180042. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2,2-dimetil-penám-3-karbonsav-1,1-dioxid-származékok előállítására

7 180042 8 előállítására a 2,2-dimetiI-6,6-dibróm-penam-3-karbon­­savat ekvivalens mennyiségű 3-klórperbenzoesavval oxidáljuk, tetrahidrofuránnal készült reakcióelegyben, 0 0C és 25 °C közötti hőmérsékleten, körülbelül egy órán át. A reakciót Harrison és munkatársai szerint végezzük fj. Chemical Society (London), Perkin I, 1772, 1976]. A 2,2-dimetil-6,6-dibróm-penam-3-karbonsav előállítá­sára Clayton módszere szerint járunk el [J. Chemical Society (London); C, 2123,1969]. A III általános képletű vegyületet, ahol R1 hidrogén­­atom, azaz a 2,2-dimetil-penam-3-karbonsav-l ß-oxid előállítására a 2,2-dimetil-penam-3-kart>onsavat szabá­lyozott oxidációnak vetjük alá. Úgy járunk el, hogy a 2,2-dimetil-penam-3-karböflsavat nem reakcióképes ol­dószerrel készült reakcióelegyben, 0 °C hőmérsékleten, egy órán át mólekvivalens mennyiségű 3-klórperbenzoe­­sawal reagálta tjük. Oldószerként előnyösen klórozott szénhidrogéneket, például kloroformot vagy diklór­­metánt; éterekét, például dietilétert vagy tetrahidro­­furánt; vagy kis molekulasúlyú észtereket, például etil­­acétátot vagy butilacetátot használunk. Az előállított terméket ismert módszerekkel különít­jük el. Az olyan II és III általános képletű vegyületek elő­állítására,'ahol Rl in vivo könnyen hic]rolizálódó észter­­képző-csoport, úgy járunk el, hogy azokat a II vagy III általános képletű vegyületeket, ahol az általános képlet­ben R1 hidrogénatom, ismert eljárásokkal észterezzük. Abban az esetben, ha R1 3-ftálidil- vagy egy olyan X vagy XI általános képletű csoport, ahol R3, R4 és R5 az előzőekben megadott jelentésű, úgy a terméket a meg­felelő II vagy III általános képletű vegyület, ahol Rl hidrogénatom, alkilezésével kapjuk meg. Az alkilezést 3-ftálidil-halogeniddel, vagy egy XII vagy XIII általános képletű vegyülettel végezzük. A reakciót pontosan úgy végezzük, ahogy azt az elő­zőekben a 2,2-dimetil-penam-3-karbonsav-l,l-dioxid­­nak a 3-ftálidil-halogeniddel vagy a XII vagy XIII álta­lános képletű vegyületek egyikével kivitelezett észtere­­zése kapcsán megadtuk. À II/A általános képletű kiindulási anyagok szűkebb körét képező olyan II általános képletű vegyületek elő­állítására, ahol R1 in vivo könnyen hidrolizálódő észter­képző csoport, a 2,2-dimetil-6,6-dibróm-penam-3-kar­­bonsav egy megfelelő észterét oxidáljuk, majd az így kapott vegyületről lehasítjuk a brómatomokat. A 2,2-di­­metiI-6,6-dibróm-penam-3-karbonsav észterét ismert módszerekkel állítjuk elő a 2,2-dimetiI-6,6-dibróm­­-penam-3-karbonsavból. Az oxidációt például mólekvi­valens mennyiségű 3-klórperbenzoesawal végezzük, ahogy azt az előzőekben a 2,2-dimetil-6,6-díbróm­­-penam-3-karbonsavnak 2,2-dimetil-6,6-dibróm-penam­­-3-karbonsav-la-oxiddá való oxidálása kapcsán ismer­tettük. A brómhasítást a 2,2-dimetil-6,6-dibróm-penam­­-3-karbonsav-la-oxid brómhasításakor ismertetettek szerint végezzük. Azoknak a III általános képletű kiindulási anyagok­nak az előállítására, ahol az általános képletben R* in vivo könnyen hidrolizálható észtercsoport, úgy járunk el, hogy a 2,2-dimetil-penam-3-karbonsav egy megfelelő észterét oxidáljuk. Az utóbbi vegyületet ismert módsze­rekkel állítjuk elő a 2,2-dimetil-penam-3-karbonsav észterezésével. Az oxidációt például mólekvivalehs mennyiségű 3-klórpefbenzoesavval végezzük, az elő­zőekben a 2,2-dimetfl-penam-3-karbonsavnak 2,2-di­metil-penam-3-karbonsav-l p-oxiddá való oxidálása kapcsán megadottak szerint. Azoknak a II általános képletű vegyületeknek az elő­állítására, ahol R1 karboxil-védőcsoport, kétféleképpen járhatunk el. Előállíthatjuk a vegyületet oly módon, hogy a védőcsoportot hozzákapcsoljuk a 2,2-dimetil­­-penam-3-karbonsav-la-oxidhoz. Eljárhatunk azonban oly módon is, hogy (a) hozzákapcsoljuk a karboxilcso­­portot védő csoportot a 2,2-dimetil-6,6-dibróm-penam­­-3-karbonsavhoz; majd (b) a védett 2,2-dimetil-6,6- -dibróm-penam-3-karbonsavat mólekvivalens mennyi­ségű 3-klórperbenzoesavval védett 2,2-dimetil-6,6-di­­bróm-penam-3-karbonsav-la-oxiddá oxidáljuk; végül (c) a védett 2,2-dimetil-6,6-dibróm-penam-3-kart>onsav­­-la-oxidot hidrogenolízissel brómmentesítjük. Azoknak a III általános képletű vegyületeknek az elő­állítására, ahol R1 karboxilcsoportot védő csoport, úgy járunk el, hogy hozzákötjük a védőcsoportot a 2,2-di­­metil-penam-3-karbonsav-l ß-oxidhoz. Eljárhatunk azonban egy másik előnyös kivitelezési változat szerint oly módon is, hogy (a) hozzákötjük a karboxilcsoportot védő csoportot a 2,2-dimetil-penam-3-karbonsavhoz; majd (b) a védett 2,2-dimetil-penam-3-karbonsavat mól­ekvivalens mennyiségű 3-klórperbenzoesavval az elő zőekben megadottak szerint eljárva oxidáljuk. Az előállított I, II és III általános képletű vegyületek, ahol az általános képletekben R1 hidrogénatom, savak és ezért bázisokkal sókat képeznek. Ezek a sók a talál­mány oltalmi köréhez tartoznak. A sókat ismert eljárá­sokkal állítjuk elő, például oly módon, hogy reagáltat­­juk a savas és bázikus vegyületeket. A reakciót általában I : 1 mólarányban, vizes, nem vizes vagy részben vizes reakcióelegyben végezzük. A sókat a reakció lezajlását követően szűréssel, a terméket nem oldó oldószerrel végzett kicsapást követően szűréssel, az oldószer eltá­volításával, vizes oldószerek vagy vizes oldatok haszná­latakor például fagyasztva szárítással különítjük el. A sóképzést végezhetjük szerves vagy szervetlen bázi­sokkal, például ammóniával, szerves aminokkal, alkáli­­fém-hidroxidokkal, -karbonátokkal, -hidrogénkarboná­­tokkal, -hidridekkel vagy -alkoxidokkal ; továbbá alkáli­­-földfém-hidroxidokkal, -karbonátokkal, -hidridekkel vagy -alkoxidokkal. A fenti bázisok közül előnyösen használhatjuk a primer aminokat, például az n-propil­­amint, n-butilamint, anilint, ciklohexilamint, benzii­­amint és az oktilamint; a szekunder aminokat, például à dietilamint, morfolint, pirrolidont és a piperidint, N-metíl-morfoíint és az l,5-diazabiciklo[4.3.0]-non-5- -ént; hidroxidokat, mint például a nátriumhidroxidot, káliumhidroxidot, ammóniumhidroxidot és a bárium­­hidroxidot; az alkoxidokat, mint például a nátrium­­-etoxidot és a kálium-etoxidot ; a hidrideket, mint pél­­dgul a kalciumhidridet és a nátriumhidridet; a karboná­tokat, mint például a káliumkarbonátot és a nátrium­karbonátot; a bikarbónátokat, például a nátriumbikar­­bonátot és a káliumbikarbonátot ; előnyösen használ­hatjuk a hosszúszénláncú zsírsavak alkálifémsóit, pél­dául a nátrium-2-etilhexanoátot. Az I, II és III általános képletű vegyületek előnyös tulajdonságú sói a nátrium-, kálium- és trietilaminsők. Ahogy azt az előzőekben már megadtuk, a találmány szerinti I általános képletű vegyületek és ezek gyógysze­részeti szempontból elfogadható sói közepes erősség® baktériumellenes hatással rendelkező vegyületek. Annak az I általános képletű vegyületnek, ahol Rl hidrogén-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 A

Next

/
Oldalképek
Tartalom