180058. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N-ciano-azometin származékok előállítására
3 180 058 4 Tisztán gazdaságossági okokból előnyösen etanolban dolgozunk. Ugyanazt a reakciót más oldószerekben, így például acetonitrilben, dimetilszulfoxidban, dimetilformamidban és hasonlókban is lejátszathatjuk, ebben az esetben azonban a reakció nagyon lassan megy végbe és a terméket nem tiszta vörös színű olaj alakjában különítjük el, amely csak nehezen kristályosodik. A legjobb eredményeket akkor kapjuk, ha az aminovegyületeket külön oldjuk valamely rövidszénláncú alkoholban és utána ezt az oldatot hűtés közben a (II) általános képletű vegyület valamely rövidszénláncú alkanollal készített oldatához csepegtetjük hozzá. Emellett megállapítottuk, hogy a (II) képletű kiindulási vegyületek levegő jelenlétében könnyen oxidálódnak, és ez szennyezett termékekhez vezet. Jobb eredményeket kapunk, ha a reakciót közömbös légkörben végezzük, például folyamatos nitrogéngázáramban. A kiindulási vegyületek és a késztermékek a hőmérsékletre is nagyon érzékenyek. Emiatt a reakciót előnyösen —10 °C és -f-20 °C között végezzük. Alacsonyabb hőmérsékleteken a reakció nagyon lassan megy végbe, magasabb hőmérsékleteken pedig nem kívánt melléktermékek képződnek, amelyek a kitermelést lecsökkentik és az (I) általános képletű főtermék tisztítását megnehezítik. Az olyan (I) általános képletű vegyületeket, amelyek szabad hidroxil-csoportot tartalmaznak, könynyen és ismert módon reakcióképes észterekké alakíthatjuk. Az észterezést például p-toluolszulfonsavkloriddal (p-tozil-csoport), p-brómbenzol-szulfonsavkloriddal (p-brozil-csoport), metánszulfonsavkloriddal (mezil-csoport) végezhetjük. A legjobb eredményeket mégis p-toluolszulfonsavkloriddal tozilészterré való alakítással kapjuk ismert módon. A példánkban leírt összes vegyület új. Ezeket a vegyületeket az 1965. évi IUPAC-nomenklatúra javaslatai alapján ismertetjük, amely szerint ezek a vegyületek az azometín származékainak tekinthetők. Az azometín, mint ismeretes a /H HN = C ' ^H képletnek felel meg. A találmány szerinti eljárással a következő új vegyületeket állítottuk elő : Az 1. példa szerint: N-ciano-metiltio-2’-hidroxietilamino-azometint. A 2. példa szerint : továbbá a 3., 4. és 7. példa szerint : N-ciano-metilamino-2’-hidroxi-etilamino-azometint. Az 5. példa szerint : N-ciano-metiltio-2’-metiltioetilamino-azometint. A 6. példa szerint: N-ciano-metilamino-2’-metiltioetilamino-azometint. A 8. példa szerint: N-ciano-propilamino-2-hidroxietilamino-azometint. A 9. példa szerint: N-eiano-metilamino-4-hidroxibutilamino-azometint. A 10. példa szerint: N-ciano-metilamino-2’-ptoziletilamino-azometint. A 11. példa szerint: N-ciano-metilamino-etilénamino-azometint. A 12. példa szerint: N-ciano-metilamino-dimetila mino-azometint. A 13. példa szerint: N-ciano-metiltio-dimetila mino-azometint. A 14. példa szerint: N-ciano-bisz-dimetilaminoazometint. Az (I) általános képletű vegyületek farmakológiailag hatásos vegyületek, különösen antihisztaminok előállításánál használhatók, amelyek ^-receptor-blokkoló anyagokként hatnak. A találmány szerinti eljárás részletesebb bemutatása érdekében néhány kiviteli példát adunk meg, amelyek azonban a találmányt egyáltalán nem korlátozzák. 1. példa N-ciano-metiltio-2' -hidroxietilamino-azometin 10,0 g (0,068 mól) N-ciano-bisz-metiltio-azometint [előállítás: R. J. Timmons, L. S. Wittenbrook, J. Org. Chem. 32 1566 (1967)] feloldunk 100 ml 99,8%-os etanolban. Ehhez 15 perc alatt nitrogéngázáramban és keverés közben hozzácsepegtetjük 1,15 g (0,068 mól) etanolamin etanollal készített oldatát. A hozzácsepegtetés közben fehér színű csapadék válik ki. Ezután az elegyet 4 óra hosszat szobahőmérsékleten keverjük. A csapadékot leszívatással elkülönítjük és a szűrletet betöményítjük, miután a csapadékot etanollal mostuk és a mosáshoz használt etanolt a szűrlethez adtuk. A kivált anyagot a főtermékhez adjuk. Ily módon 9,8 g (az elméleti hozam 90,8%-a) terméket kapunk, amely 140—141 °C-on (bomlás közben) olvad. Egy analitikai tisztaságú próbát etanolból való átkristályosítás után kapunk. Op. 139—140 °C (bomlik). IR (KBr): 3250 (NH), 2160 (CN), 1570 (C = N), 1020. NMR (DMSO-d6): S ppm-ben: 2,57 (s, 3H), 3,2— 3,6 (m, 4H), 4,2—5,3 (m, 1H—OH), 7,5—-8,7 (m, 1H—NH). Analízis C5H9N305 Számított: C 37,72; H 5,70; N 26,39% Talált : C 38,00 ; H 5,70 ; N 26,13 % 2. példa N-ciano-metilamino-2'-hidroxietilamino-azometin 5,44 g (0,0342 mól) N-ciano-metiltio-2’-hidroxietilamino-azometint 200 ml 99,8%-os etanolban feliszapolunk, utána keverés és vízzel való hűtés, valamint nitrogéngáz bevezetése közben 15 perc alatt hozzácsepegtetünk 73,6 ml etanolos oldatot, amely 10,6 g (0,342 mól) metilamint tartalmaz. Az elegyet további 5 óra hosszat keverjük szobahőmérsékleten, utána pedig csökkentett nyomáson szárazra pároljuk. Ekkor színtelen olaj marad viszsza, amely állás közben kikristályosodik. A nyersterméket 300 ml etilacetát és 10 ml aceton elegyéből átkristályosítjuk. Ily módon 4,47 g terméket kapunk (amely az elméleti hozam 92,1%-ának felel meg). A termék olvadáspontja 109—110 °C, amely a fenti oldószerelegyből való többszöri átkristályosítás után 110—111 °C-ra növekszik. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 6C 65 2
