180021. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 20 alfa-hidroxi-metil-pregna-1,4-dién-3-on, 20 alfa-hidroxi-metil-pregn 4-én-3-on vagy ezek elegyének előállítására

7 180021 8 Ilyenek pl. a lenmag, szójabab, repcemag, gyapotmag, szezám, földi mogyoró, pórsáfrány, kukorica és rizs­­korpa. Ha a gliceridtartalmú anyaggal együtt növényi olajos lisztet is adunk a tenyésztési közeghez, az kedvezően hat ki a HPD és/vagy 4HP termelésére és növeli a HPD- és/vagy 4HP-hozamot. Mind a fentiekben, mind a továbbiakban és az igény­pontokban a „növényi olajos liszt” kifejezésen e leírás­ban növényi zsír-, illetve olajgyártás olyan maradék­anyagait értjük, amelyek olajos magvak, illetve termé­nyek extrakciója után maradtak vissza zúzott állapot­ban. Ezekben a lisztekben — az alkalmazott kivonó eljárástól függően — különböző arányban maradnak vissza proteinok és zsírok, s az így nyert növényi olajos lisztek bármelyike alkalmazható. Általában a kereskedelmi forgalomban kapható nö­vényi olajos lisztek alkalmazása előnyös. Az alkalmazható növényi olrjos lisztek közül pl. em­líthető a szójababolajos liszt, lenmagolajos liszt, perilla olajos liszt, repcemagolajos liszt, gyapotmagolajos liszt, szezámolajos liszt, földi mogyoróolajos liszt, pórsáfrány­­olajos liszt, tungoiajos liszt, zsírtalanított kukoricaliszt, kaméliaolajos liszt, zsírtalanított rizskorpa, olívaolajos liszt, kókuszdióolajos liszt és pálmaolajos liszt. Célszerű a növényi olajos liszteket olyan finomságúra őrölni, mely a mikroorganizmusok általi jó asszimilációt lehetővé teszi. Valamely növényi olajos liszt önmagában is, de más növényi olajos lisztekkel kombinálva is alkalmazható. Ha a növényi olajos liszt(ek)ből csak kis mennyiséget alkalmazunk, a HPD és/vagy 4HP kitermelés csak cse­kély mértékben nő. Másfelől viszont túl sok növényi olajos liszt alkalmazása növeli a fermentációs tápközeg viszkozitását és nehezíti annak keverését. Ezért általá­ban annyi növényi olajos lisztet adunk a tápközeghez, hogy az utóbbiban a koncentráció általában mintegy 0,5—20 súlyszázaléknyi, előnyösen mintegy 1—15 súly­százaléknyi, leginkább mintegy 1,5—10 súlyszázaléknyi legyen. A gliceridtartalmú anyagon és a növényi olr jos liszten kívül szénforrásokat, nitrogénforrásokat és szervetlen anyagokat is adunk a tenyésztési közeghez. Ilyen szénforrások pl. a szénhidrogének; alkoholok, pl. metanol, etanol; szerves savak, pl. borostyánkősav, ecetsav stb., valamint ezek sói; továbbá szénhidrátok, pl. keményítő, malátacukor, nádcukor, glükóz, ramnóz stb. A tenyésztési közegekbe keverhetők: szénforrásokat, nitrogénforrásokat és más tápanyagokat tartalmazó természetes tápanyagok. Ilyen természetes tápanyagok pl. a melaszok, bele­értve a legnagyobb szénatomszámú melaszokat és a xilóz melaszokat; sajtolt cukornád, kukoricacső, lucer­na, kukorica áztatólé, ilyen részeket tartalmazó desztil­lációs maradékok, mieki (aminosavak elegyének vizes oldata, melyet szójababolajos liszt HCl-dal végzett hidrolízise útján nyernek), halliszt,,élesztő, korpa, hús­kivonat, élesztőkivonat, burgonyakivonat, maláta­­kivonat, sikér, pepton, glutamátok, aszparagin, glicin, kazein, kazein-hidrolizátum és fölözött tej. A tápközeghez adható, alkalmas szervetlen,anyagok pl. nitrogénforrások, mint ammónnim-szulfát, ammó­­nium-klorid stb.; kálium- és foszforforrások, pl. di­­kálium-hidrogén-foszfát; vas, réz, magnézium, mangán, kobalt, horgany, kalcium stb. sói; továbbá természetes termények sűrítményei, pl. melaszok. Más komponensek is lehetnek jelen a tápközegben, pl. vitaminok, ha a fő komponensek hatékonyságát nem zavarják. A tápközeg konkrét összetétele az alkalmazott mikro­organizmustól függ. Szénforrások, nitrogénforrások, kálium, foszfor és magnézium a tápközegben kritikus komponensek. Szükség szerint habzásgátló reagenst, pl. polioxi­­-alkilén-glikolt is adhatunk a tápközeghez, de arra nincs mindig szükség. A tápközeg tartalmazhat felületaktív anyagot. Ez nem követelmény, de általában felületaktív anyag jelenléte javítja a tápközeg kezelhetőségét. Az alkalmazható felületaktív anyag lehet pl. nem­ionos vagy anionos felületaktív anyag, mint polioxi­­-etilén-szorbit-monosztearát, szorbit-monopalmitát vagy políetílén-glíkol-monosztearát. Általában az inkubációs hőmérséklet 20—40 °C kö­zötti tartományban van. Az inkubációs hőmérséklet előnyös tartománya : 30—35 °C. A tenyésztési közeg pH-ját általában 5—10, előnyösen 6—9 közötti értékre állítjuk. Minthogy a találmány sze­rinti eljárásban olyan mikroorganizmust alkalmazunk, mely a Mycobacterium génuszhoz tartozik, a pH lehet 10 körüli érték, amint az a technika állásából jól ismert. Általában a szteroid szubsztrátumot a tenyésztési közeggel együtt sterilizáljuk, de azt az inkubálás meg­kezdése út in is adhatjuk a tápközeghez, sőt adagokban is hozzáadhatjuk. A szterin szubsztrátumot — annak nedves hőn vagy száraz hőn végzett sterilizálása után — bármely alkal­mas módon adhatjuk hozzá, az lehet poralakú, továbbá alkalmas oldószerben, pl. dimetilformamidban fel­oldva, vagy lehet szuszpenzió, melyet úgy állítunk elő, hogy a szubsztrátumot ultrahangos kezeléssel diszper­­gáljuk. A szterin szubsztrátumot és a felületaktív anyagot cél­szerűen egyidejűleg adjuk hozzá, mert ezzel növeljük a szterin szubsztrátum emulgálásának mértékét. Az inkubáció időtartama nem kritikus. Általában a képződő HPD és/vagy 4HP mennyisége a szterin szubsztrátum hozzáadása után három nappal hirtelen megnő. Ezután a képződő HPD és/vagy 4HP mennyisé­ge az inkubációs idővel arányosan, fokozatosan nő. 20 napot meghaladó inkubációs időnek azonban alig van gazdasági haszna. Amikor a fermentáció végbement, a képződött HPD-t és/vagy 4HP-t a fermentációs táptalajból hagyományos módon nyerhetjük vissza. így pl. a nyers HPD-t és/vagy 4HP-t úgy kapjuk, hogy extraháljuk — vízzel nem ele­gyedő — szerves oldószerrel, pl. etil-acetáttal, melyből a kinyerendő HPD és 4HP mennyiségének többszörösét alkalmazzuk, majd az oldószert eltávolítjuk az extrak­­tumból- Ha szükség van a HPD, a 4HP, a szterol szubs.ztrámm és ,a menékterrpékek elkülönítésére, azt pszlop-kromatografálással végezhetjük, amihez szijika­­gélt, alumínium-oxidot, vagy porózus gyantát alkal­mazunk adszorbensként, eluensként pedig petróíeum­­-étert, benzolt, kloroformot, étert, acetont, metanolt, gtiEacetálpt stb- Az elkülöpítgtt HPD-t vagy jtfJP-t tovább tisztíthatjuk alkálmas oldószerből, pl. ,ip%-ps .etanol-hexánból. vajó .ismételt .átkristáljfösítással. A találmány szerinti eljárás lehetővé teszi, hogy a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 5Q 55 50 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom