegyiileteket, amelyekben Y, cis —CH = CH—CHj-csoportot jelent, „cisz—13” vegyületeknek nevezzük. Azokat az új prosztaglandin-analógokat, ame­lyekben Y, trans —CHa—CH = CH- csoportot jelent, „13,14-dihidro-transz-14,15-didehidro” ve­gyületeknek nevezzük. Az Xx helyén —CONHs képletű csoportot tar­talmazó prosztaglandin-analógokat „amidok”-nak nevezzük. Az új vegyületek Wx jelentésétől függő megneve­zéseit az 1. táblázatban foglaljuk össze. 1. táblázat Wj (képlet száma) Megnevezés (1) 9,ll,15-tridezoxi-9a, lla-azo-PGF (3) 9,11,15-tridezoxi-9a, 1 la-epoxiimino­-PGF (2) 9,11,15-tridezoxi-11 a,9a-epoxiimino­-PGF A találmány szerinti eljárással előállított új prosztaglandin-analógok igen nagy mértékben gá­tolják a tromboxán-szintetáz enzimrendszer műkö­dését, ennek megfelelően emlősök kezelésére alkal­mazhatók minden olyan esetben, amikor az említett enzimrendszer működésének mesterséges gátlására van szükség. E vegyületek például emlősökön (köz­tük embereken) igen jó gyulladásgátló hatást fejte­nek ki. E hatás elérésére az új vegyületeket szisz­­temikusan, célszerűen orálisan juttatjuk a szerve­zetbe. A humán gyógyászatban a gyulladásos rend­ellenességekkel, például reumás arthritissel kap­csolatos fájdalmakat 0,05—50 ,mg/kg hatóanyag orális adagolásával hatásosan csillapíthatjuk. Nagy­fokú gyulladásos megbetegedések kezelésére a ható­anyagokat intravénás úton is beadhatjuk. Ebben az esetben a hatóanyagokat célszerűen 0,01—100 (ig/perc sebességgel juttatjuk a szervezetbe a fáj­dalom csillapodásáig. Az új vegyületek különös előnye, hogy a gyulladásgátlókként alkalmazott ismert szintetáz-gátló hatóanyagoknál, például aszpirinnál és indometacinnál ritkábban és kisebb mértékben váltanak ki mellékhatásokat. Orális adagolás céljára az új hatóanyagokat a szokásos gyógyszerészeti hordozóanyagok, kötőanyagok és/ vagy egyéb segédanyagok felhasználásával tablet­ták, kapszulák vagy folyékony készítmények for­májában készítjük ki. Intravénás adagolásra elő­nyösen steril izotóniás oldatokat állítunk elő. A találmány szerint előállítható új prosztaglan­din-analógok az asztma kezelésére is felhasználha­tók. Ebben az esetben az új vegyületek például hörgőtágító hatást fejtenek ki, vagy gátolják a sej­tekből antigén-antitest reakció hatására bekövet­kező mediátor-felszabadulást. Ilyen mediátorok például az SRS—A és a hisztamin. Ezek a vegyüle­tek kóros állapotok, például tüdőasztma, hörghurut, hörgőtágulat, tüdőgyulladás és emphysema esetén csillapítják a fájdalmat, oldják a görcsöt és meg­könnyítik a légzést. E gyógyászati cé) elérésére a hatóanyagokat orálisan (például tablettát, kapszu­lák vagy folyékony készítmények formájában), rektálisan (kúpok formájában), parenterálisan, szubkután úton vagy intravénásán adagolhatjuk. Sürgős beavatkozást igénylő esetekben a hatóanya­got célszerűen intravénásán adjuk be. A hatóanya­gokat továbbá inhalációval (például aeroszolok vagy köd-permetek formájában) vagy beszippantással (például szippantóporok formájában) is a szervezet­be juttathatjuk. A hatóanyagokat napi 1—4, egyen­ként 0,01—5 mg/kg-os dózisban adhatjuk be; a beadandó hatóanyagmennyiség a beteg korától, testsúlyától, általános egészségi állapotától, továb­bá az adagolás módjától és gyakoriságától függően változik. Az asztma kezelésére szánt gyógyászati készítmények az új prosztaglandin-analógok mellett előnyösen további asztmaellenes hatóanyagokat, például szimpatomimetikumokat (így izoprotere­­nolt, fenilefrint, epinefrint stb.), xantin-származé­­kokat (így teofillint és aminofillint) vagy kortikosz­­teroidokafc (így ACTH-t és prednizolont) is tartal­maznak. E vegyületek felhasználását a 3 644 638 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás ismerteti. A találmány szerint előállítható új prosztaglan­din-analógok emlősökön az orr eltömődésének keze­lésére is felhasználhatók. Az ilyen célra szánt ké­szítmények rendszerint körülbelül 10 ug/ml—10 mg/ml hatóanyagtartalmú folyékony kompozíciók vagy aeroszol-permetek lehetnek. A készítményeket helyileg használjuk fel. A találmány szerint előállítható új prosztaglan­din-analógokat továbbá emlősökön, így emberen, patkányon és nyúlon a vérlemezkék aggregációjá­­nak, adhéziv jellegének és a vérrög-képződésnek megszüntetésére vagy csökkentésére használhatjuk fel. E vegyületeket például a szívinfarktus meg­előzésére és kezelésére, az operáció utáni trombózi­sok megelőzésére és kezelésére, az érfalak sebészeti 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom