180021. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 20 alfa-hidroxi-metil-pregna-1,4-dién-3-on, 20 alfa-hidroxi-metil-pregn 4-én-3-on vagy ezek elegyének előállítására
5 180021 6 B—3805 speciest azonosították és Mycobacterium vaccae-ként említették a 105 289/1977 számmal közzétett japán szabadalmi bejelentésben). E törzsek taxonómiai összehasonlítására nézve a következő forrásokra hivatkozunk : R. E. Buchanen és N. E. Gibbons (közös kiadv.), 1974. „Bergey’s Manual of Determinative Bacteriology, 8. kiadás”, 659—696. old., Williams and Wilkins Co. Baltimore; H. Saito, 1975, Kekkaku, 50, 402; H. Saito et ah, 1977. Int. J. Syst. Bacteriol., 27, 80—81 ; valamint M. Tsukamura és S. Mizuno, 1977. J. Gen. Microbiol., 98, 515. Az MCI—0617 törzs mind a B—3805 törzstől, mind a B—3683 törzstől különbözik nemcsak taxonómiai vonatkozásban, de fiziológiai vonatkozásban is (ti. abban, hogy lebontja ADD-t, 4AD-t és 9«-OH-4AD-t); ezeken a szubsztrátumokon ugyanis a B—3805 törzs alig szaporodik, a B—3683 törzs pedig egyáltalán nem. Már említettük, hogy az ATCC 25 790 alaptörzsből származtatott MCI—0617 mutáns az M. parafortuitum komplexhez sorolható, továbbá, hogy e mutáns taxonómiailag élesen elhatárolható valamennyi ismert, ADD-t és 4AD-t termelő mutáns törzstől. A találmány szerinti eljárásnál alkalmazható szteroid szubsztrátumok lehetnek szterinek, azok 3-helyzetű észter-, illetve éterszármazékai, valamint az ezeknek oxidációja során keletkező l,4-dién-3-on, illetve 4-én-3- -on szerkezetű köztitermékek. A szubsztrátum lehet pl. koleszterin, sztigmaszterir, kampeszterin, szitoszterin, ergoszterin, brasszikaszterir, fukoszterin, lanoszterin, agnoszterin, dihidrolanoszterin és dihidroagnoszterin. Különösen előnyös kiindulási anyag a koleszterin, kampeszterin és szitoszterin. A találmány szerinti eljárás kiindulási anyaga lehet továbbá a szterinek szervetlen savakkal, pl. kénsavval, vagy szerves savakkal, pl. zsírsavakkal képzett 3-helyzetű észterszármazéka, előnyösen pl. koleszteril-oleát, koleszteril-palmitát vagy koleszteril-szulfát. Kiindulási anyagként alkalmazható 3-helyzetű éterszármazékot pl. úgy kapunk, hogy szterinek 3ß-hidroxilcsoportjához alkilén-oxidot adunk; ilyen éterszérmazék a polioxietilén-ko1eszteril-éter. Természetesen következik ebből, hogy kiindulási anyagként alkalmazható gyapjúzsír vagy lanolin, mely ek tartalmazzák a szterinek fentiekben leírt észterszármazékait; továbbá koleszterin tartalmú gyapjú alkohol, melyet lanolin hidrolízisével kapunk, úgyszintén az éterszármazékok közül a polioxietilén-lanolin-alkohol-éter, melyet úgy kapunk, hogy gyapjú alkoholt etilén-oxiddal reagálta tunk. További kiindulási anyagok lehetnek egyes szterintartalmú természetes és mesterséges termékek, pl. o'ajhulladék, mely halolaj vagy tintahalolaj alkáliéval végzett mosása után marad vissza, továbbá növényi olajok szagtalanított habja vagy üledéke, úgyszintén tallolaj. Az ilyen 3-helyzetű észter- vagy éterszármazékok oxidációjának valamely l,4-dién-3-on, illetve 4-én-3-on szerkezetű köztitermékét is lehet kiindulási anyagként használni, pl. koleszt-4-én-3-ont, koleszta-l,4-dién-3-ont vagy koleszta-4,22-dién-3-ont. A találmány szerinti eljárás előnyös foganatosítási módja szerint a reakció során olyan tápközeget alkalmazunk, mely legalább 0,1 súlyszázalékban glicerid(e k)et tartalmaz. A tápközeghez adott gliceridek lehetnek monogliceridek, diglíceridek és triglicerídek. Alkalmazható egyetlen glicerid is, mely azonos zsírsavrészeket tartalmaz, vagy glicerid elegy, mely két vagy három különböző zsírsav részt tartalmaz. A zsírsavrészek lehetnek telített és telítetlen zsírsavrészek. Hidrofilia szempontjából előnyösek azok a zsírsavrészek, melyek szénatomszáma 26-ig terjed. Egyedüli gliceridként alkalmazhatók monoglíceridek, pl. a-monoacetin, ß-monoacetin, oc-monopalmitin, ß-monopalmitin, «-monosztearin, ß-monosztearin, a-monoolein, ß-monoolein stb.; továbbá diglíceridek, pl. a,oc'-diacetin, «, ß-diacetin, <x,a'-dipalmitin, oc,ß-dipalmitin, a,a'-disztearin, a, ß-disztearin, a,«'-dióiéin, a,ß-diolein stb.; valamint triglicerídek, pl. triacetin, trilaurin, trimirisztin, tripalmitin, trisztearin, triolein stb. Az alkalmazható glicerid elegyekre példaként említhető az l-aceto-2,3-dipalmitin, l-palmito-2,3-dicaprin, 1- lauro-2-miriszto-3-palmitin, 2-oIeo-l,3-dipalmitin és 2- sztearo-l,3-diolein. A találmány szerinti eljárásban a gliceridek helyett zsírok is alkalmazhatók. Mind a fentiekben, mind a továbbiakban és az igénypontokban a „zsír” kifejezésen e leírásban növényi zsírokat és olajokat, valamint állati zsírokat és olajokat értünk, függetlenül azok fizikai állapotától. Növényi eredetű, alkalmazható zsírok pl. a lenmagolaj, perilla (fekete csalán) olaj, tungolaj (kínai faolaj), szezámolaj, kukoricacsíra olaj, repcemagolaj, gyapotmagolaj, sáfrányolaj, szójababolaj, szójalecitin, kaméliaolaj, rizskorpaolaj, olívaolaj, ricinusolaj, földi mogyoró olaj, kókuszdió olaj, pálmaolaj és pálmamagolaj. Állati eredetű, alkalmazható zsírok pl. a halolaj, bálnaolaj, marhafaggyú, háj, birkafaggyú, marha pataolaj és csukamájolaj. A fent felsorolt, a természetben előforduló zsírokat nem szükséges meghatározott mértékig tisztítani, de előnyös, ha alkalmazás előtt eltávolítjuk a mikrobiológiai oxidáció szempontjából káros szennyezéseket. Növényi eredetű zsírok közül előnyösen alkalmazhatók pl. az ehető olajok, mint az olívaolaj, szójababolaj, szójalecitin, gyapotmagolaj, kukoricacsíra olaj, szezámolaj, repcemagolaj, földi mogyoróolaj, kaméliaolaj, pálmaolaj, kókuszdió olaj stb. Különösen célszerű a gyapotmagolaj, szójababolaj, repcemagolaj és pálmaolaj alkalmazása, mert beszerzésük állandóan biztosítható. Az állati eredetű zsírok közül előnyösen alkalmazható a háj és a faggyúolaj. Valamely gliceridtartalmú anyag önmagában is alkalmazható, de alkalmazható két vagy több gliceridtartalmú anyag elegye is, melyek lehetnek azonos fajtájúak vagy eltérő fajtájúak. Ha a gliceridtartalmú anyag(ok)ból csak kis mennyiséget alkalmazunk, a HPD és/vagy 4HP kitermelés csak csekély mértékben nő. Mégsem előnyös túl sok gliceridtartalmú anyag alkalmazása, mert az inhibitálást okoz és a gliceridtartalmú anyagok összetömörödnek. Ezért általában annyi gliceridtartalmú anyagot adunk a tenyésztési közeghez, hogy az utóbbiban a gliceridtartalmú anyag(ok) aránya mintegy 0,1—10 súlyszázalék, előnyösen mintegy 0,2—7 súlyszázalék, leginkább 0,3— 4 súly százalék legyen. Olajos növények magvait és virágait adhatjuk a tenyésztési közeghez a fent említett mértékű glicerid koncentráció elérésére. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
