180042. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2,2-dimetil-penám-3-karbonsav-1,1-dioxid-származékok előállítására
atom, in vitro baktériumellenes hatását a vegyület különböző mikroorganizmusokkal szemben mért legkisebb növekedésgátló koncentrációjával jellemezhetjük. A méréshez az International Collaborative Study on Antibiotic Sensitivity Testing által javasolt [Ericcson és Sherris, Acta Pathologica et Microbiologia Scandinav, Supp. 217, A) és B) fejezetek, 1—90. oldal, 1970J módszert használtuk. A mérést infúziós agarral és automatikus oltással végeztük. Az egy éjszakán át növekvő tenyészeteket százszorosára hígítottuk, majd 10 000— 20 000 sejtet tartalmazó 0,002 ml inokulummal oltottuk a 20 ml térfogatú Petri-csészébe helyezett agar felületét. Húsz, egyenként kétszeres hígítással vizsgáltuk a mérendő vegyületet, az eredeti koncentráció 200 [xg/ml. 18 órán át 37 °C hőmérsékleten inkubáltuk a tenyészeteket, majd meghatároztuk az egyes telepek számát. A legkisebb növekedésgátló koncentrációnak azt a legalacsonyabb koncentrációt fogadtuk el, amely mellett puszta szemmel vizsgálva a táptalajt, nem figyelhettünk meg növekedést. A 2,2-dimetil-penam-3-karbonsav-l,l-dioxid több mikroorganizmussal szemben vizsgált legkisebb növekedésgátló koncentrációit az 1. táblázatban adjuk meg. 1. táblázat A penam-3-karbonsav-l,l-dioxid in vitro baktériumellenes hatása M i k ro orga nizimis Legkisebb növekedésgátló koncentráció (fig/ml) Staphylococcus aureus 100 Streptococcus pyogenes 100 Streptococcus faecal is >200 Escherichia coli 50 Pseudomonas aeruginosa 200 Klebsiella pneumoniae 50 Proteus mirabilis 100 Proteus morgani 100 Salmonella typhimurium 50 Pasteurella multocida 50 Serratia marcescens 100 Enterobacter aerogenes 25 Enterobacter clocae 100 Citrobacter freundii 50 Providencia 100 Staphylococcus epidermis 200 Pseudomonas putida O O (N A Hemophilus influenzae >50 Neisseria gonorrhoeae 0,312 A találmány szerinti I általános képletű vegyületek és ezek sói in vivo szintén baktériumellenes hatásúak. Ennek a hatásnak a vizsgálatára intraperitoneális oltással akut kísérleti fertőzést váltottunk ki egerekben. A fertőzést a vizsgált mikroorganizmus sztenderdizált tenyészetével végeztük, amit sertés gyomormucinban szuszpendáltunk. A fertőzést oly módon sztenderdizáltuk, hogy az egereknek 10—10-szeres LDl00-dózist adtunk az egyes mikroorganizmusokból. Az LD100 jelenti azt a legkisebb inokulum mennyiséget, amely szükséges a nem kezelt kontroll egerek 100%-ának elpusztításához. A vizsgálandó vegyületet többszörös adagban kapták a kísérleti állatok. A vizsgálat végén a vizsgált vegyület aktivitását a túlélő állatok számával jellemeztük; egy adott vegyület aktivitását a túlélő állatok %-ában adjuk meg. A találmány szerinti eljárással előállított I általános képletű vegyületek, ahol az általános képletben R1 hidrogénatom, in vitro baktériumellenes hatással rendelkeznek, és ez lehetővé teszi a vegyületek ipari antimikrobiális készítményként való felhasználását, például .a yíz kezelésére, az iszap baktériumtartalmának szabályozására, a festék és a faanyagok kezelésére, továbbá topikáíis használatú fertőtlenítőszerek készítésére. Ha a találmány szerinti vegyületet topikálisan alkalmazzuk, gyakran előnyös, ha az aktív anyagot nem toxikus vivőanyaggal, például növényi vagy ásványi olajokkal, vagy egy krémmel keverjük, A hatóanyagot oldhatjuk vagy díszpergálhatjuk egy folyékony halmazállapotú hígítóanyagban vagy oldószerben, mint például vízben, alkanolokban, glikolokban vagy ezek elegyeiben. A legtöbb esetben az aktív hatóanyagot a teljes készítmény súlyára számítva 0,1% és 10% közötti mennyiségben használjuk. A találmány szerinti eljárással előállított I általános képletű vegyületek és ezek sóinak in vivő biológiai hatása lehetővé teszi, hogy a vegyületeket orális vagy parenterális adagolással felhasználhassuk az emlősök, köztük az ember bakteriális fertőzéseinek kezelésére. Különösen előnyösen használhatjuk a találmány szerinti vegyületeket az ember ezen vegyületekre érzékeny baktériumok okozta fertőzéseinek, például a Neisseria gonorrhoeae törzsei által okozott fertőzések kezelésére. Ha a találmány szerinti I általános képletű vegyületeket vagy ezek sóit emlősök, elsősorban ember terápiás kezelésére használjuk, úgy azokat egymygukban, vagy gyógyszerészeti szempontból elfogadható vivőanyagokkal vagy hígííóanyagokkal együtt adagoljuk. Adagolhatjuk a készítményt orálisan vagy parenterálisan, azaz intramuszkulárisan, szubkután vagy intraperitoneálisan. A vivőanyagot vagy a hígítószert az adagolás módja határozza meg. így például, ha orálisan akarjuk adagolni a készítményt, úgy a találmány szerinti baktériumellenes hatású penam-származékot tablettákban, kapszulákban, cukorkákban, por alakú készítményekben, szirupokban, elixírekben, vizes oldatokban vagy szuszpenziókban adagoljuk, a sztenderd gyógyszerészeti gyakorlatnak megfelelően. Az aktív összetevő mennyiségi aránya a vivőanyaghoz természetesen az aktív összetevő kémiai természetétől, oldhatóságától és stabilitásától függ, továbbá függ a készítmény hatóanyag-tartalmától. A találmány szerinti eljárással előállított ÍA általános képletű baktériumellenes hatású vegyületeket tartalmazó gyógyszerészeti készítmények a hatóanyagot általában 20% és 95% közötti mennyiségben tartalmazzák. Orálisan adagolható tabletták esetén a vivőanyag például laktóz, rátriumpitrát és a foszforsav sói lehetnek. Használhatunk különböző, a hatóanyag eloszlását elősegítő anyagokat is, például keményítőt, kenőanyagokat, például rnagnéziumsztearátot, nátrium-lauril-szulfátot vagy talkumot. Az orális adagolásra használható kapszulák készítésekor hígítószerként liktózt és nagymolekulasúlyú polietilén-glikolokat használunk. Ha az orális adagoláskor vizes szuszpenziót kívánunk használni, úgy az aktív összetevőt emulgeáló- és szuszpendálószerekkgl kombináljuk. Adott esetben kiegészíthetjük a készítményt édesítőszerrel és/vagy illatosítószerekkel is. Parentcrális, azaz intramuszkuláris, intraperitoneális, szubkután vagy intravénás adagoláshoz általában az 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
